2. Fejezet - Hogyan is kezdődött?

A suli lepukkant vécéjében próbáltam lemosni a hajamba ragadt tojást. Már megszokottá vált ez a hely. Nem volt olyan nap, hogy ne kellett volna oda bemennem, már a bűzt és az állott levegőt is elviseltem, nem volt más választásom. Inkább ez, mint hogy tojásos hajjal kelljen végigülnöm még három órát abban a pokolban.

  Miközben próbáltam kiszedni a darabjaira tört tojáshéjat a fürtjeim közül, két lány jött be. Mindkettőn miniszoknya, csillogós fülbevaló és az ingük is pont annyira van kigombolva, hogy az ember könnyen beláthasson a dekoltázsukba. Ribancok... messziről látszott, mégis fenn hordták az orrukat.

  -Na mi van te kis csitri? Megint kaptál egy adagot? - szólalt meg a szőke, közben a rágóját csámcsogta. Nem szóltam vissza, nem lett volna értelme.

  -Talán elvitte a cica a nyelvedet? - lépett közelebb hozzám a barna hajú. Festett haja rég le volt nőve és ki volt kopva. Ajkaira szájfény volt felkenve, mely tele volt csillámokkal. Igénytelen, de itt erre buknak a fiúk.

  Mikor leesett nekik, hogy nem fogok válaszolni, a tükör elé álltak és igazgatni kezdték magukat. Egyik mellét próbálta fennebb tolni, másik szempillájára kent fel annyi spirált, hogy az teljesen összecsomósodott.

   Csengetésre sikeresen megtisztítottam a hajam, már rutinos vagyok ebben, és elindultam a történelem terem fele. Próbáltam sietni, közben szemem a folyosón levő tömegen cikázott, nehogy véletlenül összefussak a Bangtannal. Végül az ég megkedvezett nekem és szerencsésen, probléma nélkül elértem a történelem teremig.

  Ez az a tantárgy, ami egyáltalán nem érdekel, így az óra is unalmasan telik, viszont ilyenkor mindig visszagondolok az első alkalomra, mikor megszégyenítettek.

   Egy csendes hétfői napnak indult, reggel nyugodtan pakoltam össze a cuccaim a táskámba, elfogyasztottam az édesanyám által készített reggelit, majd fél nyolckor elindultam az iskolába. Ez volt az első napom. Mivel már a szüleim beírattak, így egyből az órarendem szerinti első terembe igyekeztem. Még nem volt ott senki, én érkeztem elsőnek, ezért helyet foglaltam az ablak melletti padsor leghátsó székében.

  Lassan nyolc óra körül kezdtek el érkezni a diákok, akik egytől egyig mind jól szemügyre vettek, de egyikőjük sem szólt hozzám. Utoljára egy göndör hajú lány lépett be, majd mikor észrevett, egyből hozzám sietett.

  -Elfoglaltad a helyem - nézett rám kissé haragos tekintettel.

  -Bocsi, de nem írja rajta a neved - válaszoltam, hiszen nem tartottam igazságosnak, hogy fel akar állítani.

  -Én a helyedben felállnék onnan, nem tudod kivel húzol ujjat.

  -Nézd ez nem a te helyed, bárki más leülhet ide, ez az iskola tulajdona és nem a tiéd - próbáltam magyarázni, de nem ért semmit. A lány az egyenruhámtól fogva felráncigált a székről, majd a földre lökött.

  -Te akartad ezt - mondta, majd mielőtt leült volna, belém rúgott.

Nem volt erős a lány rúgása, de annál megalázóbb. Mire feltápászkodtam a földről, belépett a terembe a tanár. Egy öreg, szemüveges bácsi, ritkuló szürke hajjal és egy nagy pálcával a kezében.

  -Áhh! Te lennél az új tanuló? - kérdezte közömbösen.

  -Igen.

  -Akkor mutatkozz be az osztálynak.

  -Nem szükséges tanár úr, már megtette - szólt közbe a göndör hajú lány.

  -Ez esetben foglalj helyet és kezdjük az órát

  Fogtam a táskám, majd egy üres helyre ültem le, ugyancsak az ablak mellett, de most legelöl.

Ezután semmi sem történt, szokásosan lezajlott az óra, a diákok nem figyeltek a tanárra, a tanár úr kiabált a hangzavar miatt. Nem ezzel voltam megszokva. A régi suliban csend volt és fegyelem, itt meg... káosz.

 Elérkezett az ebédszünet. Mindenki a büfénél állt sorba, hogy megkapja a napi menüt, majd helyet foglalt. Én is beálltam a sorba, ami irtó lassan haladt. Pár percnyi szenvedés után, ami számomra óráknak telt, végre én kerültem előre. A konyhás nő valami maszlagot tett a tálcámra, amit a többiek ételnek neveznek, majd egy koszos műanyag pohárba egy kis almalét töltött. Nagy szemekkel néztem az ételnek titulált valamit, mert nem tudtam eldönteni, hogy ez most egy vicc, vagy tényleg ezt kell megennem.

