40.Fejezet - Az én titkom

   ~Jimin szemszög~

   Tíz éves korom óta a nagymamám nevelt. Mindig úgy gondoltam, hogy csak egy púp vagyok a hátán ezért már korán elkezdtem dolgozni. Alkalmi munkákat vállaltam, újságot hordtam vagy a szomszéd kutyáját sétáltattam. Sosem kértem semmit a nagymamámtól, a saját megtakarított pénzemmel gazdálkodtam, hogy ne okozzak neki gondot. Akkoriban bármilyen munkát elvállaltam, ezért mikor Jung bácsi felkínálta, hogy dolgozhatok nála, gondolkozás nélkül elfogadtam az ajánlatát. Most, tizenkilenc évesen, ha újrakezdhetném, nem így döntenék.

  Harmadjára sétáltam végig a folyosón, a kijárati ajtóhoz, abban reménykedve, hogy megérkezett SunHi. Tíz órát beszéltünk, de késett. Kilépve az ajtón azonnal észre vettem. Ott állt az utca végén, egy rövid, vörös ruhában, lábain egy pár fekete magassarkúval. Nevetnem kellett, hogy még így is milyen alacsony. Lassan, kimérten kezdtem felé sétálni, mindeközben alaposabban szemügyre vettem, kerestem valamit, bármit amibe beleköthetek. Vékony volt, vékonyabb mint mikor megismertem. Keskeny karja végén a csuklócsontja erősen kiállt, karcsú derekán fodrozódott a ruha, mintha bő lenne, s kulcscsontjai is a szokottnál jobban kiugrottak. Még így is gyönyörű volt. Kecsességet, ártatlanságot árasztott, de eszembe jutott minden róla árasztott pletyka, s a róla képzelt kép a fejemben azonnal összemosódott. Képtelen voltam elfogadni, hogy lefeküdt Jungkookkal, fájt.

    -Késtél - szólaltam meg. - Pontosan öt percet.

  -Sajnálom, a taxi... - szabadkozott.

  -Nem érdekel a mentegetőzésed - emeltem meg egy kicsit a hangom. - Lehetett volna rövidebb is és a melledet is kitömhetted volna valamivel, így nem keltenek túl csábító hatást. - Valójában tetszett a dekoltázsa. Nem volt túl nagy, de annál szebb. Valamiért féltékenységet éreztem minden fiú iránt, aki ma látni fogja őt. Önző módon azt akartam, hogy csak én láthassam.

  -A francba már, elárulnád, hogy mi ez az egész és miért kellett idejönnöm? - hergelődött fel, arcáról tükröződött a feszültség.

  -Találkozóm lesz pár emberrel, kellett egy csaj és te pont kéznél voltál. Ennyi - próbáltam minél gorombább választ adni. - Nem a barátnőmet játszod el, csak az egyik ribancomat. Mosolyogsz, akkor is ha valami nem tetszik, nem kérdezel, de mindenre válaszolsz és remélem, hogy jól tudsz hazudni.

  -Hozhattál volna helyettem mást is, nekem semmi kedvem a haverjaiddal jópofizni - válaszolt morcosan.

  -Engem nem érdekel, hogy mihez van kedved - vágtam vissza. - Megállapodtunk, a szolgám vagy, azt teszed amit mondok. Ja és még valami - ugrott be egy fontos dolog - itt ne a szűzies jéghercegnő oldaladat mutasd, megértetted?

  -Igen - sóhajtott.

Észrevétlenül az órámra pillantottam, majd elkaptam Hi kezét, a szó nélkül indultam el a klub épülete fele, magam után vonszolva a lányt. A bőre olyan volt, mint a jég, hideg, mégis selymes, kellemes tapintású. Valószínűleg fázott, bár nem volt túl hideg.

Átharcolva magunkat a két kidobón és a hatalmas tömegen, végül a bárpulthoz értünk. Furcsa módon SunHi egyetlen szót sem szólt és semmit sem kérdezett, az arcáról sem tudtam leolvasni az érzéseit. Talán félt, ezért volt szótlan, de ebben egyáltalán nem voltam biztos. MinKinek intettem, a pultosnak, hogy a szokásos italomat hozza, majd nem sokkal később már töltötte is a whisky-t. Ezer éve ismerem a srácot, hosszú ideje a bárban dolgozik, sok mindent megélt már itt.

