~Díj#2~

     Sziasztok! 

   Nem terveztem új bejegyzést írni erre a blogra, de Suzie Fabian meglepett egy díjjal és úgy gondoltam, hogy ha ő értékelte és megajándékozta a blogomat, akkor én kiposztolom.

Érdekességek, extrák.

 Sziasztok! Úgy gondoltam, hogy zárásként, hozok egy ilyen extra részt, amiben mindenféle érdekességet olvashattok a blog írásával és a történettel kapcsolatban. Nincsen semmilyen sorrend vagy szempont, ami szerint írtam ezeket 'behind the scenes' részeket , úgy következnek egymás után, ahogy az eszembe jutottak.

56.Fejezet - Első szerelem

  Sziasztok! Húha, nem is tudom, hogy hol kezdjem. Hát végül elértem idáig is, elérkezett az utolsó rész. Hosszú út volt ez, több mint egy évig írtam a blogot. Voltak szünetek és sokszor éreztem úgy, hogy abbahagyom, de ti, olvasók mindig segítettetek rajtam, bíztattatok és rengeteg erőt adtatok nekem. Köszönöm mindazoknak akik olvasták és végigizgulták a történetet, hálás vagyok nektek, hogy szántatok rám időt, élvezettel olvastam a kommentjeiteket.

  A blognak jelenleg több mint 82000 megtekintése van és 36 feliratkozóval büszkélkedhet. Ezek mellett rengetegen írtatok nekem facebookon és privátban is, amiket szintén szeretnék megköszönni. Amint látjátok, kint vannak az elérhetőségeim is, úgyhogy ezek után is nyugodtan lehet írni nekem, nem harapok.

  Nos azt hiszem, hogy be is fejezném itt, még mielőtt elérzékenyülök. Mégegyszer köszönöm szépen mindazoknak, akik végigkisértek engem ezen a hosszú és kalandos úton, imádlak titeket! 

 

55.Fejezet - Egyetlen nap II/II

   Lassan haladtam végig az évek óta nem látott utcákon. A környezet szinte semmit sem változott, a házak, üzletek, kávézók mind a helyükön voltak, mégis mintha hiányzott volna valami. Más volt a hangulat, bár a lelkiállapotom is eléggé ingatag volt, éreztem, hogy a helyiség régi mivolta már teljesen eltűnt.

  Már én sem voltam az az ártatlan kislány, mint évekkel ezelőtt. Megváltoztam. A kosztümöm, magassarkúm és a sminkem is ezt sugározta. Felnőttem. Az elveszett lányból egy fiatal nővé cseperedtem, de a szívem továbbra is egy emberért dobogott.

54.Fejezet - Egyetlen nap I/II

     Tavaszhoz képest hűvös volt a levegő. Kora reggel még a lélegzetem is látszott, ahogy a kiáradó meleg lehellet lassan elpárolgott. A kosztümömre szokatlanul egy vastagabb dzsekit kellett vennem, ezzel próbálva védekezni a hideg ellen. Bár az egyetemen nem volt egyenruha, a diákok mind elegánsabb ruhákban vettek részt az órákon, az ing viselése egy íratlan szabálynak számított. De az ilyen hideg napokon bármennyire is nézett ki jól, meglehetősen hátrányos volt. Arra gondoltam, hogy vajon milyen idő lehet Koreában.

53.Fejezet - Viszlát

   Nem voltunk túl régóta együtt Jiminnel, de úgy éreztem, hogy a kapcsolatunkat semmi sem szakíthatja szét. Mindketten piszkosul fiatalok voltunk, előttünk állt az egész élet, én mégis elhittem, hogy mi már örökké együtt maradunk, a kötelék annyira szoros közöttünk, hogy az kiállja majd az élet összes megpróbáltatását.

52.Fejezet - Vallomás

  Sietve vettem a lépteket lefelé a lépcsőn, a raktár felé vezető úton. Ezúttal egy hosszabb útvonalon haladtam, némi időt nyerve, a Jiminnel való találkozásig. Gondolkodnom kellett, mivel fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnák neki.

