2015. december 13., vasárnap

34.Fejezet - Mindennek vége



  Csak bámultuk egymást, szólalni egyikőnk sem tudott. Éreztem, szinte tudtam hogy tudja, hogy Jungkook elmondta neki amit kettőnk között történt, s azzal is tisztában voltam, hogy ferdített a történeten, nem az igazat mesélte el. Pedig valójában nem történt semmi, nem feküdtem le vele.

2015. november 14., szombat

33.Fejezet - Fájdalmas pillantás



   Az ágyban fekve, összekuporodva figyeltem, ahogy Yoora a frissen készült, még forró kakaót a közeli, rózsaszines éjjeliszekrényre helyezte. Hiába kértem, hogy vigyen haza, Yoo kijelentette a taxisnak, hogy az ő házukhoz hozzon, így itt kötöttem ki a lány szobájában, mélyen a puha takaróba burkolózva.

2015. november 2., hétfő

32.Fejezet - Többé már nem vagyok hercegnő



    Másnap ki sem mozdultam a házból. Egész nap, minden egyes percben azon járt a fejem, hogy menjek el a találkára, vagy inkább ne. Tartottam Jungkooktól, hiszen nem a gyengédségéről ismert, s akárhányszor a fürdőben történtekre gondoltam, a gyomrom azonnal összeszorult. Azonban vissza akartam adni Jiminnek azt, amit velem tett, s ha nem is miattam, de a fogadás elvesztése miatt biztosan csalódott lenne. Nekem ennyi is elég.

2015. október 28., szerda

31.Fejezet - Fogadás


 
    A reggelem, hogy is fogalmazzak, eléggé érdekesen telt. Miután Jimin sikeresen felébresztett a csörömpölesével, már hiába is próbáltam visszaaludni, lehetetlen volt. Nem azért, mert kiment az álom a szememből, ezzel ellentétben még órákat tudtam volna aludni, hanem mert Sung néni már korán reggel a konyhában forgolódott és főzőcskézett közben pedig egy dalt dúdolt, ami egészen a hálószobáig elhallatszott.

2015. október 24., szombat

30.Fejezet - Szerelmes vagyok

    
   Sziasztok. Nos HÚHA... Régóta nincsen új rész, ami szerintem tőlem nem megszokott. 
Nem, nem haltam meg, élek és virulok (ez a laptopomról nem mondható el, ugyanis az megint elromlott... Nem szeret engem.) Na de picit beszélek - vagy inkább írok - arról, hogy hol is voltam ez alatt az idő alatt.
Lehet hogy páran tudjátok már, hogy országos kézilabda bajnokságon voltam, ezért nem volt szombaton új rész. Ami a szerdát illeti... hát itt picikét közrejátszik a lustaság is, de legfőképpen a suli. Mivel két nap a bajnokság miatt kimaradt, be kellett pótolnom a leckéket, ezen kívül még történt egy-két vicces dolog, amit most nem szívesen osztok meg. Meg ugye ott van a magánélet is. 
Viszont most itt vagyok és újult erővel fogom hozni a részeket minden SZERDÁN és SZOMBATON
Köszönöm hogy elolvastad ezt a kis bevezetőt és a továbbiakban is jó olvasást kívánok. És persze kommentelni se felejts el :)

2015. október 14., szerda

29.Fejezet - Emlékek



   Különösebben nem tartozik ide, de úgy gondoltam megosztom veletek. Az emberek általában hisznek a sorsban és bíznak abban, hogy egy szebb jövő vár rájuk. Ezzel ellentétben én mindigis azt vallottam, hogy a sorsunk a saját kezünkben van, és nekünk kell ezt alakítgatnunk. Azt hittem, hogy muszáj megküzdeni az élet hullámaival, legyenek bármekkorák is, s csak nemrég kezdtem rájönni, hogy van amikor jobb csak úgy sodródni az árral és engedni, hogy a víz elvigyen egy új, eddig ismeretlen helyre, hogy aztán ott tehessük próbára magunkat.

2015. október 10., szombat

28.Fejezet - Sötétség



  Hirtelen azt hittem, hogy le fogok esni az ágyról. Azt sem tudtam, hogy hova és mibe kapaszkodjak, hogy ne a kemény földön végezzem. Mikor végre visszanyertem egyensúlyom, ledermedve bámultam Jimint. Beszédre nyitott számon egy bizarr hörgésen kívül egyetlen szó sem jött ki. Döbbent ábrázatom egy halvány mosolyt varázsolt Jimin arcára, majd lazán a hátára fordult és lehunyta szemeit.