  -Én nem iszom alkoholt - lökte elém a poharát.

  -Pedig muszáj lesz, legalább kóstold meg. Finom - biztatgattam. Tudtam, hogy nem fog ízleni neki, de muszáj volt látnom az arckifejezését, amikor megérzi a kesernyés ízt. Eleinte senki sem szereti a whisky-t, sőt van aki több alkalom után sincs oda az italért, a jellegzetes ízét meg kell szokni, s egy idő után finommá válik, legalábbis velem ez történt.

Lassan emelte a poharát a szájához, majd egy apró kortyot vett a szájába.

  -Ez szörnyű - emelte kezét az ajkához, hogy letörölje az italt róla.

  -Inkább csak te vagy a hülye - nevettem, majd kezembe vettem a poharát. - Csak hogy ne menjen kárba - húztam be egyszerre az alkoholos italt, majd magamra erőltetve egy komoly tekintetet, a lányra néztem. - Nem inni jöttünk ide és nem is bulizni, itt fontos üzletek folynak titokban, zárt ajtók mögött. Soha, senkinek nem árulhatod el azt, hogy hova megyünk, hogy kik vannak ott és mi történik. Ha mégis elszólod magad, tudd, hogy az életeddel játszadozol.

  -Miért engem hoztál ide, miért nem kértél meg egy más lányt? - hangjában éreztem a kétségbeesést, a félelmet.

  -Tudnod kell, hogy ki vagyok valójában - fokoztam tovább az ijedtségét, majd újra elkapva a karját, egyenesen a megszokott találkozó helyhez vezettem.

Szöulnak ezen része, nos hogy is fogalmazzak, hemzseg a törvénytelen dolgoktól. Drogárusok, fegyverkereskedők (nem meglepő, hogy Taehyung itt lakik a közelben), mindenféle hamisítók lepik el a helyet. Nincs itt olyan ember aki ne üzletelne valamilyen illegális árucikkel. A rendőrség időközönként tart razziákat, amikor elkapnak egy két piti bűnözőt, de ezt is csak a látszat kedvéért. A színfalak mögött a nagyobb szervezetek jókora összegekkel fizetik le az itteni rendőröket, hogy nyugton folytathassák tovább az illegális üzletelést. Nem túl szép dolog, de hát ilyen a világ, mindenkit a pénz érdekel, nem az igazság, a bűnözés pedig szabadon folyhat tovább.

  Beérve a terembe, egy alacsony termetű, pufók férfi köszöntött, Jung bácsi. Arca az alkoholtól vöröslött, már megint sokat ivott, pedig az orvosok is mondták neki, hogy ez a mennyiség árt az egészségének. A bácsi, teljes nevén Jung HyunSik nem rokonom, mégis úgy viselkedik, mintha a nagybácsim lenne. Sokkal tartozom neki, rengeteggel, ezért dönttöttem úgy, hogy elkezdek dolgozni nála. Már kiskoromban is tudtam, hogy nem legális munkával keresi a pénzt, de különösebben nem érdekelt. Az első munkám során azonnal a mélyvízbe dobott: tizenhat évesen a kezembe adta a döntést az egyik üzletkötése kapcsán. Akkor azt hittem, hogy bolond, most már tudom, hogy csak tesztelni akart. Minden esetre sikerült megírnom a szerződést ami az eltelt három év alatt igencsak sok pénzt hozott számára. A kezdők szerencséje volt, de azóta már tehetségesnek mondhatom magam a szakmában, ha lehet ezt így nevezni. Megtanultam, hogy kivel lehet üzletelni és kivel nem.

