37.Fejezet - Visszatér a régi Yoora?

  A könyvtár az iskolához képest nagy volt és szinte bármelyik könyvet meg lehetett találni benne. Eleinte nem is értettem, hogy hogyan rendelkezhet egy ilyen régi és rossz állapotban levő suli ekkora könyvtárral, amíg el nem magyarázták, hogy az adományokból épült. Ezután azt nem értettem, hogy az adományokat miért a könyvtár építésére fordították, mikor az itt tanuló diákok háromnegyede csak a péntekenként történő megalázások miatt járt oda. Jobb ötletnek tartottam volna az osztályok felújítását, vagy egy két számítógép beszerzését.

  Miközben a vékony ingem gombjai közül már csak kettő tartotta rajtam az anyagot, átkot szórtam az összes adományozóra, aki a pénzével hozzájárult a könyvtár építéséhez. Talán nem így alakult volna, ha nincsen ez a helyiség. Talán nem kerültem volna ebbe a helyzetbe.
  Képtelen voltam Jiminre nézni. Nem akartam látni az önelégült arcát, amint épp arra készül, hogy a sebezhető helyzetemet kihasználva, a magáévá tegyen. Inkább a polcokon sorakozó könyveket nézegettem, s azt kívántam bárcsak valamilyen drog, vagy alkohol hatása alatt lehetnék. Annyiszor elkerültem már ezt a helyzetet, az utolsó pillanatban valahogy mindig megmenekültem, most mégis úgy tűnt, hogy utolért a sorsom és nem tehetek ellene semmit.

  A fehér ingem utolsó gombjához érve, éreztem amint Jimin elmosolyodik, majd egyetlen mozdulattal pattintotta ki a kis kapcsot, széttárva az anyagot ezzel rálátást nyerve a nőiességemre. A fiú hosszú másodperceken át tétlenül állt előttem, csak elbizakodva bámult. Hihetetlenül megalázva éreztem magam azokban a pillanatokban. Az arcom azonnal kipirult, s ezt tovább fokozta, amikor Jimin a kezét a csupasz oldalamra helyezte, közelebb húzva magához.

  -Hogy akarod, durván vagy gyengéden? - kérdezte öntelten. Ebben a pillanatban tudatosult bennem igazán, hogy mi is vár rám, s a gondolattól átjárt a félelem. Egy szó sem jött ki a torkomon, teljesen lefagytam. - Ha kérdezlek, te válaszolsz! Ez a dolga egy szolgának, megértetted? - szólalt meg erőteljesebb hangnemmel.

  -Igen - válaszoltam halkan.

  -Remek, akkor felteszem újra a kérdést. Dugjalak meg úgy, hogy ne tudj utána lábra állni, vagy legyen bennem egy kevés emberiség? - A kérdése és maga az ahogy feltette, teljesen letaglózott. Ezelőtt még sosem beszélt velem ilyen stílusban. Úgy éreztem, hogy egy teljesen más ember áll előttem, hogy az a fiú aki képes volt az éjszaka közepén tomboló viharban hozzám rohanni, csak azért, hogy megnyugtasson és az aki előttem állt, két külön személy volt. Csalódtam, de nem benne, hanem magamban, hiszen képes voltam egy ilyen fiú iránt érzéseket táplálni. Szerettem Jimint, sokkal előbb, mint ahogy azt bevallottam magamnak. Akkoriban minden egyes apró érintése, csókja boldogsággal töltött el, ám most csupán szorongást és undort váltott ki. Nem akartam itt lenni Jiminnel, és legkevésbé sem akartam lefeküdni vele, de innen már nem volt visszaút. Én választottam ezt.

  -Legyél óvatos... kérlek - mondtam ki percek múlva a szavakat, teljesen élettelenül.

  -Minek azt egy ilyen szajhával, mint te? - nevette el magát, majd kissé hátrálva tőlem kezdett el újra méregetni. Tekintete lenéző, megvető volt. Úgy nézett rám, mint egy útszéli prostira. - Nem gondoltam volna, hogy tényleg idáig lesüllyedtél. Nem foglak megdugni, egy ilyen ribancot biztosan nem, azért ennél válogatósabb vagyok. De a szolgám leszel, a csicskásom. Amit kiejtek a számon, az számodra parancs, bármit is kérek - lépett vissza hozzám, majd elkapva az állkapcsomat megemelte az arcom, s egyenesen a szemembe nézett. - Felfogtad?

