A három srác közeledni kezdett felém, én pedig a folyosó másik vége felé kezdtem szaladni. De ez zsákutca volt.. ők meg kaptak az alkalmon és hamar bekerítettek. Nem tudtam mit tehetnék, teljesen védtelen voltam..
-Innen nincs kiút - nevetett J-Hope, majd a földre kényszerített.
-Miért csináljátok ezt? Miért nem hagytok csak egy napra békén? - kérdeztem kétségbeesetten.
-Mert abban nekünk nincs semmi élvezet - mondta Suga.
-És ebben van? Ebben mi az élvezet? - néztem az előttem álló három fiúra.
-Az, hogy kiszolgáltatott vagy és akármikor megtehetem ezt... - guggolt le hozzám Jungkook, majd lefogta a kezeimet és a nyakamhoz hajolt. Ajkait a vékony bőrömre tapasztotta, majd szívni kezdte.
-Hagyd abba! Eressz el! - próbáltam ellökni magamtól a fiút, de nem tudtam. Teljesen rám támaszkodott, esélyem sem volt ellene. Persze, én könnyű célpont vagyok nekik, a százötvenöt centimmel nem tudok ellenkezni.
-Érted már? - szólalt meg Suga - Semmit sem tehetsz ellenünk.
-Azt csinálunk veled, amit akarunk - csatlakozott J-Hope - Sőt, ha múltkor Jimin nem lép közbe, még meztelenül is megbámulhattunk volna. De azt még bepótolhatjuk.
-Semmit sem érsz - állt fel mellőlem Jungkook - Inkább örülnöd kellene, hogy foglalkozunk veled.
-Menjünk, Jiminék már lent várnak - mondta J-Hope, majd a három fiú elindult lefele.
Nem volt erőm felállni. Igaz lenne? Tényleg nem érek semmit? Tényleg bármit megtehetnek velem, amit csak akarnak? Ezt a sorsot szánták nekem az égiek? Hogy ezek a fiúk a porig alázzanak.. Nem álltam fel a földről, inkább behúzódtam a sarokba, a lábaimat a mellkasomhoz húztam és arcomat a tértemre hajtottam.
Miért? Miért én? Miért velem történik ez? Miért az én életem keserítik? És hogy jelenthet ez nekik örömet? Hogy szenvedni látnak, nap mint nap. Miért okoz ez nekik boldogságot, hogy a büszkeség halvány nyomát is kiölik belőlem. Hogy úgy játszadoznak velem, akár egy babúval, aki csupán kínzásra való. És miért nem tehetek ezek ellen semmit? Nem fogom már sokáig bírni. Bárcsak hamarabb telne az idő. Bárcsak máshol lehetnék.
Szemeimet lehunytam és elképzeltem, hogy a régi iskolámban vagyok. Minden olyan igazinak tűnt. Ahogy lépkedtem az iskola folyosóján és bepillantottam a termekbe, szívemet fájdalom töltötte meg. Fájdalom és hiányérzet. Hiszen régen boldog voltam. Voltak barátaim, sok szeretetet kaptam, sokat nevettem, volt igazi életem. Most meg..nincs semmim, csak egy romhalmaz vagyok. Már sosem leszek annyira boldog, talán már egyáltalán nem leszek boldog.
-Te meg mit keresel a földön? - zavart meg Yoora életvidám hangja.
-Csak rád vártam - kaptam a tekintetem a fölöttem álló lányra. Már reflexből hazugság jött ki a számon.
-De miért a földön?
-Elfáradtam.
-Vissza is jöhettél volna a szobába.
-Nem volt kedvem - válaszoltam letörten.
-Minden rendben van? - kérdezte a lány, majd kezét nyújtotta, hogy felhúzzon a földről.
-Persze - mosolyogtam rá és reméltem, hogy a nehezen kreált álmosolyon nem lát át - Menjünk le.
A szálloda előterében már rengetegen várakoztak, de a tanárok sehol sem voltak. Mi Yoorával a lépcsőre ülve vártuk az osztályfőnökünk érkezését. A Bangtan a terem másik felében volt néhány lány társaságában. Fejemet ugyancsak térdemre hajtottam, s egyre csak azon elmélkedtem amit Jungkook mondott 'Semmit sem érsz'. Fájt és mélyen a szívembe hasított ez a mondat, de hálistennek nem volt időm belemerülni, mert végre valahára megérkezett az osztályfőnök.
-Bocsi a késésért, de akadt egy kis dolgom - jött közelebb Hyo úr. Na persze.. A kis dolog azt jelenti, hogy a XII. osztályfőnökét próbálta meghódítani, ahogy látom kevés sikerrel - Most szabad foglalkozás van, nézzetek körül, de ne menjetek messzire. Sötétedésre mindenki legyen a szálloda előtt, mert tábortüzet rakunk.
-Hallottad ezt? Azt csinálhatunk amit akarunk! - villanyozódott fel Yoora.
-Mire gondolsz? - néztem rá kérdő tekintettel.
-Megnézhetnénk, hogy melyik szobában alszanak a Bangtan tagok.
-Nemár, hadd töltsek el legalább egy órát nélkülük.
-Akkor mit csináljunk?
-Láttam kint egy padot. Menjünk és üljünk le, majd ott kitaláljuk, hogy mit csináljunk.