Jung bácsi szervezete több dologgal is foglalkozik egyszerre: illegális termékeket hozat be a környező országokból, általában Japánból, de ezen kívül pénzt ad kölcsön vállalkozóknak és magánszemélyeknek, akik aztán a dupláját kell visszafizessék, megadott időn belül. Ha nem sikerül visszafizetni az utolsó wonig, az hatalmas következményekkel jár. Jung bácsi neve hatalmas névnek számít ebben a közegben, az évek során szépen kiépítette a vállalatát, Korea egész területén vannak emberei.

Különös taktikája van az emberek kiismerésére, a szerződések előtt pókerezni invitálja az embereket. Aki alacsony tétekben játszik, nem veszít sokat, de nem is nyer, az azonnal kiesik, ez azt árulja el róla, hogy bizonytalan alak, és ilyenekkel nem jó üzletelni. Az olyan fazonokat is kerülni kell, aki nem tudja, hogy mikor kell kiszállni és sok pénzt veszít. Jung bácsi általában a higgadtan játszó, hűvös, kimért alakokkal szokott üzletelni.
Ez most is így történt, néhány kártyaparti után ki lehetett szűrni, hogy kivel érdemes üzletet kötni és kivel nem. Régebben alaposan megfigyeltem az embereket, a ruhájukat, viselkedésüket, mostanra azonban már csak a játékbeli taktikájukra figyelek és az alapján döntök. Számomra ez már megszokássá vált. Egyedül SunHi-t féltettem.

 Próbáltam nyugodtan, hűvösen viselkedni, de fél szemmel mindig a lányt figyeltem, hogy éppen hol helyezkedik, mit csinál, kire néz. Tudtam, hogy mi a dolgom, hogy nem szabad kedvesen viselkednem vele, de ezzel magamnak is csak fájdalmat okoztam, nem volt könnyű elnyomni az érzéseimet. Hi nem rendelkezett különösen nagy domborulatokkal, nem volt szexi sem, de különösen szép volt, aranyos, kecses és ez nem csak nekem szúrt szemet.

   -Na és mond csak kislány, mi a neved? - szólalt meg a hosszú hajú, szakállas férfi. Őt még nem láttam ezelőtt, teljesen ismeretlen volt.

  -Hyerinnek hívják - vágtam rá az első nevet ami eszembe jutott. Semmi esetben sem mondhattam el az igazi nevét, nem hiányzott volna, hogy Hi nevét ilyen emberek ismerjék.

  -Vagy úgy, manapság nem sok ilyen szépséget látni mint te - nézett a lányra, majd széles mosoly jelent meg az arcán. - Biztosan miattad ilyen szerencsés ma ez a gazember Jimin - vigyorgott tovább.

  -Ő az én kis szerencse hozó talizmánom - húztam közelebb magamhoz, majd egy hirtelen gondolattól vezérelve megmarkoltam a fenekét. Éreztem, amint SunHi megrándul a meglepettségtől, majd szendén elhúzódik mellőlem.

  -Milyen szégyenlős valaki - szólalt meg a nagybácsi, megvillogtatva a rengeteg cigaretta által sárgára színezett fogsorát. - Jimin, mostanában az ilyen lányokat szereted?

  -Talán itt szégyenlős, de az ágyban egy igazi vadmacska - füllentettem, bár talán nem volt túl hihető.

  -Uraim - állt fel egy férfi. Alacsony volt és annak ellenére, hogy három igencsak fiatal hölgy vette körül, jegygyűrűt viselt. Tuti, hogy a három közül egyik sem a felesége. Szegény nő, otthon várja a férjét, aki éppen illegálisan készül üzletet kötni és egyszerre három nővel csalja. Milyen mocskos ember az ilyen. - Talán mára elég lesz ennyi, még a végén kifosztanak a vagyonomból. Talán, végre rá térhetnénk az üzleti ügyekre.

  -Rendben,  ahogy gondolja. Nem tenne jót, ha pont az egyik ügyfelünket kopasztanánk meg egy játékban - veregette meg a vállát Jung bácsi. - Hölgyeim, örültem a találkozásnak - tekintett a lányok felé, majd biccentett a fejével, intve, hogy most már mehetnek. Még éppen időben kaptam el Hi kezét, majd magamhoz húztam.