2015. október 7., szerda

27.Fejezet - Ne engedd el a kezem


    Az üzenetben megjelenő három rövid szó láttán az egész testemet, tetőtől talpig elöntötte egy mérhetetlen rossz érzés. Nem számítottam rá, hogy ezt írja, eleinte el sem hittem, hogy tényleg ide jönne. Viszont mikor a harmadik "Ne gyere ide" üzenetemre sem kaptam választ, rá kellett jönnöm, hogy komolyan gondolta amit írt és tényleg ide tart.

2015. október 3., szombat

26.Fejezet - Vihar



   Feszengve álltam előtte és próbáltam ellökni a nálam sokkal magasabb fiút de lelki erőmmel együtt fizikai erőnlétem is cserben hagyott. Jungkook nem húzta az időt, két keze azonnal pólóm alá furakodott, s derekamon találtak megnyugvást. Kaján tekintete még jobban fokozta félelmemet.

2015. október 1., csütörtök

25.Fejezet - Fogság


   Simogatást érzek a bőrömön. Mintha két puha kéz siklana végig a hasamtól egészen a mellkasomig. Csukott szemeimet nehezen tudom felnyitni, mintha egy elefánt ülne szemhélyamon. Nem látom, hol vagyok, de az engem simogató kezek tulajdonosa finom illatát azonnal megérzem. Mint egy bírkózó ellenfelével, úgy küzdök meg a szemeimet elnehezítő valamivel, s végül sikerül résnyire nyitnom őket. Így tekintek le testemre, melyet egyetlen vékonyka anyag sem takar, teljesen meztelen. A látvány fura módon nem lep meg, teljesen nyugodt vagyok, a kis csíkon kezdek tovább leskelődni, melyet a szemhélyam enged láttatni a szememből. Íriszem egyre fennebb téved, majd hirtelen megpillantom a bőrömet cirógató kezeket. Az átlagos fiúkhoz képest kicsi kezek izmos karokhoz kapcsolódnak, s ezt követve a vállát átugorva tekintetem egyenesen a fölöttem tornyosuló fiú arcára vezetem. A kis résen keresztül homályosan látok, s egy ideig bámulom az arcot, mire rájövök, hogy ki helyezkedik fölöttem.

2015. szeptember 26., szombat

24.Fejezet - Mire képes az alkohol

 
   Egy öt személyes autóban kilencen ülni törvénybe ütközik, főleg, hogy az egyik személy a csomagtartóban tartózkodik. Az emberrablás is egy olyan cselekmény, mely bűntetést von maga után. De mindez szemmel láthatólag nem zavarta azt a hét idiótát, akik a partra készültek lehurcolni engem és a legjobb barátnőmet. Vagyis abban nem vagyok biztos, hogy Yoora ellenkezett volna, sőt, ami azt illeti szerintem önszántából szállt be az autóba, velem ellentétben, hiszen engem egyenesen berángattak. Nem akartam menni. Egyáltalán nem volt kedvem ezzel a hét fiúval lenni, ezt csak tetézi a tény, hogy egy számomra ismeretlen, távoli helyre készülnek vinni, ahol aztán ki tudja mit akarnak csinálni. 

2015. szeptember 23., szerda

23.Fejezet - Emberrablás

     
   Sziasztok! Mint mondtam, nem szoktam ilyesmi bevezetőket írni, de most egy kivételes eset miatt mégis megteszem.
2015. szeptember 23. van és szeretném felköszönteni az egyik barátnőmet. Úgyhogy ha éppen olvasod ezt, akkor NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT!!! Kár, hogy nem tudunk most együtt lenni, de majd bepótoljuk.  (EZT KÜDÖM NEKED, KATT IDE)
                                                                                                                            Puszi! ♥ 





Ahogy figyelgettem a porban fekvő szoknyám, nem értettem, hogy miért is ülök a védelmet nyújtó bokor mögött. Az iskola a szokásosnál nyugalmasabban telt, a Bangtan rám sem hederített, lehet, hogy új áldozatot találtak. Már nem kellene elbújnom, mégis csengetéskor azonnal a rejtekhelyemre siettem. Talán már megszokásból jöttem, vagy mert még mindig nem érzem magam biztonságban, magam sem tudom.