51.Fejezet - Váratlan vendég

    Sziasztok! TE JÓ ÉG, hol is kezdjem. Nos hát bizony újra eltűntem, a tervezettnél hosszabb időre. Aki olvasta facebookon a csoportban a posztomat, az tudhatta, hogy egy hónap szünetet terveztem bizonyos okok miatt. Viszont ez végülis úgy jött össze, hogy két hónapot kellett kihagynom. És tudom, tudom, rengetegen írtatok, hogy mikor lesz új rész de még én sem tudtam pontosan. Sajnos ez a nyaram nagyon sűrű volt, még pihenni is alig volt időm. Tehát remélem megértitek, hogy ezt a két 'üres' hónapot én sem akartam, de nem volt más választásom.

    DE most már itt vagyok, írom a részeket és beleadok minden tőlem telhetőt. Meg szeretném köszönni, hogy ez alatt a két hónap alatt is mennyi megtekintés jött a blogra (összesen több mint 70.000 aztaaaaa) és hogy mennyien támogattatok, írtatok, érdeklődtetek a blog felől. Mert végülis, ha TI nem lennétek, akkor ez a blog sem lenne, mivel ti, olvasók éltetitek ezt a blogot, ti adtok nekem rengeteg erőt és energiát, hogy újabb és újabb fejezeteket írhassak. Szóval megismétlem magamat és újra köszönetet mondok nektek, hogy bár a valóságban sok sok kilóméter választ el bennünket, virtuálisan mégis itt vagytok mellettem. KÖSZÖNÖM. ❤(◕‿◕✿)

 

50.Fejezet - Igazság

  Elnyújtott másodperceken keresztül még levegőt sem mertem venni. A szívem hevesen dobogott, kissé megszédültem. Erősen markolásztam a fiú térdeit. Tudtam, hogy nem helyes az amit teszek. Szerettem Jimint és nem akartam megcsalni, én csak segíteni akartam Jungkookon. Azokban a percekben, mikor olyannyira ragaszkodott az ajkaimhoz, rájöttem, hogy ő is egy ugyanolyan elveszett fiú, mint én voltam. Jungkook egyszerűen nem találta a helyét a nagy világban, nem tudta, hogy a Bangtan nélkül mit kezdjen magával, s bár egyáltalán nem volt biztos, hogy a banda feloszlik, ő csak a legrosszabb esetre tudott gondolni. Azt hitte, hogy már senki sem, fog mellette állni, senki sem fogja támogatni. Kétségbeesett volt. Talán ő is önmagát ismerte fel bennem, ezért csókolt meg. Talán többet érzett a kelleténél irántam.

49.Fejezet - Váratlan események

  A tengerparti kiruccanásról hazaérve azonnal az ágyamba vetettem magam. Hullafáradt voltam és pillanatok alatt elaludtam.

 Az éjszaka valóban nem aludtunk sokat, de nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen csak elhúzódott a buli és a fiúk hajnalig piáltak.

48.Fejezet - Újra együtt

  Jimin vállára hajtva a fejem, írtam le köröket az ujjammal, a csupasz mellkasára. Az időközben gondosan elhúzott, halvány barna, már-már bézs színű függönyön keresztül beáramló fény egyenesen a fiú testére áradt, kirajzolva minden egyes izmát. A kulcscsontja körül két lila folt éktelenkedett, melyeket én varázsoltam oda. Nem szerette, ha látszanak a nyakán a szívásnyomok, ezért valamivel lennebb kreáltam őket, holott ő jól látható helyeken díjazta a bőrömet a foltokkal.

  Még mindig gyorsan lüktetett a szívem, ahogy Jimin mellkasa is szaporán járt fel és le. Meztelen felsőtestén gyöngyözött az izzadtság. Csend ült a szobán, csak a halk szuszogásunk hallatszott. Lehunyva a szemeimet öleltem át a fiút, majd szorosan hozzábújtam.