  -Figyelj Hi - súgtam a fülébe. - Ne menj sehová, maradj bent a klubban, ülj le a pulthoz, ne legyél túl feltűnő helyen. Ha végeztem majd utánad megyek. Csak pár perc lesz az egész, annyit kibírsz. Rendben?

  -Rendben - suttogta, majd egy apró puszit nyomott az arcomra, ami egészen meglepett, de nem tagadom, hogy jól esett.

Amint a lányok elhagyták a helyiséget, Jung bácsi hozatott egy bort a gyűjteményéből, majd mindenkinek töltött egy pohárral. Lassan, ráérősen foglalt helyet, majd egy halom papírt vett elő az asztal rejtett fiókjából. Ezeket sorban kierítve maga elé helyezte, majd a három férfira tekintett.

  -Uraim, ma itt csak egyetlen szerződést fogok kötni, így hát Pak úr, Choi úr - tekintett ez említett férfiak felé. - Remélem megtalálják a kijáratot.

  -Már elnézést Jung úr, de én nem viccből jöttem ide - csapott az asztalra a jegygyűrűs.

  -Higgadjon le Pak úr, különben kénytelen leszek idehívatni az egyik kidobót.

  -Azt mondta, hogy bízhatunk magában - szólalt meg a másik férfi, aki minden bizonnyal Choi úr volt.

  -Nézzék én nem vagyok köteles mindenkivel üzletet kötni, pláne nem a magukfajta megbízhatatlan emberekkel. Ismerem az ön hátterét - nézett a bácsikám Pak úrra. - Tudom, hogy mennyi adóssága van és nem szándékozom magával szerződést aláírni. És most, ha jót akarnak maguknak, kérem távozzanak.

  -Maga nem normális, egy hülye vénember... - emelte fel a hangját Pak úr.

  -Kérem csendesedjen le és menjünk - csitítgatta a mellette álló Choi úr. A két férfi összepakolt, majd feldúltan elhagyták a helyiséget. Nem volt ez szokatlan dolog számunkra, Jung úr mindig is megválogatta, hogy kivel köt üzletet, ezért sok kellemetlen helyzet fordult elő.

  -Nos - helyezte maga elé összekulcsolva a kezeit a bácsikám. - Maga a kiválasztott - nevetett. - Hallgatom az ajánlatát.

  -Tudja Jung úr, még a tengeren túl is beszélnek magáról és csak jó dolgokat hallottam. Ezért utaztam ide magához Japánból, hogy itt, Koreában is terjeszkedni tudjak a maga segítségével. Nőket futtatok, kurvákat, útszéli ribancokat, de nagyrészben luxusprostikat. Szűz lányokat szerzek be és adok el. Ha hiszi, ha nem, nagy a kereslet rájuk, főleg Indiában és Törökországban, de Japánban is.

  -Az emberkereskedelem nagyon veszélyes, nem szívesen adok kölcsön ilyen célokra. Tudja, a nők nem játékszerek. Becsülni kell őket - magyarázta Jung bácsi. Teljesen egyetértettem vele, ismertem a bácsit, tudtam, hogy mi nála a határ és ez messze meghaladta azt. Nem fog ma szerződést kötni ezzel az emberrel sem. - Úgy gondolom, hogy itt be is fejezhetjük a beszélgetést - állt fel.

  -Magát csak a pénz kellene érdekelje és ha megbízik bennem, nagyon sok ütheti a markát - erősködött tövább a férfi.

  -Az ilyen úton szerzett pénz a legkevésbé sem érdekel. És most kérem menjen.

  -Ezt még nagyon megbánja - válaszolt a férfi, majd meghajolt és szó nélkül elhagyta a szobát.

  -Eleinte sem volt szimpatikus ember - fordult felém Jung bácsi. - Ahhoz képest, hogy milyen fiatal, sokat nyert a pókerben. Neked is meg kell tanulnod eldönteni, hogy kivel kötsz üzletet és kivel nem, hiszen nemsokára rád száll ez az egész szervezet, te fogsz irányítani.