2015. szeptember 19., szombat

22.Fejezet - Tartozás


  
   Ingerülten kezdtem rángatni a kilincset, de hiába, az ajtó meg sem mozdult. Mintha egy liter pillanat ragasztóval öntötték volna le. Nem tudtam mit kellene tegyek, csak a falnak dőltem, közben a szemeimet súrolgattam hátha felébredek ebből az álomból. De nem álmodtam, össze voltam zárva Jiminnel a könyvtárban.

2015. szeptember 17., csütörtök

21.Fejezet - Könyvtár

   Az iskola különösen unalmasan telt, azon kívül, hogy történelemből röpdogát írtunk. A töri sosem tartozott a kedvenc tantárgyaim közé, mert nehezen jegyzem meg azt a sok évszámot és háborút, mégis megtanulom. Ha nem tenném, a töri tanár biztosan rám szállna, mert tudja hogy én vagyok az osztály szorgalmas kislánya. Na igen, ezt a jelzőt sem én aggattam magamra, hanem a tanárok, mert az eredményeim kitűnnek a többiek közül, nem véletlenül, hiszen Szöul egyik legjobb iskolájából érkeztem.

2015. szeptember 12., szombat

20.Fejezet - Csak tíz perc


 Halihó! Sziasztok ide tévedt emberkék! Nem szoktam ilyen kis bevezető szöveget írni, viszont most lenne pár dolog amit meg szeretnék osztani veletek. 
 Először is sajnálom, hogy kimaradt pár nap, de az utazás eléggé megviselt és most több tényező miatt is egy stresszes időszakban vagyok, viszont nem tűntem el és nem is terveztem. Szeretem ezt a blogot írni és a sok sok támogatás csak még jobban buzdít arra hogy folytassam. 
 A második dolog az lenne, hogy hetente két rész fog felkerülni, viszont még nem tudom, hogy melyik lesz ez a két nap. Ez az órarendemtől függ, de amint megkaptam azt, azonnal szólok nektek. 
  Végül meg szeretném köszönni hogy ez alatt a pár nap alatt nem hagytatok el engem, folyamatosan nőtt a megtekintések száma és kommenteket, sőt üzeneteket is kaptam (egyébként nyugodtan lehet írni nekem mert imádok veletek beszélni), ami hihetetlenül jól esett. I M Á D L A K titeket ! 

                                          _______________________________________


2015. szeptember 8., kedd

19.Fejezet - Az éjszakai város


   A napok rohamosan teltek és a vakáció túlságosan is rövidnek bizonyult.
  A nyakamon éksekedő szívásnyomok nehezen múltak el, s még így, egy hét elteltével is látni lehet őket, bár már csak akkor, ha az ember közelről nézi. Szerencsére a sál és alapozó kombó jó munkát végzett, így a szüleim nem fedezték fel a kis véraláfutásos részeket a bőrömön. Persze anya gyanakodott és egyszer le is rántotta a nyakamról az anyagot, de az alapozó hál'istennek megfelelő fedést nyújtot, így nem vett észre semmit. Én meg köhintettem párat és beadtam a szüleimnek, hogy picit megfáztam a kirándulás alkalmával, így ez a probléma is le volt tudva.

2015. szeptember 7., hétfő

18. Fejezet - Harag

 
   Amilyen határozott voltam az elején, annyira nehezen indultam el. Aprókat lépdelve másztam ki a szundikáló Yoora mellett. Nem értettem, hogy a lány hogyan tudott álomba merülni és őt miért nem zavarta annyira a hangzavar, mint engem. Miután végre kikászálódtam az ülések közül, kifújtam az eddig magamban tartott levegőt, megigazítottam a ruhámat, majd elindultam a busz hátsó feléhez. Útközben magamhoz méltan megbotlottam pár táskában, de szerencsére sikeresen megtartottam magam az ülésekben és nem végeztem a földön kiterülve.

2015. szeptember 5., szombat

17.Fejezet - Hibás döntés

 
   Reggel egyedül ébredtem a szobában. Jiminnek már rég hűlt helye volt. Bevallom, először rosszul érintett, hogy magamra hagyott és szó nélkül lelépett, viszont részben örültem is. Nem tudtam elképzelni, milyen lett volna mellette ébredni, biztosan szégyenlős lettem volna, s igazából nem is vágytam arra, hogy megtapasztaljam az érzést.

2015. szeptember 4., péntek

16.Fejezet - Egy ágyban az ellenséggel

  Lábaim hirtelen a földbe gyökereztek, szemeimmel pedig újra és újra elolvastam a telefonom kijelzőjén megjelenő üzenetet. A meglepettségtől szólalni sem tudtam, csak álltam egy helyben és kitágult szemekkel bámultam a telefonom. Nem hittem a szememnek,s egészen addig meredtem a képernyőre, míg a betűk kezdtek összefutni a szemem előtt s az egész elmosódott. Ekkor szorosan összezártam a szemem és a fejemet kezdtem rázni.

