13.Fejezet - Megaláztatás

   A tábortűz körül nyugodt hangulat uralkodott. A XII. osztály vékony kis osztályfőnöke egy kellemes dallamot pengetett gitárján, amelyet a tűz halk ropogása kísért. Most kivételesen semmi sem zavarta meg az idillt.

  Én Yoora vállára döntöttem fejem és így tekintettem körül a tűz köré gyűlt tömegen. A Bangtan a kör másik felén helyezkedett, de nem érdekeltek. Nem érdekelt, hogy látnak. Az sem érdekelt, hogy Jimin bármikor észrevehet. Egyszerűen élveztem a pillanatot és hagytam hogy átjárja testemet a nyugalom.

   Hiányoztak ezek a percek, amikor semmi miatt nem kellett izgulnom. Csak lehunytam a szemem és hallgattam a tűz lágy pattogását, ami ekkor teljesen megnyugtatta a lelkemet. A sötétkék eget már ezernyi csillag borította, melyek apró kis fényeikkel betöltötték az éjszakát.

Felpillantottam az égre, s percekig csak a káprázatos fényeken legeltettem a szemem. A városból sosem lehet ilyen szépen látni az éjszakai egen megjelenő csillagokat, viszont itt, a rezervátumban megdöbbentő és hihetetlenül szép. Nem akartam, hogy vége legyen a pillanatnak, a nyugodtságnak, az idillnek, de semmi sem tart örökké.

  -Gyerekek kezd későre járni. - állt fel Hyo úr - Lassan be kellene menni. Sajnos a szállodának közös fürdője van, de remélem nem lesznek problémák.

Még egy kicsit lent időztünk és gyönyörködtünk a lassan kialvó tűzben. Nem akartam fel menni, de muszáj volt, s ahogy a tömeg kezdett feloszlani, mi is elindultunk a szobánkba. Yoora lágyan fogta a kezem, amíg felértünk az ajtóig, majd ott elengedte, hogy ki tudja zárni. Mindketten egyből az ágyat céloztuk meg, s bombaként ugrottunk rá. Csoda, hogy nem törött össze.

  -Nem akarok közösen fürdeni a többiekkel! - jelentettem ki durcásan, majd a hátamra fordultam és a plafont kezdtem el bámulni.

  -Nyugi, a fiúk fürdője az ötödik emeleten van, a miénk meg a másodikon  - nevetett a lány.

  -De akkor is, én nem akarok a többi lány előtt levetkőzni.

  -Miért? Ennyire szégyenlős vagy? Ők is csak lányok, pont mint te. Na gyere, menjünk - fogta meg a kezem, majd húzni kezdett. Majdnem leestem az ágyról, mire sikerült kiszabadítanom a kezem a lány szorításából.

  -Menj csak előre, én később megyek le, mikor már nem lesznek olyan sokan.

  -Oké  - mondta Yoora, majd háromszor körbe járta a szobát, amíg összeszedett minden tusoláshoz való dolgot, és elindult a fürdő fele.

Az ablakhoz mentem, majd kinéztem rajta. A végtelen sötétséget a szálloda fényei törték meg. A szállásunk udvarán túl már a rezervátum hatalmas erdeje húzódott. Percekig csak álltam az ablak előtt és bámultam a magasra nőtt fákat. Nem lehetett az erdő mélyébe belátni, de így sem volt a legmegnyugtatóbb látvány. Zord és félelmetes képet adott, a nap közben kellemes erdőről, ahova holnap el fogunk látogatni. Ijesztő volt belegondolni, hogy miket rejthet magában a sötét erdő, hogy milyen vadállatok élhetnek benne, vagy milyen szellemek lakoznak a fákban. Mi? Szellemek? A fákban nem is élnek szellemek.. Tényleg túlzásba vittem a horror filmeket. És miért beszélek magamban? Talán kezdek megbolondulni?

  -SunHi! Végeztem   - szólalt meg hirtelen Yoora mögöttem, amitől rémülten fordultam hátra  - Veled meg mi van? Mitől ijedtél meg?

  -A fákban élhetnek szellemek? - kérdeztem a rémülettől kitágult szemekkel.

  -Nem  - nevetett Yoo.

  -És ha mégis?

  -Hi, ne légy hülye! Szellemek nem léteznek. Inkább menj és zuhanyozz le, mikor eljöttem, már nem volt ott senki.

  -Milyen a zuhanyzó?

  -Nagy, kényelmesen el lehet férni benne. A cuccaidat leteszed az előtérben, csak egy törölközőt kell bevinned magaddal. De menj már, ne húzd az időt! - lökött meg a lány.