  -Koránt sem érzem készen magam erre - álltam fel én is a helyemről.

  -Ugyan már, én is fiatalon alapítottam meg a vállalkozást és látod, hogy meddig jutottam. És ha jól emlékszem te is egész fiatalon kezdtél nekem dolgozni, még szinte gyerek voltál. Mégis hogy fogod megteremteni a feleséged és a gyerekeid számára a szükséges anyagi hátteret?

  -Sosem lesz feleségem. Nem akarok komolyabb kapcsolatot egyetlen nővel sem, ezt te is tudod - válaszoltam flegmán.

  -Akkor mégis miért hoztad ide azt a lányt? Láttalak már lányokkal, mindig valami olcsó csajt szedtél össze, de ő teljesen máshogy néz ki, alacsony, vékony, olyan ártatlannak tűnik. Le merném fogadni, hogy az ágyban sem egy vadmacska.

  -Mert ő más, mint a többi - jelentettem ki.

  -Szerelmes vagy? - lépett közelebb hozzám, majd kissé megszorongatta a vállamat.

  -Talán az vagyok - válaszoltam halkan. - De mégis hogy lehetnék együtt vele, nem akarom belesodorni semmibe, nem akarok gondot okozni neki, nem akarom, hogy úgy végezze, mint anya.

  -Te nem olyan vagy mint az apád - mondta ki a szavakat egyszerűen. - Te nem hoznál olyan döntéseket, amik bajba sodornák a lányt. Jól ismerlek, sokkal higgadtabb a természeted, mint az apádnak volt, ezért bízom meg benned.

  -Nem vállalom a kockázatot, így jobb lesz nekem is és neki is - közöltem, majd az ajtó fele vettem az irányt.

  -Akkor mégis miért hoztad ide? - szólt utánam.

  -Mert azt akarom, hogy féljen tőlem, hogy megutáljon, hogy gyűlöljön - nyitottam ki a szoba ajtaját, majd nem várva meg a bácsikám válaszát, kiléptem rajta.

A klub ekkorra már tele volt emberekkel. A zene hangosan szólt és mindenki önfeledten bulizott. A szemem a tömegben cikázott, minden egyes alacsony lányra vetettem egy pillantást, SunHi-t keresve. Tudtam hogy mit kell tennem, az volt a tervem, hogy ráijesztek és erőszakos leszek vele szemben, majd amivel csak tudom vérig sértem. Bárhogy is próbálta leplezni, tisztán láttam rajta, hogy mennyire érzékeny.
Ám a tervem abban a pillanatban omlott össze, mikor észrevettem, hogy a pult szélén ül, előtte legalább négy pohárral és nevetgél. Azonnal odasiettem, majd megfogva a széket, magam felé fordítottam.

  - Mi a francot csinálsz? Azt mondtam, hogy várj meg, nem azt, hogy részegedj meg - tartottam meg két kezemmel a fejét, amit folyton elfordított.

  -Jimin, hát itt vagy? - fonta két karját nyakam köré, szorosan magához szorítva. - Úgy hiányoztál.

  -Mégis mennyit ittál? - húzódtam el tőle, hogy a szemébe nézhessek.

  -Neeeeem tudoooom - kiáltotta vigyorogva.

  -Itt volt valami férfi aki jól leitatta - szólt közbe a pultos srác. - De nemrég elment.

  -És te mégis miért hagytad? - ordítottam rá.

  -Bocsi Jimin, nekem ez a munkám, ha egy vendég italt kér, azt ki kell szolgáljam.

  -Ezért még kapsz MinKi - intettem a srácnak. - De most elviszem egy nyugodtabb helyre ezt a hülyét.

Azzal a derekától fogva felemeltem a lányt, s mint egy zsákot, a vállamra vettem. Azonnal ütni és rugdalózni kezdett, de nem állt szándékomban letenni, ezért a klub hátsó bejárata felé vettem az irányt, ahol csak az ott dolgozók járhatnak. Most az egyszer örültem, hogy ismernek itt az emberek és nyugodtan járkálhatok a munkásoknak fenntartott helyeken is.