2015. szeptember 3., csütörtök

15.Fejezet - Az erdő mélyén


   Mikor megéreztem, hogy valaki elkapta a kezem, hirtelen köpni nyelni nem tudtam, csak kapaszkodtam teljes erőmből az engem tartó kézbe. A hirtelen adrenalin lökettől azt sem tudtam eldönteni, hogy ez valóság vagy álom; csak abban reménykedtem, hogy a megmentőm fel fog tudni húzni és nem engedi, hogy a mélybe zuhanjak. Lábaimmal akaratlanul is rugdostam a levegőben, mintha ez valamiben segítene, pedig csak rontott a helyzeten.

2015. szeptember 2., szerda

14.Fejezet - Zuhanás


 Azonnal belebújtam a fiú által adott ruhákba, amik óriásinak bizonyultak számomra. A fehér póló egészen a térdemig ért, úgy nézett ki, mintha egy hálóing lenne. A erőtlenül a tükör elé sétáltam, majd letöröltem könnyeimet. Reszkető kezeimmel hajamat egy lomha kontyba fogtam, majd egy nagy sóhaj után elindultam vissza a szobába.

~ Díj #1 ~

  
  Pár nappal ezelőtt jött egy üzenet facebookon, a kedvenc bloggeremtől, aminek az olvasása után az állam leesett a földre és pár percig csak némán bámultam a képernyőt.

A blog megkapta az első díját, egy olyan személytől, akire én felnézek és mindig csodáltam a tehetségét. Szóval köszönöm Mina ! ♥


2015. szeptember 1., kedd

13.Fejezet - Megaláztatás



   A tábortűz körül nyugodt hangulat uralkodott. A XII. osztály vékony kis osztályfőnöke egy kellemes dallamot pengetett gitárján, amelyet a tűz halk ropogása kísért. Most kivételesen semmi sem zavarta meg az idillt.

2015. augusztus 31., hétfő

12.Fejezet - Mi van velem?


   Kezeimet azonnal lefogta és a hátam mögé szorította. Lábaimat sem tudtam mozgatni, annyira nekem szorult testével. Kiabálni, sikítani nem mertem, hiszen a hangom nem jutott volna el a szálloda udvaráig, viszont a kint várakozó hat fiú biztosan berohant volta, ami csak rontott volna a helyzetemen. Eleinte amennyire csak tudtam, ellenkeztem, de hamar rájöttem, hogy az én kis erőm nem vetekedhet Jiminével. Csak ültem az asztalon, összeszorított szemekkel, megfeszült testtel és csendesen tűrtem mindazt, amit a fiú tett velem.

2015. augusztus 30., vasárnap

11.Fejezet - Csak egy bábu



   A három srác közeledni kezdett felém, én pedig a folyosó másik vége felé kezdtem szaladni. De ez zsákutca volt.. ők meg kaptak az alkalmon és hamar bekerítettek. Nem tudtam mit tehetnék, teljesen védtelen voltam..

2015. augusztus 29., szombat

10.Fejezet - A kirándulás



 Az iskola udvarán rengetegen várakoztak. Tavasz elejéhez képest szépen sütött a nap és kellemesen meleg volt. Hamar megtaláltam az osztályomat. Körbeálltuk az osztályfőnököt, ő pedig felolvasta a névsort, nehogy valakit itthon hagyjunk.

2015. augusztus 28., péntek

9.Fejezet - A kívánság




Hazaérve, a látvány ami fogadott, kicsit meglepett. Nem volt otthon senki. Általában a szüleim közül valaki mindig itthon van, de most egyikőjük sem volt. Biztosan mindketten dolgoznak.
  Felszaladtam a szobámba, majd írtam egy üzenetet Yoorának, hogy ugorjon át, mert egyedül vagyok. Nem kellett sokat várnom a lányra, negyed óra múlva érkezett is.

2015. augusztus 27., csütörtök

8.Fejezet - Ájulás




Lassan vége lett az osztályfőnöki órának és elérkezett a nap leghosszabb szünete, az ebédszünet. Fél év alatt megtanultam, hogy jobban járok ha otthonról hozok kaját, mert az amit itt főznek, ehetetlen, és még csak ételnek sem lehet minősíteni.
  A táskámmal a hátamon léptem be az ebédlőbe, majd körbetekintettem egy üres hely után kutatva. Nem ülhetek le akárhova, ezzel tisztában vagyok. A krémszínűre festett terem jobb sarka fele haladtam, mert itt általában találok helyet és ez most is így volt.