  -Jó, megyek!

   Kivettem a táskámból a neszesszerem, a pizsamám és egy nagy lila törölközőt, majd elhagytam a szobát. Lassan lesétáltam a lépcsőn a második emeletre, majd a fürdő fele vettem az irányt. Mivel a lányok nemrég zuhanyoztak, a hely nedves és párás volt. Ahogy Yoora mondta, a dolgaimat letettem az előtérben egy polcra, a pizsamám felakasztottam a fogasra, majd hátramentem a tusolókhoz. Beléptem az egyik kabinba, elhúztam a függönyt, a törölközőmet felakasztottam a kabin szélére, majd megengedtem a forró vizet. Beálltam a vízsugár alá, és engedtem, hogy a meleg víz kényeztesse a testemet.  Megnyugtatott, ahogy lassan végigfolyt rajtam és a hátamon levő zúzódásoknak is jót tett a víz kellemes érintése. Sokáig csak álltam ott becsukott szemekkel, hallgattam ahogy a víz földet ér és az ismétlődő ritmus hatására testem ellágyult.

  Végül bekentem a bőröm a vaníliás tusfürdőmmel, majd ezt lemosva magamról, elállítottam a vizet. Magam köré tekertem a törölközőm, kiléptem a kabinból és a fürdő előterébe mentem.

A ruháim sehol sem voltak és a neszesszerem is eltűnt. Körülnéztem a kagylóknál és a padoknál is, de semmi. Sehol sem találtam az elveszett tárgyakat. Pánikolni kezdtem, és nem tudtam mitévő legyek. Kezeimmel szorosan meghúztam a rajtam levő törölközőt és a folyosóra készültem kimenni, hogy felszaladhassak a szobánkba, viszont a fürdő ajtajában nekiütköztem valakinek.

  Felnéztem ez előttem álló emberre, és a vér megfagyott az ereimben. Jungkook volt az.

  -Menj csak vissza  - utasított, majd bennebb lökött. A fiút J-Hope követte, aki miután belépett, bezárta maga után az ajtót.

  -Mi-mit akartok? - néztem rá ijedtem a két előttem álló fiúra. Már a fiúk láttán remegni kezdtek a lábaim, s a félelem miatt nagyokat nyeltem.

  -Mondtam, hogy be fogjuk pótolni  - húzta mosolyra a száját J-Hope.  - Ruha nélkül akarunk látni!

  -Dobd le magadról a törölközőt  - mondta Jungkook.

  -Nem akarom! - szaladtam hátra a tusoló kabinok fele, de hiába. A két fiú követett.

  -Te is élvezni fogod hercegnő  - lépett közelebb hozzám a fiatalabbik.

  -Jó lesz, meglátod  - simított végig vállamon J-Hope.

  -Kérlek hagyjatok békén! - mondtam, közben könnyeimmel küszködtem. A hangom remegett, és levegőt sem tudtam rendesen venni. A szívem majd kiugrott a helyéről , s szemeimmel egyre csak kiutat kerestem, azonban rá kellett jönnöm, hogy innen nincs menekvés. Belesétáltam a két fiú csapdájába.

  -Sshh! - fogta be a számat Jungkook - Nyugodj le hercegnő és engedd el magad - nyomott kicsit a falnak. Kezeimmel szorosan tartottam magamon a törölközőt, fejemet pedig elfordítottam, hogy ne kelljen bántalmazóimra néznem.

  -Fincsinek tűnsz  - markolt bele combomba belső felébe az idősebb.

  -Engedjetek! - vettem erőt magamon, majd amennyire tudtam, ellöktem a fiúkat magamtól.

  -Mi kedvesek akartunk lenni, de ha te ezt akarod... hát legyen  - lépett oda hozzám Jungkook, majd a törölközőt próbálta lerángatni rólam. Minden erőmmel próbáltam ellenállni, de mikor J-Hope is csatlakozott, nem volt esélyem. Könnyen letépték a testemet takaró egyetlen anyagot rólam. Ott álltam meztelenül a két zaklatóm előtt. Kezeimmel próbáltam takargatni magam, szememből könnyek potyogtak. Lábamból elszállt az erő, a földre estem, majd a sarokba húzódtam. Úgy éreztem, hogy a szégyen legmélyebb rétegébe süllyedek, s hogy ennél jobban soha nem tudtak volna megalázni.

  -Szép tested van  - méregetett J-Hope.

  -Kipróbálnálak egyszer  - guggolt le mellém Jungkook. - Na se sírj hercegnő. Nem tettünk mi semmi rosszat  - simogatta meg az arcom.

  Rosszul voltam a fiú érintésétől. Elöntött a düh és a méreg. Mozdulni sem bírtam, semmit sem tehettem. Legszívesebben eltűntem volna erről a világról.

Még most is próbáltam erősnek mutatni magam, könnyeimet vissza akartam tartani, mégsem tudtam. Záporként hullott a sós nedv a szememből s hangosan adtam ki magamból az érzelmeket, hogy a fiúk tudják, ők nyertek. Feladom. Mindent elvettek tőlem, s a legmegalázóbb módszert választották arra, hogy megtörjenek. Elérték a céljukat.

  Szemeimet zárva tartottam, de éreztem, hogy a fiúk bámulnak. Valóságosan égetett a két fiú rám szegezett tekintete, s a pokolra kívántam őket, vagy még egy annál is roszabb helyre.

Tudtam, hogy nem ez a legtöbb, ami tőlük telik, s ha nem is most, de nemsokára erőszak áldozatává is válhatok. Fájt, hogy ennyire törékeny és gyenge vagyok, hogy nem tehetek ellenük semmit, s hogy Jungkook szavaival éljek, nem érek semmit.

Hirtelen kicsapódott az ajtó, aminek hatására szemeim kipattantak és tekintetemet a hang irányába szegeztem. Egy félmeztelen fiú lépett be rajta. Csak alsógatyát viselt és nyakában egy törölköző lógott.Haja nedves volt, biztosan most szállt ki a zuhanyzó alól. Idegesen kezdett felénk jönni

.

  -Mi a faszt csináltok? - kiáltotta idegesen - Csak egy napot kértem! Egyetlen egy napot balhé nélkül!

  -De Jimin mi nem csináltunk semmi rosszat, csak megbámultuk  - mentegetőzött J-Hope.

  -Nem érdekel! Takarodjatok innen ki! Most! - kiabált feldúltan a vezér. A két fiú, Jimin szavai hallatán, megiramodtak és azonnal elhagyták a helyet. Tényleg sokat érhet Jimin szava és felnézhetnek rá, ha ebben a helyzetben azonnal cselekedtek.

  Én moccanni sem tudtam. Remegve ültem a hideg földön, szemeimből ömlöttek a könnyek. Úgy bántak velem, mint egy tárggyal, azt tettek velem amit akartak.

 -Terítsd ezt magadra  - nyújtotta oda nekem Jimin saját törölközőjét, de nem néztem rá, nem reagáltam semmit.  - Fel kell menned, nem maradhatsz itt.

  -Ez most jó? Most jó nektek, hogy ennyire tönkre tesztek? - rikoltottam a fiúra.

  -Mondtam nekik, hogy ma ne.. Hogy ma ne csináljanak semmit.

  -Persze.. te is örülsz, hogy megalázhatsz, hogy láthatsz meztelenül  - fordítottam az arcom a fal fele.

  -Én nem tettem volna veled ezt. Gondolkozz egy kicsit! A raktárban ki mentett meg? - Igaz is.. akkor Jimin miatt menekültem meg. De most mégis itt ülök.. ruha nélkül, megalázva.  - Állj fel a földről!  - nyújtotta a kezét.

  Felnéztem a fiúra, aki felém tartotta a kezét, majd lassan és erőtlenül én is felemeltem a kezem. Megragadta a csuklóm, majd óvatosan felhúzott a földről. Ha nem tart meg, azonnal vissza estem volna a földre, viszont Jimin magabiztosan fogta meg karjaimat, ügyelve arra, hogy ne bámuljon. Nem tudtam mit kellene mondanom, igazából beszélni sem tudtam volna. Nem mertem a fiúra nézni, a földre szegeztem a szemeimet s legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Szívem iszonyatosan lüktetett és az ájulás küszöbén voltam.

Jimin lassan lépkedve elvezetett a fal mellett levő padig, majd óvatosan leültetett. Ösztönösen összehúzódtam, s amennyire csak tudtam, takargatni próbáltam magam.

  -Vedd ezeket fel  - nyomott a kezembe egy boxert és egy nagy fehér pólót.  - Mindkettő tiszta. Majd holnap visszaadod. Öltözz fel és menj vissza a szobádba. Ma már ne gyere ki, ha nem szeretnél több problémát  - mondta, majd elhagyta a helyet,magamra hagyva a fürdőben.

                                              _________________________