  -I-igen - akadozott a hangom. Jimin hangja tekintélyt parancsoló volt, valóban úgy bánt velem mint egy szolgával. Megrémisztett a viselkedése.

  -Most öltözz és menj innen, nem vagyok kíváncsi rád - rántott el egy erős mozdulattal a faltól. Azonnal összehúztam magamon az anyagot, de annyira remegtek a kezeim, hogy képtelen voltam összegombolni az ingem. Hosszú percekre volt szükségem ahhoz, hogy végre kissé lenyugodjak. Ezalatt Jimin a könyvtár előterébe sétált, a könyvtárosnő asztalához, s amint az ingem utolsó gombját is sikeresen a helyére illesztettem, azonnal követtem a fiút.

  -Mi lesz Yoorával? - tettem fel a kérdést, amint odaértem.

  -Nem vagyok annyira szörnyű ember, mint ahogy azt te gondolod - válaszolt, kezébe véve a telefonját. - Nem esik bántódása a barátnődnek, feltéve, ha jól végzed a dolgodat és mindent megteszel, amit csak mondok.

  -Úgy lesz, ígérem, csak ne zaklassátok Yoorát.

  Nos, így kezdődött. Ekkor lettem Jimin szolgája, de mondhatnám ezt rabszolgaságnak is, hiszen akkor sem túloznék. Az eltelt egy hét alatt azt is ezerszer megbántam, hogy megszülettem. A fiú teljeskörűen kihasználta a helyzetet. Minden egyes házifeladatát és beadandó dolgozatát velem íratta meg, annak ellenére, hogy egy osztállyal lennebb járok, így hát a szabadidőmet teljesen felemésztette a tanulás és a dupla házifeladat írás. Ezen kívül az iskolában sem kegyelmezett nekem, minden egyes nap a tízórás szünetben kávét kellett vinnem neki, amit természetesen a saját megtakarított pénzemből kellett kifizetnem, s hogy ez ne legyen elég, ha a kesernyés italnak nem volt megfelelő a hőmérséklete, az következményeket vont maga után.

  Éppen a kávéautomata előtt álldogáltam, a soromra várva. Minden nyugisan ment, Jimin sem zaklatott annyit a baromságaival, aznap ez volt az első alkalom, hogy valamelyik kérését kellett teljesítenem. Szokásosan megnyomtam az americano feliratú gombot a gépen, majd két perc múlva már az említett kávét tartottam a kezemben. A forró ital égette a kezem, de nem várhattam meg, amíg meghűl, mivel mire Jiminhez értem volna vele, addigra már teljesen kihűlt volna.

Gyorsan lépkedtem a folyosón, a diákok között szlalomozva, a kezemben tartott kesernyés italra öszpontosítva, nehogy egy csepp is kiömöljön belőle, mindeközben hallgatnom kellett, ahogy hangosan engem pletykálnak. Még mindg én voltam a suliban a fő téma és szinte minden nap új hírt kezdtek terjeszteni rólam. Annyi volt a szerencsém, hogy a Jimin után futkorászás és a parancsai teljesítése annyira lefoglaltak, hogy még időm sem volt idegeskedni a pletykák miatt.

A szünet fele lejárt, de én sehol sem találtam Jimint, sőt egyetlen Bangtan tagot sem láttam abban a szünetben, a kávé pedig egyre csak hűlt. Amikor már harmadjára jártam végig a folyosókat, de a fiút sehol sem találtam, úgy döntöttem az ebédlőbe veszem az irányt. Még nem volt ebédszünet, de a korábbi szüneteket is sokan töltik az ebédlőben.

Belépve az ajtón, szinte azonnal megpillantottam a Bangtant. Nem kellett sokáig keresgélnem őket, hiszen rengeteg lány legyeskedett körülöttük. Feldúltan indultam meg a hét fiú irányába, majd egyenesen Jiminhez lépkedtem, s az eddig kezemben szorongatott kávét átnyújtottam neki. Megvártam, amíg belekortyol az italba, majd hátat fordítva a bandának indultam, vissza a folyosó felé.

  -Hé! Gyere csak vissza - kiáltott utánam Jimin. Kissé idegesen fordultam meg és sétáltam vissza, mivel semmi kedvem nem volt egy újabb utasítását teljesíteni.

  -Mit akarsz már megint? - néztem rá, leplezve a dühömet.