2015. augusztus 26., szerda

7.Fejezet - A bejelentés. Ilyen az én szerencsém.




Másnap a megszokott kis rejtkekhelyemen vártam Yoorára. Már pár perce ültem ott és figyeltem az iskola udvarán levő tömeget, de a Bangtan tagjait sehol sem láttam, sőt, egész nap nem találkoztam velük. De ez csak jó nekem, talán ma nem jöttek be, legalább nem kell rettegnem.

2015. augusztus 25., kedd

6.Fejezet - Rémálom




     Mivel féltem, hogy a Banda felismer, úgy próbáltam közeledni feléjük, hogy ne vegyenek észre. Egyik ember háta mögül a másik ember mögé lopóztam, és kezdtem úgy érezni magam mintha tényleg kém lennék - köszi Yoora, ez is miattad van. Lassan, nagyon lassan, sikerült megközelítenem a Bangtant annyira, hogy a drága barátnőmet meg tudjam dobni egy kaviccsal. Kezembe vettem egy kisebb követ, alaposan szemügyre vettem a terepet, céloztam, majd a kezem meglendült és eldobtam a kavicsot. Nem tudom, hogy képzeltem el ezt az egészet, és hogy volt bennem annyi lélekerő, hogy megtegyem. Természetesen nem a terv szerint történt, de nem is és lennék SunHi ha valami úgy sikerülne ahogy akarom.

2015. augusztus 24., hétfő

5.Fejezet - A sikátor




       A sikátor fele közeledve egyre jobban kezdtem izgulni. Mi van ha mégis felismernek? Talán nem volt olyan jó ötlet idejönni. De már nincs visszaút. Ahogy sétáltunk az utcákon egyre közelítve azt a bizonyos helyet Yoora is egyre jobban kezdett izgulni. Tördelte az ujjait, nagyokat sóhajtozott, a ruhája szélét tűrögette és a levegőt is szaporábban kezdte venni.  Kettőnk közül nekem lenne nagyobb okom az aggodalomra, mégis rajta mutatkozott meg jobban az érzés.

2015. augusztus 23., vasárnap

4.Fejezet - Rossz ötlet. Avagy szórakozás Yoora módra.




                 Iskola után sietősen vettem a táskámat a hátamra és hazafelé indultam a lehető leghamarabb. Persze, nekem a hazamenés sem könnyű, mivel ugyanazon az utcán kell végigsétálnom, ahol a Bangtan három tagja is: Rap Monster, V és Jimin. Két választásom van, vagy nagyon sietek és végigrohanok az utcán egészen a házunkig, vagy megvárom amíg a három fiú hazamegy. A másodikkal az a baj, hogy néha órákba telik míg hazamennek, mert az úton végig rongálnak, hangoskodnak, zaklatják az embereket. Ha jól tudom, Rap Monsternek még rendőrségi ügye is volt. Ezért általában az elsőt szoktam választani és amilyen gyorsan csak lehet, hazahúzom a csíkot.

2015. augusztus 22., szombat

3.Fejezet - Legjobb barátnő




         Töri óra végén, csengetéskor megpróbáltam kisietni a teremből, hogy a suli udvar egy eldugott kis helyén töltsem el a szünetet, csendben, nyugodtan. Kis tervemet azonban a történelem tanár szabotálta, mert magához hívott.

2015. augusztus 20., csütörtök

2. Fejezet - Hogyan is kezdődött?




A suli lepukkant vécéjében próbáltam lemosni a hajamba ragadt tojást. Már megszokottá vált ez a hely. Nem volt olyan nap, hogy ne kellett volna oda bemennem, már a bűzt és az állott levegőt is elviseltem, nem volt más választásom. Inkább ez, mint hogy tojásos hajjal kelljen végigülnöm még három órát abban a pokolban.

2015. augusztus 18., kedd

1.Fejezet - Bevezetés




              Hirtelen valami a fejemen landolt. A fejemet elérve, reccsenést hallottam, majd csak annyit éreztem, hogy ez a valami végigfolyik a hajamon, de még az arcomra is jut belőle. Kezemmel egyből odanyúltam, majd láttam ahogy ujjaim között ott van a ragacsos átlátszó, nyomokban sárga trutyi. Egyből tudtam mi az: tojás.