  -Siess már! - szólt rám a nő. - Így nem halad a sor!

A tálcámat a kezembe véve keresni kezdtem egy üres asztalt. Ahogy sétáltam a sorok között egy szabad hely után fürkészve a diákok többsége végig nézett rajtam, némelyikük nevetni kezdett míg volt aki utánam fütyült. Végül a terem egyik sarkában találtam egy teljesen szabad asztalt, ahol helyet is foglaltam. Leraktam magam elé a tálcát és végig néztem a tömegen. Mindenki, szó szerint mindenki rám figyelt. Nagy szemekkel néztek, de azt gondoltam, hogy csak azért van mert még új vagyok. Kezembe vettem a villám, majd tologatni kezdtem a tálcámon levő trutyit - máskor otthonról hozok kaját - gondoltam magamban és inkább az almalé fele nyújtottam a kezem, mikor megszólalt mögöttem valaki.

  -Látom nem tudod a szabályokat - mondta egy fekete hajú fiú - Új vagy itt?

  -I-igen - válaszoltam cseppnyi félénkséggel, mikor megpillantottam, hogy egy hét tagú fiú csapat áll mögöttem.

  -Akkor ez egyszer megkímélünk, ha most azonnal felállsz innen - szólalt meg a legmagasabb mind közül. Hangja mély volt és ijesztő. De nem annyira hogy megrendítsen. Nem fogok én úgy ugrálni ahogy ők fütyülnek.

  -Már miért állnék fel? Ha nem látnátok épp az ebédemet próbálom elfogyasztani - válaszoltam fennhangon, majd hátat fordítottam nekik.

  -Ennyi volt - hallottam meg egy kissé rekedtes hangot - Ha a szép szóra nem hallgat, akkor tanítsuk móresre a csajt.

A fiúk körbevettek. Ketten ültek le mellém, az egyik a magas volt, a másik meg egy fiatal arcú, talán az egész közül a legfiatalabb. Szorosan mellém férkőztek, hogy ne tudjak mozogni.  Négy srác az asztal túloldalára ment és ott foglaltak helyet. A fekete hajú, aki legelőször szólt hozzám állva maradt.

  -Fogjátok le - adta ki a parancsot az állva maradt tag. A mellettem ülő két fiú azonnal engedelmeskedtek. A magas a testemhez szorította a két kezem, a másik pedig a lábaimat tartotta.

  -Ne haragudj cica, de ezt muszáj - súgta a fülembe a fiatalabbik, majd a szoknyám alá csúsztatta a kezét, amitől hirtelen felsikoltottam.

  -Jungkook, ne most éld ki a szexuális vágyaidat, ráér este - szólt rá az egyik szemben ülő, barna hajú tag.

  -Jó jó Hobi hyung - válaszolt szomorkás hanggal. Ezekszerint Jungkooknak hívják.

  -Rap Mon, nyomd bele a fejét - szólalt meg újra a fekete hajú.

  -Mi? Nee! Hagyjatok! - ellenkeztem, de a fiú keze már a fejemen volt és nyomni kezdett lefele. Hiába is próbáltam tartani a fejem, ő könnyedén belenyomta a tálcán levő maszlagba, majd ott tartotta egy ideig.

  -Ne feledd kislány, te csináltad ezt magadnak. Tanuld meg, hogy ebben az iskolában szabályok vannak. A mi szabályaink. A Bangtan szabályai - hajolt közelebb hozzám az asztal mellett álló srác.  - Jimin vagyok, jól vésd bele a fejedbe ezt a nevet, mert én foglak megleckéztetni, ha megszeged a szabályokat  - azzal elsétált az asztaltól, majd intett a többieknek, akik azonnal utána siettek.

  Igen, ez volt az első alkalom, amit sok más követett. De ez örökre megmarad az emlékezetemben. Az agyam mélyen elraktározta. Bezárta egy dobozba és eldobta a kulcsot. Bármennyire is próbálkozom, nem tudom elfelejteni, nem tudom kitörölni. Ez a kép mindig a szemem előtt lebeg, mikor Jimin és csapata a lelkemet teljesen a földbe döngölte.

  Gondolatmenetemből a történelem tanár irritáló hangja zökkentett ki.

  -Nos SunHi? Mi a válasz? - nézett rám kérdő szemekkel. De bármennyire is akarta hogy válaszoljak, nem tudtam. Hiszen még a kérdést sem hallottam.

                                                           ____________________