A középiskolás
éveim alatt végig a nőcsábászok életét éltem. Egyik lány után jött a másik, nem
volt megállás. Sosem kötöttem le magam egyikőjük mellett sem. A magas, formás
idomú lányok jöttek be, akkoriban csak a külső számított. Nem volt nehéz dolgom
őket ágyba csalogatni, két-három szép szó után a farkukat csóválva adták meg
magukat. Így ment ez egészen addig, míg egy új lány jött a suliba. Már az első
napon kiszúrtam, alacsony volt, feketén fénylő hosszú haja szögegyenes
tincsekben hullott a vállaira, s az unalmas iskolai egyenruha szokatlanul jól
állt rajta. Nem volt az esetem, mégis felkeltette az érdeklődésemet. Nem olyan
volt mint a többi, nem félt kiállni ellenem, nem adta magát könnyen, akaratos
és makacs volt, ez tetszett meg benne.