  -Jimin tegyél már le - kiáltotta SunHi.

  -Még bírj ki egy percet - válaszoltam a lehető legnyugodtabban.

A hátsó ajtón kilépve egy szűk utcába értünk. Tudtam, hogy valahol a közelben parkol a nagybátyám autója, de a sötétség miatt alig láttam valamit. Az utcai lámpák fele meg volt rongálva és a nagyja nem is égett. Sosem szerettem ezt a környéket, de azokban a percekben még jobban utáltam. Már épp éreztem, hogy nem bírom tovább a kezemben tartani a lányt, amikor végre megpillantottam az eddig keresett, gyönyörű fekete színű autót.

  -Itt is vagyunk - raktam le a lányt, majd megkönnyebbültem fújtam ki magam.

  -Vissza akarok menni - indult el, természetesen a rossz irányba.

  -Nem mész te sehova - nyúltam a karja után, majd rántottam vissza. - Részeg vagy baszki, mit akarsz te bent csinálni, arra vársz, hogy valaki megerőszakoljon?

  -Neked nem mindegy? A te szemedben úgyis ribanc vagyok - vágott vissza.

  -Legalább itt viselkedj normálisan, az utcán vagyunk az isten szerelmére - próbáltam csitítgatni.

  -Kit érdekel? Emberek, egy ribanc vagyok, egy kurva - kezdett kiabálni. A tenyeremet azonnal a szájára tapasztottam, de még így is folytatta tovább egy kevés ideig, majd lassan elhalkult, s könnycseppek jelentek meg a szemében. Halkan, csendesen folytak a könnyei.

  -Most meg miért sírsz? - engedtem el, majd tettem egy lépést hátra.

  -Mert nem hiszel nekem - szipogott. - Pedig annyi mindent mondanék neked, én...én...én...

  -Bármit mondasz, ígérem, hogy elhiszem neked, csak nyugodj már le - kezdtem egyre idegesebb lenni.

  -Nem feküdtem le vele, nem feküdtem le Jungkookkal esküszöm neked - törtek ki belőle a szavak. - Ő találta ki, nem én hazudok, ő hazudott mindenkinek. Nem vagyok ribanc érted? Egyetlen embert szeretek, csak egy embert, aki... - csuklott el a hangja, fejét felemelve, könnyes szemével egyenesen a szemeimbe nézett. A sós nedv patakként folyt le az arcán. Késztetést éreztem, hogy letöröljem a könnyeit, mégsem tettem. Apró lábaival lassan lépdelt felém, magassarkúja kopogott a földön. - Aki egy seggfej, hülye, idióta alak. Vagyis inkább ezt mutatja a felszínen, de én tudom, hogy valójában nem ilyen - folytatta. Törékeny karjait félve emelte fel, majd nyakamba kapaszkodott, testével lágyan hozzám simult, fejét pedig mellkasomnak döntötte. Tudtam, hogy nem szabadna, de kezeim szinte automatikusan fonódtak SunHi vékony dereka köré, magamhoz szorítva a lányt.

  -Akkor mégis milyen? - súgtam halkan a fülébe.

  -Tudom, hogy az akit én szeretek, egy figyelmes, gondoskodó fiú. Mindig megvéd és figyel rám a távolból... - hallgatott el egy pillanatra. Azon az estén az égboltot felhők borították. Egyetlen csillag fénye sem volt elég erős ahhoz, hogy áttörjön rajtuk és a Hold fénye is alig jutott át a szürkés felhőrétegen. Az utcán senki sem járt, még a kutyák sem ugattak. Csend volt. -Tudom, hogy ilyen vagy, Jimin - mondta ki a szavakat alig hallhatóan, s még utoljára szorosan magamhoz öleltem a lányt, beszippantva az édes, törtmandula illatú testápolójának émelyítő illatát. Elhatároztam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy megutáljon, de ezt az alkalmat még kihasználtam, hiszen ez volt az utolsó. Azon az estén még a Hold sem láthatott minket, s tudtam, hogy ez örökre az én titkom marad.