3.Fejezet - Legjobb barátnő

         Töri óra végén, csengetéskor megpróbáltam kisietni a teremből, hogy a suli udvar egy eldugott kis helyén töltsem el a szünetet, csendben, nyugodtan. Kis tervemet azonban a történelem tanár szabotálta, mert magához hívott.

  -SunHi mostanában kezdenek romlani a jegyeid. A legutóbbi felmérőn a maximális pontszám felét érted el. Sokkal többet várok tőled. - Persze... hogy is tudnék így hibátlan lenni, mikor az iskola számomra a lelki terror és megalázás helye. A szüleim és a tanárok mind elvárják tőlem, hogy hibátlanul teljesítsek, közben mit sem tudnak arról, hogy nap mint nap min megyek keresztül. Igaz... elmondhatnám a szüleimnek, de nem akarom ezzel terhelni őket, így is sok problémájuk van. Apám, mióta tönkre ment a cég, napról napra egyre többet iszik, anyám meg össze van törve, hogy így látja a férjét. Én jelentem számukra az egyetlen reményt és én tartom bennük az életet.

  -Elnézést, nem tudtam kellően felkészülni rá. A következő jobb lesz - válaszoltam végül, elnyomva magamban minden fájdalmat.

  -Ha ennél is lejjebb csúszol, akkor beszélni szeretnék a szüleiddel.  - Na még ez hiányzik. Anyáék nem tudják, hogy kicsit romlottak a jegyeim, de ha belehúzok, még így is meglesz a kitűnő bizonyítvány.

  -Arra semmi szükség nem lesz. És ha most megengedi, távoznék - mondtam és hátat fordítva a tanárnak, kivonultam a teremből.

A folyosót szokás szerint hangos ricsaj töltötte be. A szekrényem fele siettem, hogy kivegyem a következő órához való könyvetek és füzeteket, majd ezután próbáltam észrevétlenül kiosonni az udvarra.

  Fél év alatt találtam egy helyet az udvaron, ahol nyugtom lehet. Itt még nem talált rám a Banda, ezzel ellentétben innen én szemmel tudom tartani őket. Egy nagy és bozontos bokor takarja el ezt a helyet a többiek elöl.

 Leültem a földre, majd kifújtam az eddig bent tartott levegőt.

  -Huuhh. Még jó hogy nem vettek észre - suttogtam halkan magamban.

  -De én észrevettelek - szólalt meg egy kedves kislányos hang.

  -Jézusom Yoora, mondtam már hogy ne lopakodj így mögém. A frászt hozod rám.  - Yoora az egyetlen barátom a suliban. Ha valaki szóba állt velem, arra egyből lecsapott a Bangtan ezért senki nem barátkozott velem, viszont Yoorával ki tudtuk cselezni a fiúkat. Csak itt ezen a titkos kis helyen találkozunk, otthon pedig rengeteget beszélünk telefonon. Persze ennek is megvan a hátulütője, a suliban, amikor más is lát minket, úgy teszünk mintha nem ismernénk egymást, ez az ára a barátságunknak.

  -Csitt! Még meghallanak minket - nevetett halkan, majd a szája elé emelte a kezét - Figyeld csak, innen látszik a Banda, ott van V is, nézd milyen aranyos.

  -Hé, te az egyik fő ellenségemről mondtad azt hogy aranyos? - vontam fel kérdően a szemöldököm.

  -De Hi, csak az igazat mondom - nézett rám olyan kis aranyos tekintettel. Ez a lány tényleg megbolondít, nem tudok rá haragudni.  - Te is tudod, hogy mennyire jóképűek.

  -Én nem 'úgy' tekintek rájuk - mutattam idézőjeleket a kezemmel.

  -Nemár... ha nekem összejönne valami azzal a fiúval.. - sóhajtott egy nagyot. - De sohasem fog, nem a magamfajta lányokra buknak.

  -Miért pont V tetszik? Yoo, ő a leghülyébb az összes közül.

  -Nem hülye, csak furán normális - védte a fiút.

  -Szerintem bejönnél neki - gondolkoztam el  - Ha te is ribanc ruhákban járkálnál - nevettem.

  -Hát köszi, de abból nem kérek. Amúgy meg, neked sikerült kiszedni a tojást a hajadból? - kérdezte aggódóan.

  -Többé-kevésbé igen, otthon úgyis megmosom a hajam. Anyáék már ki vannak akadva, hogy szinte minden nap hajat mosok.

  -Ha gondolod, nálunk megmoshatod a hajad, utána elmehetnénk valahova. Holnap úgyis már az utolsó nap - mosolygott a lány. Holnap, vagyis pénteken lesz az utolsó tanítási nap, utána egy rövidke, egy hetes vakáció következik. Amolyan tavasz eleji szünidő. Számomra a megváltást jelenti. Egy hét a Bangtan nélkül, maga a mennyország.

  -Tudod, hogy mennék. De a szüleim...

  -Majd azt mondod nekik, hogy nálam alszol - ötletelt Yoora.

  -Dehát azt sem engedik meg. Tudod, hogy milyenek, semmit sem engednek. Csak azt ismételgetik, hogy  'Tanulj kislányom !' - változtattam meg a hangom, aput imitálva.

  -Na jó, ezt még megbeszéljük, de most sietek, mindjárt becsengetnek - mondta a lány, majd felállt és mikor senki sem figyelt felénk kiosont a bokor mögül. Igen, ez így szokott lenni, előbb ő megy ki, majd szépen elvegyül a tömegben. Mikor csengetnek én is előbújok és mintha itt sem lettem volna, besietek a tanterembe.

 Ez így történt most is. Mikor meghallottam a csengő hangját, megvártam míg a tömeg behúzódik az épületbe, kikászálódtam a bokor mögül, majd én is az iskola felé vettem az irányt.

   Gyors lépésekkel haladtam végig az üres udvaron, majd mikor a főbejárathoz értem, valaki elkapta a karom.

  -Megvan srácok! - szólalt meg a jól ismert rekedtes hang. Suga hangja.

  -Mit is csináljunk veled hercegnő? - lépett közelebb Hope, majd mutatóujját végighúzta az arcomon.

  -Engedjetek el! El fogok késni az óráról - szóltam rájuk idegesen, de tudtam, hogy semmit sem fog érni.

  -Kislány... - lépett közelebb hozzám Jungkook - Tudod, hogy ez minket nem érdekel.

  -Méghogy kislány. Egy idősek vagyunk te idióta - néztem rá a lehető legharagosabb tekintetemmel.

  -Minek szólítottál? - markolt bele a hajamba, majd húzni kezdte.  - Tudjátok mit? Vágjuk le a haját.

  -Ne! Ne kérlek! Visszavonom! Sajnálom!  - mondtam ijedten. Semmi áron nem engedném hogy a hajamhoz nyúljanak, az évek alatt szép hosszúra növeltem, leér egészen a derekamig. Ha kell, be is hódolok nekik addig amíg el nem engednek.

  -Csak merj még idiótának szólítani - lökött le a földre. - Következő alkalommal a hajad bánja majd.

  -Srácok, jobb lenne indulni, még valamelyik tanár meglát - szólalt meg a legidősebb. Neki legalább van egy kis esze.

  -Igazad van, menjünk - helyeselte a vezér, Jimin. Szokásosan hátat fordított majd intett a többieknek hogy indulhatnak. Engem ott hagytak a földön. Az egyenruhám újra piszkos lett, otthon megint magyarázkodhatok. Mázli, hogy a fél év alatt elsajátítottam a füllentés művészetét, így már tudok hihető indokot adni, hogy miért koszos újra a ruhám.

                                                     _________________________