2016. május 28., szombat

47.Fejezet - Tengerpart



  -Igyekezz már - kiáltottam a szobámban készülődő Yoorának.

  -Már itt is vagyok - sétált le a lépcsőn, kezében a hátizsákját cipelve. Rövidnadrágot és egy vékony, levendula színű rövid ujjút viselt egy egyszerű, mégis nőies szandállal. Hosszú sötétbarna hajtincsei hullámokban borultak a vállára, feje tetején egy napszemüveg ékeskedett.

  -Indulhatunk? - kérdeztem a lányra tekintve, aki a kérdés hallatán szaporán kezdett bólogatni.

2016. május 22., vasárnap

46.Fejezet - A bál éjszakája



  A napok egymást követve hetekké váltak. Az idő, az iskola padjait koptatva hihetetlen gyorsasággal telt.
  A bál éjszakáján, az iskola hatalmas tornatermében, egy giccsesen túldíszített asztalnál foglaltam helyet a duzzógó barátnőm mellett. Yoora egy csodaszép, gyöngyökkel díszített, ujjatlan vörös ruhában gubbasztott a mellettem helyezkedő színtén feldíszített széken.

2016. május 15., vasárnap

45.Fejezet - Forrócsoki

  

  Alig két óra alvás után iskolába menni nem túl jó ötlet. Erre akkor jöttem rá, mikor sikeresen elszundítottam az első órán és a matektanárom nem túl kedves szavai ébresztettek.

  Nem vagyok benne biztos, de talán hajnali öt óra körül érhettem haza. Amint sikeresen felmásztam a szobámba, annyira fáradt voltam, hogy nem volt erőm ránézni az órára, egyenesen az ágyamba zuhantam és azonnal elöntött az álom.

2016. május 7., szombat

44.Fejezet - Örökké



  Az elmúlt napok alatt lassan kezdtem megszokni a szobámba való bebörtönzésemet. Apával egy szót sem váltottunk a veszekedésünk óta, csak némán, elfordulva haladtam el mellette minden egyes alkalommal a házban. Tagadni sem lehetne, hogy tőle örököltem a makacsságomat. Anya a hét közepe fele sütivel próbált kedveskedni és még egy normális beszélgetésre is kísérletet tett, de durcásan adtam a tudatára, hogy bárhogy is próbálkozik, még jó ideig haragudni fogok rá.

2016. május 3., kedd

43.Fejezet - Tiltás



  Lágy férfiparfüm illat ébresztett. Éreztem Jimin jelenlétét, s a lassú, mély lélegzet vételeiből rájöttem, hogy még alszik. Az oldalamra fordulva vettem alaposabban szemügyre a fiút. Fekete kócos tincsei rakoncátlanul hulltak a békésen szundikáló arcába. Hiába volt izmos a testalkata és vérbeli rosszfiús a kinézete, akkor mégis annyira sebezhetőnek tűnt, hogy képtelen voltam felkelni mellőle. A Bangtan híres bandavezére, Jimin, úgy aludt mellettem mint egy elveszett kiskutya, olyannyira volt aranyos, hogy nevetnem kellett rajta.