  -Hogy beszélsz velem? - tette karba a kezét.

  -Elnézést - válaszoltam. - Megtudhatom, hogy mit szeretnél? - erőltettem egy műmosolyt az arcomra.

  -Már ezerszer elmondtam, hogy a kávémat melegen szeretem. Nem forrón és nem hidegen. Miért olyan nehéz ezt megérteni? Szerinted milyen ez a kávé? - nyújtotta át a kezembe az itallal teli műanyagpoharat.

  -Langyos - válaszoltam halkan. - Talán már hideg is...

  -Úgy van - helyeselte gúnyosan a válaszom. - És mit kellene tennem ezzel a hideg kávéval?

  -Nem tudom - hajtottam le a fejemet, a földet bámulva.

  -Én pontosan tudom - vette ki a kezemből a fehér pohárkát, majd a fejem fölé emelve, hirtelen rám öntötte a tartalmát. Az akkorra már kihűlt, ragacsos folyadék végigfolyt a hajamon és barnára színezte az egyenruhám ingét. Azonnal ellepett a kávé jellegzetes illata. Az ebédlőben tartózkodó összes diák rajtam nevetett, de arra senki sem számított, amit ezután tettem. A dühtől vezérelve gyorsan kikaptam Jimin kezéből a pohárkát, majd az alján maradt pár csepp folyadékot, gondolkodás nélkül, egyenesen a fiú arcába öntöttem. A teremben azonnal eluralkodott a csend, mindenki elképedve nézett minket. Szinte lélegzetvétel nélkül bámultak.

Jimin döbbenten tekintett le rám, majd alig pár pillanat múlva feleszmélt,s elkapva az ingemet, idegesen, erőszakosan közelebb rántott magához.

  -Ezt még nagyon megbánod! - mondta idegesen az arcomba, majd ellökve magától, a bandájával együtt kiviharzott az ebédlőből. Abban a pillanatban büszke voltam magamra. Habár a kávé ellepte az egész hajamat és jócskán jutott belőle az ingemre is, úgy éreztem, hogy azt a csatát én nyertem.

Délután, a könyvtári beosztásom lejártával, végre elhatároztam, hogy meglátogatom Yoorát. Lelkesen indultam el a lány lakóhelye felé. Arra a lehetőségre is fel voltam készülve, hogy esetleg valami oknál fogva leráz, vagy esetleg nem enged be, úgy gondoltam, hogy egy próbát mindenképp megér. Nagy szerencsére Yoorát különösen jó kedvében találtam, amikor meglátott az ajtóban, azonnal beinvitált a házba és egyenesen felmentünk a szobájába. Régen jártam ott utoljára, és azóta sokminden változott. Már egyetlen poszter vagy kép sem díszítette a plafont és a díszek, dekorációk nagyrésze eltűnt a szobából, de még így is egész otthonos volt.

  -Na és minden rendben veled? - dőltem hátra az ágyon heverő párnák közé.

  -Igen, mostanában egyre jobban érzem magam - gyújtotta meg Yoo, immár a harmadik szál cigarettát. - Örülök, hogy eljöttél hozzám, rég beszéltünk.

  -Tényleg nagyon rég - erősítettem meg a válaszát halkan.

  -Hi, meg kell értened, hogy nehéz időszakon megyek át - szívott bele a cigibe. - A szüleim válni készülnek. Már régóta nyílvánvaló volt számunkra, hogy apának viszonya van egy nővel a munkahelyéről. Anya nem bír tovább vele maradni, beadta a válókeresetet. Nem akarnak nagy felhajtást kelteni, csendesen, közös megegyezés alapján fognak elválni. Én persze anyával maradok és a ház is a miénk lesz, apa már egy ideje nem is alszik itthon, csak azért szokott hazajárni, hogy elvigye a cuccait. Nem túl könnyű mostanában nekem, ezért zárkóztam el ennyire - kezdett magyarázkodni a lány, de éreztem, hogy nem csak ez nyomja a szívét. Yoora sosem ápolt túl jó kapcsolatot az édesapjával, mivel a szülei rengeteget dolgoztak, ezért csak ritkán találkozott vele, az idő múlásával elhidegültek egymástól és az anyukájával is ugyanez volt a helyzet. Szegény Yoo szinte teljesen egyedül nőtt fel, legtöbbször a bátyja vigyázott rá, de mióta elköltözött, a lány magára volt utalva. Talán a válás nem is lepte túlságosan meg és nagy valószínűséggel nem ez Yoora próblémája.

