6.Fejezet - Rémálom

     Mivel féltem, hogy a Banda felismer, úgy próbáltam közeledni feléjük, hogy ne vegyenek észre. Egyik ember háta mögül a másik ember mögé lopóztam, és kezdtem úgy érezni magam mintha tényleg kém lennék - köszi Yoora, ez is miattad van. Lassan, nagyon lassan, sikerült megközelítenem a Bangtant annyira, hogy a drága barátnőmet meg tudjam dobni egy kaviccsal. Kezembe vettem egy kisebb követ, alaposan szemügyre vettem a terepet, céloztam, majd a kezem meglendült és eldobtam a kavicsot. Nem tudom, hogy képzeltem el ezt az egészet, és hogy volt bennem annyi lélekerő, hogy megtegyem. Természetesen nem a terv szerint történt, de nem is és lennék SunHi ha valami úgy sikerülne ahogy akarom.

  A kő a megcélzott személy, vagyis Yoora fele tartott, de hirtelen Suga állt elébe és őt találta el.

  -Mi a franc? - kiáltott fel a fiú, bennem meg egy pillanatra megállt az ütő.

  -Mi történt Suga? - néztek rá a többiek.

  -Valami eltalálta a fejemet.

  -Van valami a kapucnidban. - nyúlt bele Jin, én meg imádkoztam, hogy bármi más legyen, csak ne a kő.

  -Mi az? Mit vettél ki? - kérdezte idegesen Suga.

  -Egy kavics. - mosolyodott el a legidősebb - Suga, valaki megdobott egy kővel. - nevette el magát, majd őt követte a többi tag.

 Mit ne mondjak, tényleg vicces arcot vágott, amikor eltalálta az általam eldobott kő. Erre még rátett egy lapáttal mikor a tagok mind kinevették, így akarva-akaratlanul, halkan elnevettem magam. De ez elég volt ahhoz, hogy meghalljanak.

  -Te meg mit nevetsz. - nézett rám Suga. Hirtelen egy szó sem jött ki a számon. Az ijedtségtől testem elgyengült, pupilláim kitágultak, szívem pedig a torkomban vert. Yoora szava mentett meg.

  -Fiúk, azt hiszem nekem mennem kell! - fordult oda V-hez, majd a fiú megcsókolta. Hogy lehet valakivel ilyen rövid idő alatt csókolózni. Még csak nem is ismeri.

 Miután elváltak egymástól, a lány mellém sietett, majd karomnál megragadott és hazafele vettük az irányt. Amilyen gyorsan csak tudtunk, kiszáguldottunk a sikátorból, majd idegesen fordultam Yoora felé. A bennem összegyülemlett félelem, düh formájában nyilvánult meg.

  -Neked teljesen elment az eszed? - kiáltottam rá mérgesen.

  -Ne haragudj SunHi, de annyira jó volt.

  -Mi volt jó? Hogy megcsókolt? Neki ez semmit sem jelentett. Ugyan olyan van számára mint a többi fruska, csak egy a sok közül. Fogadni merek, hogy holnap már nem is fog emlékezni rád.

  -Hogy mondhatsz ilyent? - nézett rám könnyes szemekkel - Azt hittem barátok vagyunk.

  -Azok vagyunk Yoo, de nem lehetsz ennyire naiv.

  -Én szeretem ezt a srácot. Tudod te mi az a szerelem? Éreztél már ilyent? - kiabált vissza nekem a könnyeivel küszködve.

  -Yoo.. - közeledtem hozzá - nyugodj le. Megtörtént ami miatt idejöttünk, de most menjünk haza, otthon még végig kell hallgatom egy nagy adag leszidást.

  -Oké. - szipogott  - Sajnálom, hogy miattam fognak a szüleid megszidni.

  -Semmi baj, legalább a te estéd jó volt. Engem megcsókolt egy zselézett hajú csávó, vagyis én csókoltam meg, de az mellékes.

  -Hogy mi? - tekintett rám, nagy, kikerekedett szemekkel.

  -Nem fontos, csak véletlen volt. -kamuztam  - De te és V és csók és miiii történt?

  -Csak bevetettem a különleges Yoora féle vonzerőmet.  - kacsintott rám. Hát az a Yoora féle vonzerő tényleg jó lehet. Nem ártana nekem sem egy kicsi belőle.

  Yoonál hamar átvettem a ruhám és letöröltem a sminkem, majd siettem is haza. Az utcákon már sötétség uralkodott. Csak az utcai lámpák leheltek némi fényt , de az mit sem ért. Bennem volt a félelem, hogy bármikor kiugorhat elém egy szellem vagy egy baltás gyilkos és elrabolhat, feldarabolhat, majd eláshat az erdő mélyén. Igen.. néha túlzásba viszem a horrorfilmek nézését, de szeretem az érzést és az izgalmat, hogy bármikor megijedhetek.

  Ahogy egyre előrébb haladtam a sötét utcán egy alak kezdett kirajzolódni előttem. Majd pár lépés után kettő. Közelebb érve pedig még több. Egészen pontosan hat. Hat fiú alakja,de nem akárkik. A Bangtan tagjai. Körbenéztem, hogy merre menekülhetnék, de már nem volt időm elszaladni, észrevettek. Csak álltam egy helyben és mintha egy bábú lennék, vártam, hogy ezúttal mit tesznek velem.

  Jin és J-Hope sétáltak mellém, majd odavezettek a többiekhez. Ezúttal már nem ellenkeztem, hova is futhatnék az éjszaka közepén hat fiú elől...

  -Kit látnak szemeim? Hát nem a mi kis hercegnőnket?!  - szólalt meg Rap Monster.

  -Már kezdtél hiányozni. - nevetett Suga.

  -Legalább nem lesz unalmas az esténk. - lépett közelebb Jin.

  -Srácok nem lenne jó, itt az utcán zaklatni, még a sikításától kijönne valaki. Vigyük inkább a raktárba. - mondta V.

   A hat fiú körbevett, majd egészen a sikátor melletti elhagyatott raktárba vittek. Fogalmam sem volt, hogy mit fognak tenni velem, csak imádkoztam, hogy ne essen bajom. Az épületben teljesen sötét volt, az orromig sem láttam, viszont a fiúk magabiztosan közlekedtek. Mikor elég mélyen bementek - engem meg ráncigáltak maguk után -  Suga egy székre lökött rá a fal mellett, a többiek körbe álltak és a telefonjaikkat varázsoltak némi fényt, de a szobát, ahova bevittek, ígysem tudtam szemügyre venni

.

  -Mit is kezdjünk veled? - nézett végig rajtam Jungkook. - Fiúk, valami ötlet ?

  -Nem is tudom, nincs nálunk semmi amit ráönthetnénk. - tanakodott V.

  -Neked nincs valami elképzelésed kislány? - túrt bele a hajamba Jin, majd előrelökte a fejem.

  -En-engedjetek el.. - nyögtem ki.

  -Ó jajj, nézzétek! Azt kéri hogy engedjük el. De kis aranyos - szólalt meg J-Hope.  - Ne is álmodozz arról, hogy el fogunk engedni - váltott át komolyabb hangnemre.

  -Te kislány, ha tudnád, hogy mi hogy szeretünk téged... - tartott egy kis szünetet Suga.  - Kínozni.

  -Talán használhatnánk ezt. - mutatott fel V egy bicskát.

  -Mit akarsz vele? Le vágod az egyik ujját? - nevetett Rap Monster  - Ezt te sem gondoltad komolyan.

  -De akkor mit csináljunk vele? - kérdezte V, majd zsebébe csúsztatta a bicskát, nekem meg egy kő esett le a szívemről, hogy mégsem fogják használni az eszközt.

  -Nekem eszembe jutott valami - szólalt meg a legfiatalabb tag, majd közelebb lépett hozzám  - Vetkőzz le!

  -Végre valami jót is tudsz mondani Jungkook. - nevetett J-Hope  - Na mire vársz? Vetkőzz!

  -N-nem f-fogok levetkőzni - válaszoltam remegő hanggal. De nem csak a hangom remegett, az egész testem reszketett. Féltem hogy ha én nem teszem meg, majd ők fogják. Soha sem gondoltam volna hogy ennyire bedurvulnak. Most mégis valami más. Nincs köztük Jimin, nincs ki parancsoljon nekik.

  -Ilyen lehetőség nincs! - szólalt meg Rap Monster.

  -Hercegnő, ha levetkőzöl az mindenkinek jó lesz. Mi megbámulunk, te meg mehetsz utána amerre csak akarsz. Tudod hány lány szeretne levetkőzni előttünk? Szerencsésnek érezheted magad. - mondta nevetve V.

  -Nem veszem le a ruháimat előttetek - kiáltottam olyan hangosat amilyent csak tudtam, hátha valaki meghallja.

  -Itt kiabálhatsz, amennyit csak akarsz, senki sem fogja meghallani az angyali hangod - súgta a fülembe Jin, majd ő is kiabálni kezdett. - Hahó! Segítgég! Egy kislány vagyok akit hat rosszfiú tart fogva!  - a szoba falai teljesen elnyelték a hangot.  - Látod, nem ér semmit a kiabálás.

  -Na de térjünk a tárgyra srácok, a csajszi még mindig nem vetkőzött le. - szólalt meg Suga.

  -Az Isten szerelmére! Ha te nem fogsz levetközni, majd leszedem én a ruháidat. - mondta idegesen Jungkook majd mellém lépett és a felsőmet próbálta letépászni rólam.

  Amennyire csak tudtam ellenkeztem, de a nyakamnál elszakadt a pólóm egy hosszú csíkban. Kezemmel egyből odakaptam, szemeimet szorosan összezártam és reméltem hogy ennek a rossz álomnak hamarosan vége.

  -Ti meg mi a francot műveltek!  - szólalt meg egy teljesen új, mégis ismerős hang.

  -Jimin, mi csak elkaptuk az utcán a lányt és idehoztuk. - válaszolt V.

  -Nektek teljesen elment az eszetek? - kiáltotta a vezető.  - Még jó, hogy nem erőszakoltátok meg, vagy ezután az következett volna?  És te meg miért ülsz még mindig ott? - jött oda hozzám, majd karomtól fogva kiráncigált az épületből.

  A raktár előtt elengedett és a földre estem.

   - Fuss  - mondta, majd vissza ment az épületbe.

  Ahogy a fiú teljesen eltűnt a sötétségben, feltápászkodtam a földről és futni kezdtem. Semmi másra nem gondoltam, csak hogy minél hamarabb hazajussak. Hogy felébredjek ebből a rémálomból ami már fél éve a fogságában tart. Nem érdekelt minek megyek neki, csak futottam az éjszakában, végig az utcákon hazafelé tartva.

                                      _________________________________