47.Fejezet - Tengerpart

  -Igyekezz már - kiáltottam a szobámban készülődő Yoorának.

  -Már itt is vagyok - sétált le a lépcsőn, kezében a hátizsákját cipelve. Rövidnadrágot és egy vékony, levendula színű rövid ujjút viselt egy egyszerű, mégis nőies szandállal. Hosszú sötétbarna hajtincsei hullámokban borultak a vállára, feje tetején egy napszemüveg ékeskedett.

  -Indulhatunk? - kérdeztem a lányra tekintve, aki a kérdés hallatán szaporán kezdett bólogatni.

46.Fejezet - A bál éjszakája

  A napok egymást követve hetekké váltak. Az idő, az iskola padjait koptatva hihetetlen gyorsasággal telt.

  A bál éjszakáján, az iskola hatalmas tornatermében, egy giccsesen túldíszített asztalnál foglaltam helyet a duzzógó barátnőm mellett. Yoora egy csodaszép, gyöngyökkel díszített, ujjatlan vörös ruhában gubbasztott a mellettem helyezkedő színtén feldíszített széken.

45.Fejezet - Forrócsoki

  

  Alig két óra alvás után iskolába menni nem túl jó ötlet. Erre akkor jöttem rá, mikor sikeresen elszundítottam az első órán és a matektanárom nem túl kedves szavai ébresztettek.

  Nem vagyok benne biztos, de talán hajnali öt óra körül érhettem haza. Amint sikeresen felmásztam a szobámba, annyira fáradt voltam, hogy nem volt erőm ránézni az órára, egyenesen az ágyamba zuhantam és azonnal elöntött az álom.

44.Fejezet - Örökké

  Az elmúlt napok alatt lassan kezdtem megszokni a szobámba való bebörtönzésemet. Apával egy szót sem váltottunk a veszekedésünk óta, csak némán, elfordulva haladtam el mellette minden egyes alkalommal a házban. Tagadni sem lehetne, hogy tőle örököltem a makacsságomat. Anya a hét közepe fele sütivel próbált kedveskedni és még egy normális beszélgetésre is kísérletet tett, de durcásan adtam a tudatára, hogy bárhogy is próbálkozik, még jó ideig haragudni fogok rá.

43.Fejezet - Tiltás

  Lágy férfiparfüm illat ébresztett. Éreztem Jimin jelenlétét, s a lassú, mély lélegzet vételeiből rájöttem, hogy még alszik. Az oldalamra fordulva vettem alaposabban szemügyre a fiút. Fekete kócos tincsei rakoncátlanul hulltak a békésen szundikáló arcába. Hiába volt izmos a testalkata és vérbeli rosszfiús a kinézete, akkor mégis annyira sebezhetőnek tűnt, hogy képtelen voltam felkelni mellőle. A Bangtan híres bandavezére, Jimin, úgy aludt mellettem mint egy elveszett kiskutya, olyannyira volt aranyos, hogy nevetnem kellett rajta.

42.Fejezet - A földre hullott esernyő

   ~SunHi szemszög~

  Órák múlva a szobám sarkába húzódva, mélyen, egy vastag pokrócba bugyolálva hallgattam a kinti esőt egy bögre gőzölgő kakaó kíséretében. Egy nosztalgikus érzés kerített magába és szokatlan módon félelem helyett sokkal inkább éreztem magam zavartalannak, talán egy kicsit boldognak is.