Lassan kisétáltunk az udvarra, de a pad már foglalt volt, amit Yoora nem bánt, ugyanis az épület mögött észre vette V-t és egyből odavonszolt. Szorosan a fal mellé álltunk és onnan figyeltük a hét fiút.. mint a kémek.
-Yoo, muszáj nekem is őket figyelnem?
-Igen, csak veled tudom ezt csinálni.
-De tisztára kémnek érzem magam.
-SunHi, ez nem kémkedés.
-Persze... nem az - mondtam annyira halkan, hogy a lány ne hallja meg.
-Vajon mit csinálhatnak? Nem látom innen rendesen. Menjünk közelebb.
-Nee! Még a végén meglátnak - mondtam, de hiába, a lány elindul a fiúk felé.
-Még egy kicsit... - lépett közelebb, én pedig próbáltam visszatartani, amikor hirtelen megbotlottam és a földre estem. Mind a hét fiú egyszerre szegezte rám a tekintetét.
-Fuss ! - kiáltottam Yoorának, nehogy őt is elkapják. Tudtam hogy nekem már késő. De a lány nem mozdult, lábai a földbe gyökereztek. - Mire vársz? Menj már!
-Nem hagylak itt!
-Már megint te vagy az hercegnő? - jött oda hozzám Rap Monster.
-És ki van veled? - nézett Yoorára V - Hozd őt is ide Rap Mon.
A fiú mindkettőnket karunktól fogva a többiekhez rángatott.
-Hoztál nekünk egy játékszert? - nézett rám J-Hope, majd Yoorához lépett - Szép lány vagy... El tudnák játszadozni veled - túrt bele a lány hajába.
-Hagyd őt békén! - kiáltottam - Engem bánthatsz, de hozzá ne nyúlj!
-De aranyos, menteni próbálja a barátnőjét. - mondta Jungkook.
-Mit csináljunk velük Jimin? - kérdezte Jin.
-A törpe kezd unalmas lenni. Őt engedjétek el, a másikat meg hozzátok ide nekem. - válaszolt Jimin teljesen hideg vérrel.
-Nee! Kérlek! Tegyetek velem bármit, de őt hagyjátok! - kiabáltam idegesen. Nagyon féltettem Yoorát.
-Bármit? - lépett közelebb hozzám Jungkook.
-Igen - válaszoltam meggondolatlanul. A szívdobogásom a sokszorosára növekedett és egyre idegesebb lettem.
-Ez jól hangzik. Jimin, mit gondolsz? - kérdezte Suga.
-Legyen... - sóhajtott egyet a vezér, majd Yoorára nézett - Engedjétek el. De ha bárkinek is szólni mersz, a barátnődnek esik bántódása.
-Nem lesz semmi baj Yoo - próbáltam nyugtatni a lányt, közben én is nagyon féltem.
-Kísérjétek előre - intett Jimin Rap Monsternek és Jinnek - Te meg gyere közelebb. - nézett rám.
-Mit képzeltek magatokról, hogy úgy bántok velem mint egy bábuval amivel bármit meg lehet csinálni! Nem vagytok ti istenek, de még embernek valók sem! - fakadtam ki idegesen.
-Maradj nyugton ribanc, mert ahogy mondtad, te a mi kis bábunk vagy. Szóval húzz oda Jiminhez. - lökött meg Suga.
Rémülten kezdtem közeledni a vezér fele és végig a földet bámultam. Fejemben csak az a gondolat uralkodott, hogy mit fog velem tenni, de meg kellett védenem Yoorát. Minden áron.
-Ide bemehettek - mutatott a szálloda mögötti kis faviskóra V - Itt nem lát senki. De hagyj belőle nekünk is.
Jimin megragadta a karom, majd bevezetett a kis fatákolmányba. A berendezés csupán egy fa asztalból és egy szekrényből állt.A falak régen fehérre voltak festve, de ez mostanra teljesen lekopott, helyét átvette az évek során felgyülemlett por és mocsok színe. A fiú felültetett az asztalra de nem esett nekem, egyszerűen megállt előttem, kezeivel az asztalnak támaszkodott, szemeivel pedig az én szemeimet fürkészte.
-Miért tetted? - kérdezte. Hangja a megszokottnál lágyabb volt.
-Mit?
-Miért áldoztad fel magad?
-Fontos nekem az a lány.
-Hülye vagy - mondta, majd közelebb jött, hátrasöpörte a hajam, majd a nyakamon levő szívásnyomra nézett - Ezt ki csinálta?
-Csak megütöttem magam. - hazudtam, bár nem értem miért. Elmondhattam volna, hogy Jungkook szívott meg, de nem tettem.
-Múltkor a sikátorban... jól el voltál azzal a fiúval.
-Én nem is voltam a sikátorban - próbáltam tagadni.
-Ne hazudj nekem - mondta, majd lassan felém kezdett hajolni. Kezeit a combomra helyezte és kicsit megemelte a lábaimat. Nem mertem ránézni, fejemet a plafon fele emeltem, szemeimet pedig erősen összeszorítottam.
Ahogy Jimin közeledni kezdett, szívverésem annál jobban fokozódott, amit a fiú észre is vett.
-Talán félsz tőlem?
-E-egy kicsit...
-Ne félj - húzott közelebb magához - Csak élvezd.
___________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése