24.Fejezet - Mire képes az alkohol

 

   Egy öt személyes autóban kilencen ülni törvénybe ütközik, főleg, hogy az egyik személy a csomagtartóban tartózkodik. Az emberrablás is egy olyan cselekmény, mely bűntetést von maga után. De mindez szemmel láthatólag nem zavarta azt a hét idiótát, akik a partra készültek lehurcolni engem és a legjobb barátnőmet. Vagyis abban nem vagyok biztos, hogy Yoora ellenkezett volna, sőt, ami azt illeti szerintem önszántából szállt be az autóba, velem ellentétben, hiszen engem egyenesen berángattak. Nem akartam menni. Egyáltalán nem volt kedvem ezzel a hét fiúval lenni, ezt csak tetézi a tény, hogy egy számomra ismeretlen, távoli helyre készülnek vinni, ahol aztán ki tudja mit akarnak csinálni. 

23.Fejezet - Emberrablás

     

   Sziasztok! Mint mondtam, nem szoktam ilyesmi bevezetőket írni, de most egy kivételes eset miatt mégis megteszem.
2015. szeptember 23. van és szeretném felköszönteni az egyik barátnőmet. Úgyhogy ha éppen olvasod ezt, akkor NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT!!! Kár, hogy nem tudunk most együtt lenni, de majd bepótoljuk.  (EZT KÜDÖM NEKED, KATT IDE)
                                                                                                                            Puszi! ♥ 

Ahogy figyelgettem a porban fekvő szoknyám, nem értettem, hogy miért is ülök a védelmet nyújtó bokor mögött. Az iskola a szokásosnál nyugalmasabban telt, a Bangtan rám sem hederített, lehet, hogy új áldozatot találtak. Már nem kellene elbújnom, mégis csengetéskor azonnal a rejtekhelyemre siettem. Talán már megszokásból jöttem, vagy mert még mindig nem érzem magam biztonságban, magam sem tudom.

22.Fejezet - Tartozás

  

   Ingerülten kezdtem rángatni a kilincset, de hiába, az ajtó meg sem mozdult. Mintha egy liter pillanat ragasztóval öntötték volna le. Nem tudtam mit kellene tegyek, csak a falnak dőltem, közben a szemeimet súrolgattam hátha felébredek ebből az álomból. De nem álmodtam, össze voltam zárva Jiminnel a könyvtárban.

21.Fejezet - Könyvtár

   Az iskola különösen unalmasan telt, azon kívül, hogy történelemből röpdogát írtunk. A töri sosem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, mert nehezen jegyzem meg azt a sok évszámot és háborút, mégis megtanulom. Ha nem tenném, a töri tanár biztosan rám szállna, mert tudja hogy én vagyok az osztály szorgalmas kislánya. Na igen, ezt a jelzőt sem én aggattam magamra, hanem a tanárok, mert az eredményeim kitűnnek a többiek közül, nem véletlenül, hiszen Szöul egyik legjobb iskolájából érkeztem.

20.Fejezet - Csak tíz perc

 Halihó! Sziasztok ide tévedt emberkék! Nem szoktam ilyen kis bevezető szöveget írni, viszont most lenne pár dolog amit meg szeretnék osztani veletek. 
 Először is sajnálom, hogy kimaradt pár nap, de az utazás eléggé megviselt és most több tényező miatt is egy stresszes időszakban vagyok, viszont nem tűntem el és nem is terveztem. Szeretem ezt a blogot írni és a sok sok támogatás csak még jobban buzdít arra hogy folytassam. 
 A második dolog az lenne, hogy hetente két rész fog felkerülni, viszont még nem tudom, hogy melyik lesz ez a két nap. Ez az órarendemtől függ, de amint megkaptam azt, azonnal szólok nektek. 
  Végül meg szeretném köszönni hogy ez alatt a pár nap alatt nem hagytatok el engem, folyamatosan nőtt a megtekintések száma és kommenteket, sőt üzeneteket is kaptam (egyébként nyugodtan lehet írni nekem mert imádok veletek beszélni), ami hihetetlenül jól esett. I M Á D L A K titeket ! 

                                          _______________________________________

19.Fejezet - Az éjszakai város

   A napok rohamosan teltek és a vakáció túlságosan is rövidnek bizonyult.

  A nyakamon éksekedő szívásnyomok nehezen múltak el, s még így, egy hét elteltével is látni lehet őket, bár már csak akkor, ha az ember közelről nézi. Szerencsére a sál és alapozó kombó jó munkát végzett, így a szüleim nem fedezték fel a kis véraláfutásos részeket a bőrömön. Persze anya gyanakodott és egyszer le is rántotta a nyakamról az anyagot, de az alapozó hál'istennek megfelelő fedést nyújtot, így nem vett észre semmit. Én meg köhintettem párat és beadtam a szüleimnek, hogy picit megfáztam a kirándulás alkalmával, így ez a probléma is le volt tudva.

18. Fejezet - Harag

 

   Amilyen határozott voltam az elején, annyira nehezen indultam el. Aprókat lépdelve másztam ki a szundikáló Yoora mellett. Nem értettem, hogy a lány hogyan tudott álomba merülni és őt miért nem zavarta annyira a hangzavar, mint engem. Miután végre kikászálódtam az ülések közül, kifújtam az eddig magamban tartott levegőt, megigazítottam a ruhámat, majd elindultam a busz hátsó feléhez. Útközben magamhoz méltan megbotlottam pár táskában, de szerencsére sikeresen megtartottam magam az ülésekben és nem végeztem a földön kiterülve.

17.Fejezet - Hibás döntés

 

   Reggel egyedül ébredtem a szobában. Jiminnek már rég hűlt helye volt. Bevallom, először rosszul érintett, hogy magamra hagyott és szó nélkül lelépett, viszont részben örültem is. Nem tudtam elképzelni, milyen lett volna mellette ébredni, biztosan szégyenlős lettem volna, s igazából nem is vágytam arra, hogy megtapasztaljam az érzést.

16.Fejezet - Egy ágyban az ellenséggel

  Lábaim hirtelen a földbe gyökereztek, szemeimmel pedig újra és újra elolvastam a telefonom kijelzőjén megjelenő üzenetet. A meglepettségtől szólalni sem tudtam, csak álltam egy helyben és kitágult szemekkel bámultam a telefonom. Nem hittem a szememnek,s egészen addig meredtem a képernyőre, míg a betűk kezdtek összefutni a szemem előtt s az egész elmosódott. Ekkor szorosan összezártam a szemem és a fejemet kezdtem rázni.

15.Fejezet - Az erdő mélyén

   Mikor megéreztem, hogy valaki elkapta a kezem, hirtelen köpni nyelni nem tudtam, csak kapaszkodtam teljes erőmből az engem tartó kézbe. A hirtelen adrenalin lökettől azt sem tudtam eldönteni, hogy ez valóság vagy álom; csak abban reménykedtem, hogy a megmentőm fel fog tudni húzni és nem engedi, hogy a mélybe zuhanjak. Lábaimmal akaratlanul is rugdostam a levegőben, mintha ez valamiben segítene, pedig csak rontott a helyzeten.

14.Fejezet - Zuhanás

 Azonnal belebújtam a fiú által adott ruhákba, amik óriásinak bizonyultak számomra. A fehér póló egészen a térdemig ért, úgy nézett ki, mintha egy hálóing lenne. A erőtlenül a tükör elé sétáltam, majd letöröltem könnyeimet. Reszkető kezeimmel hajamat egy lomha kontyba fogtam, majd egy nagy sóhaj után elindultam vissza a szobába.

~ Díj #1 ~

  

  Pár nappal ezelőtt jött egy üzenet facebookon, a kedvenc bloggeremtől, aminek az olvasása után az állam leesett a földre és pár percig csak némán bámultam a képernyőt.

A blog megkapta az első díját, egy olyan személytől, akire én felnézek és mindig csodáltam a tehetségét. Szóval köszönöm Mina ! ♥

13.Fejezet - Megaláztatás

   A tábortűz körül nyugodt hangulat uralkodott. A XII. osztály vékony kis osztályfőnöke egy kellemes dallamot pengetett gitárján, amelyet a tűz halk ropogása kísért. Most kivételesen semmi sem zavarta meg az idillt.