  -És ezért szoktál még mindig találkozgatni Taehyunggal? - tértem azonnal a tárgyra, nem akartam kerülgetni a témát, tudtam, hogy vegül úgyis ide lyukadtunk volna ki.

  -Te meg miről beszélsz? - lepődött meg a kérdésem hallatán. - Mi már nem vagyunk együtt.

  -Ne próbálj hazudni, tudom amit tudok. És egyébként is, a legjobb barátnőm vagy, messziről kiszúrom, ha hazudni próbálsz.

  -Már tényleg nem szoktam találkozgatni vele, ezen a héten egyszer sem fordult elő. Egyáltalán nem hívott. De talán jobb is így, hogy nem keres - húzta egy apró mosolyra a száját, miközben elnyomta a cigarettát a rózsaszínű hamutartóban.

  -Még mindig szereted? - ültem fel az ágyon, majd sétáltam a fotelhez, befurakodva Yoora mellé.

  -Hazudhatok? - vigyorgott rám Yoora. Nem is tudom mikor láttam őt utoljára őszintén mosolyogni.

  -Nem, az igazat akarom hallani - kuncogtam.

  -Nem tudom mit érzek. Szeretek vele lenni, megnyugtat és tudja, hogy mire van szükségem, de tisztában vagyok vele, hogy kihasznál. Igazából ezen a héten valamivel jobban éreztem magam, talán azért mert egyszer sem találkoztam vele a sulin kívül. Furcsa, hogy egyik napról a másikra, egyáltalán nem hív, de szerintem talált egy másik lányt magának, egy nálam jobbat.

  -Ez érdekes... - tettettem magam, mintha elgondolkodnék. Persze mindvégig tudtam, hogy V miért nem keresi Yoorát. Keményen megdolgoztam érte, hogy így legyen, de nem mondhattam el neki, hiszen még mindig szereti azt a hülyét.

  -Jó lenne ha máskor is átjönnél és rendeznénk egy csajos programot, régen szórakoztunk együtt - vetette fel az ötletet Yoora. - És most, hogy mindketten szinglik vagyunk, újra belekezdhetnénk a pasivadászatba, azt hallottam, hogy sok helyes srác jár a közeli egyetemre. -Tudtam, hogy a felém mutatott boldogsága nem teljesen őszinte, de éreztem, hogy jó úton halad, s nemsokára vissza fog térni a régi, bolondos, néha felelőtlen, de annál szerethetőbb Yoora.

  -Ez szuper ötlet - válaszoltam, miközben előhalásztam a zsebemből az idő közben megcsörrenő telefonom. A képernyőn megjelenő név és szám láttán azonnal kinyomtam a készüléket és lenémítottam, majd a barátnőm felé fordultam. - Nekem most mennem kell, de a csajos programot nem felejtem el.

  -Rendben, minden oké? - kérdezte gyanakvóan.

  -Persze, csak most sietnem kell - mosolyogtam. Láttam, hogy furcsállta a hirtelen távozásomat, de kérdések nélkül kikisért. Az ajtóban még megbeszéltünk egy két dolgot, majd arra hivatkozva, hogy a szüleim nemrég értek haza, elköszöntem Yoorától és elindultam hazafelé.
Amikor elég messze értem, elővettem a mobilomat, ami akkorra már három nemfogadott hívást jelzett ugyanattól a személytől. Kissé idegesen hívtam vissza a számot, majd a fülemhez emeltem a készüléket.

  -Miért nem vetted fel a telefont? - szólt bele köszönés nélkül Jimin a telefonba.

  -Nem láttam, hogy hívtál, le volt némítva a telefonom - füllentettem.

  -Többet ne forduljon ez elő! Tudod, hogy mivel játszadozol! - mondta ingerült hanglejtéssel.

  -Sajnálom, többször nem fog előfordulni - mondtam az akkorra már jól betanult szöveget. Eddigre már vagy százszor mondtam ezt el, pedig csak egyetlen hete voltam Jimin csicskása.

  -Egyébként meg van valami szexi rövid ruhád? - tette fel a különös kérdést.

  -Van, miért? - válaszoltam kissé bizonytalanul.

 -Mert ma este dolgod lesz - szólt bele a lehető legkomolyabb hangon a készülékbe.