41.Fejezet - Valódi érzések

  A középiskolás éveim alatt végig a nőcsábászok életét éltem. Egyik lány után jött a másik, nem volt megállás. Sosem kötöttem le magam egyikőjük mellett sem. A magas, formás idomú lányok jöttek be, akkoriban csak a külső számított. Nem volt nehéz dolgom őket ágyba csalogatni, két-három szép szó után a farkukat csóválva adták meg magukat. Így ment ez egészen addig, míg egy új lány jött a suliba. Már az első napon kiszúrtam, alacsony volt, feketén fénylő hosszú haja szögegyenes tincsekben hullott a vállaira, s az unalmas iskolai egyenruha szokatlanul jól állt rajta. Nem volt az esetem, mégis felkeltette az érdeklődésemet. Nem olyan volt mint a többi, nem félt kiállni ellenem, nem adta magát könnyen, akaratos és makacs volt, ez tetszett meg benne.

40.Fejezet - Az én titkom

   ~Jimin szemszög~

   Tíz éves korom óta a nagymamám nevelt. Mindig úgy gondoltam, hogy csak egy púp vagyok a hátán ezért már korán elkezdtem dolgozni. Alkalmi munkákat vállaltam, újságot hordtam vagy a szomszéd kutyáját sétáltattam. Sosem kértem semmit a nagymamámtól, a saját megtakarított pénzemmel gazdálkodtam, hogy ne okozzak neki gondot. Akkoriban bármilyen munkát elvállaltam, ezért mikor Jung bácsi felkínálta, hogy dolgozhatok nála, gondolkozás nélkül elfogadtam az ajánlatát. Most, tizenkilenc évesen, ha újrakezdhetném, nem így döntenék.

39.Fejezet - Talán egy új esély

   Elhatalmasodott rajtam a pánik. Azonnal felültem, és rémültem tekintettem körül. Senki nem volt az autóban rajtam kívül. A ruháim is rendben voltak és sehol nem volt rajtam egy seb vagy sérülés sem, ami jó jel, hiszen arra utal, hogy nem estem nemi erőszak áldozatául, kivéve ha a bántalmazó ezután gondosan visszaöltöztetett volna, ami nem volt túl valószínű.

38.Fejezet - Amnézia

     

  Este tíz óra. Ezt az időpontot beszéltük meg, vagyis inkább Jimin parancsolta azt, hogy ekkorra legyek kész. Egyetlen szóval sem mondta, hogy hova akar menni, csak annyit kért, hogy egy dögös, lehetőleg nagy kivágású ruhát vegyek magamra.

37.Fejezet - Visszatér a régi Yoora?

  A könyvtár az iskolához képest nagy volt és szinte bármelyik könyvet meg lehetett találni benne. Eleinte nem is értettem, hogy hogyan rendelkezhet egy ilyen régi és rossz állapotban levő suli ekkora könyvtárral, amíg el nem magyarázták, hogy az adományokból épült. Ezután azt nem értettem, hogy az adományokat miért a könyvtár építésére fordították, mikor az itt tanuló diákok háromnegyede csak a péntekenként történő megalázások miatt járt oda. Jobb ötletnek tartottam volna az osztályok felújítását, vagy egy két számítógép beszerzését.

36. Fejezet - Az alku

   Nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek a szerencsétlenségemen. Egy ilyen kellemetlen nap után az utolsó kívánságaim között szerepelt volna az, hogy lássam Jimint, most mégis éppen ő közeledett felém. Szerettem volna átlátszó lenni, elsüllyedni a földben vagy bármi más, csak ne kelljen vele lennem órákon át, de semmi esélyem nem volt ezekre. Beletörődtem a sorsomba. Azonban a könyvtár elég nagy volt ahhoz, hogy egymástól távol rendezgessük a könyveket, ezért ennek reményében megfontolatlanul álltam fel és indultam el az ellenkező irányba. Természetesen nem én lennék Kim Sun-Hi, ha ez az elképzelésemnek megfelelően, egyszerűen zajlott volna.

35.Fejezet - Pletyka

   Azt mondják, hogy az idő beforrasztja a sebeket és enyhíti a fájdalmat. Hogy a napok múlásával minden könnyebb lesz és hogy az idő tengere lemossa rólunk a felesleges terhet amit a hátunkon cipelünk. Sok esetben ez igaz és beválik, de nem az enyémben.