2015. október 28., szerda

31.Fejezet - Fogadás


 
    A reggelem, hogy is fogalmazzak, eléggé érdekesen telt. Miután Jimin sikeresen felébresztett a csörömpölesével, már hiába is próbáltam visszaaludni, lehetetlen volt. Nem azért, mert kiment az álom a szememből, ezzel ellentétben még órákat tudtam volna aludni, hanem mert Sung néni már korán reggel a konyhában forgolódott és főzőcskézett közben pedig egy dalt dúdolt, ami egészen a hálószobáig elhallatszott.

2015. október 24., szombat

30.Fejezet - Szerelmes vagyok

    
   Sziasztok. Nos HÚHA... Régóta nincsen új rész, ami szerintem tőlem nem megszokott. 
Nem, nem haltam meg, élek és virulok (ez a laptopomról nem mondható el, ugyanis az megint elromlott... Nem szeret engem.) Na de picit beszélek - vagy inkább írok - arról, hogy hol is voltam ez alatt az idő alatt.
Lehet hogy páran tudjátok már, hogy országos kézilabda bajnokságon voltam, ezért nem volt szombaton új rész. Ami a szerdát illeti... hát itt picikét közrejátszik a lustaság is, de legfőképpen a suli. Mivel két nap a bajnokság miatt kimaradt, be kellett pótolnom a leckéket, ezen kívül még történt egy-két vicces dolog, amit most nem szívesen osztok meg. Meg ugye ott van a magánélet is. 
Viszont most itt vagyok és újult erővel fogom hozni a részeket minden SZERDÁN és SZOMBATON
Köszönöm hogy elolvastad ezt a kis bevezetőt és a továbbiakban is jó olvasást kívánok. És persze kommentelni se felejts el :)

2015. október 14., szerda

29.Fejezet - Emlékek



   Különösebben nem tartozik ide, de úgy gondoltam megosztom veletek. Az emberek általában hisznek a sorsban és bíznak abban, hogy egy szebb jövő vár rájuk. Ezzel ellentétben én mindigis azt vallottam, hogy a sorsunk a saját kezünkben van, és nekünk kell ezt alakítgatnunk. Azt hittem, hogy muszáj megküzdeni az élet hullámaival, legyenek bármekkorák is, s csak nemrég kezdtem rájönni, hogy van amikor jobb csak úgy sodródni az árral és engedni, hogy a víz elvigyen egy új, eddig ismeretlen helyre, hogy aztán ott tehessük próbára magunkat.

2015. október 10., szombat

28.Fejezet - Sötétség



  Hirtelen azt hittem, hogy le fogok esni az ágyról. Azt sem tudtam, hogy hova és mibe kapaszkodjak, hogy ne a kemény földön végezzem. Mikor végre visszanyertem egyensúlyom, ledermedve bámultam Jimint. Beszédre nyitott számon egy bizarr hörgésen kívül egyetlen szó sem jött ki. Döbbent ábrázatom egy halvány mosolyt varázsolt Jimin arcára, majd lazán a hátára fordult és lehunyta szemeit.

2015. október 7., szerda

27.Fejezet - Ne engedd el a kezem


    Az üzenetben megjelenő három rövid szó láttán az egész testemet, tetőtől talpig elöntötte egy mérhetetlen rossz érzés. Nem számítottam rá, hogy ezt írja, eleinte el sem hittem, hogy tényleg ide jönne. Viszont mikor a harmadik "Ne gyere ide" üzenetemre sem kaptam választ, rá kellett jönnöm, hogy komolyan gondolta amit írt és tényleg ide tart.

2015. október 3., szombat

26.Fejezet - Vihar



   Feszengve álltam előtte és próbáltam ellökni a nálam sokkal magasabb fiút de lelki erőmmel együtt fizikai erőnlétem is cserben hagyott. Jungkook nem húzta az időt, két keze azonnal pólóm alá furakodott, s derekamon találtak megnyugvást. Kaján tekintete még jobban fokozta félelmemet.

2015. október 1., csütörtök

25.Fejezet - Fogság


   Simogatást érzek a bőrömön. Mintha két puha kéz siklana végig a hasamtól egészen a mellkasomig. Csukott szemeimet nehezen tudom felnyitni, mintha egy elefánt ülne szemhélyamon. Nem látom, hol vagyok, de az engem simogató kezek tulajdonosa finom illatát azonnal megérzem. Mint egy bírkózó ellenfelével, úgy küzdök meg a szemeimet elnehezítő valamivel, s végül sikerül résnyire nyitnom őket. Így tekintek le testemre, melyet egyetlen vékonyka anyag sem takar, teljesen meztelen. A látvány fura módon nem lep meg, teljesen nyugodt vagyok, a kis csíkon kezdek tovább leskelődni, melyet a szemhélyam enged láttatni a szememből. Íriszem egyre fennebb téved, majd hirtelen megpillantom a bőrömet cirógató kezeket. Az átlagos fiúkhoz képest kicsi kezek izmos karokhoz kapcsolódnak, s ezt követve a vállát átugorva tekintetem egyenesen a fölöttem tornyosuló fiú arcára vezetem. A kis résen keresztül homályosan látok, s egy ideig bámulom az arcot, mire rájövök, hogy ki helyezkedik fölöttem.