30.Fejezet - Szerelmes vagyok

    

   Sziasztok. Nos HÚHA... Régóta nincsen új rész, ami szerintem tőlem nem megszokott. 

Nem, nem haltam meg, élek és virulok (ez a laptopomról nem mondható el, ugyanis az megint elromlott... Nem szeret engem.) Na de picit beszélek - vagy inkább írok - arról, hogy hol is voltam ez alatt az idő alatt.

Lehet hogy páran tudjátok már, hogy országos kézilabda bajnokságon voltam, ezért nem volt szombaton új rész. Ami a szerdát illeti... hát itt picikét közrejátszik a lustaság is, de legfőképpen a suli. Mivel két nap a bajnokság miatt kimaradt, be kellett pótolnom a leckéket, ezen kívül még történt egy-két vicces dolog, amit most nem szívesen osztok meg. Meg ugye ott van a magánélet is. 

Viszont most itt vagyok és újult erővel fogom hozni a részeket minden SZERDÁN és SZOMBATON. 

Köszönöm hogy elolvastad ezt a kis bevezetőt és a továbbiakban is jó olvasást kívánok. És persze kommentelni se felejts el :)

Megdöbbenve álltam a fiú mögött, egyre csak arra gondolva, hogy kimondta a nevem. Kiejtette a teljes nevem, amit még sosem tett meg. Mindig hercegnőnek, esetleg törpének nevezett, vagy valamilyen jelzővel illetett, de a nevem sosem mondta ki. Az illetődöttségtől picit hátrébb húzódtam, majd a hangomat megköszörülve nyitottam beszédre a számat, ám nem nagyon tudtam mit kellene mondanom, hiszen nem értettem, hogy mire célozhat.

  -Mit teszek veled? - néztem fel a fiúra, miután megtöröltem könnyes szemeimet.

  -Megőrjítesz - fordult velem szembe, majd kezemet megfogva rángatott közelebb, s ahogy fordított állásunkon, egészen a pulthoz szorított. Ahogy Jimin arcára pillantottam, észrevettem, hogy a szája fel volt szakadva, s arcán egy kék folt ékeskedett. Nem volt nagy, de annál fájdalmasabb.

  -Istenem... Ez mind miattam van - emeltem fel kezem, hogy elérhessem arcát, de mielőtt megérinthettem volna bőrét, elkapta a csuklóm.

  - Nem akarlak többet sírni látni - törölt le egy kósza könnycseppet az arcomról. - Megértetted? - hajolt egészen közel az arcomhoz.

  -Igen - jelent meg egy halvány mosoly a számon, majd összekulcsolva az ujjainkat húzott magához, s egy lágy csókot lehelt ajkaimra.

  -Remélem tudod, hogy ez nekem nem elég - húzta a rég nem látott huncut mosolyra a száját, s egy hirtelen mozdulattal emelt meg a combomtól, majd a pultra ültetett. Azonnal lábaim közé furakodott, hogy ne tudjam összezárni azokat, közben mutató ujját állam alá helyezte, s hüvelyk ujjával finoman végigsimított alsó ajkamon. Kéjesen nyalta meg szája szélét, benedvesítve azt, majd meg sem várva reakciómat, buján kezdte falni ajkaimat. Gyengéden harapdálni kezdte alsó ajkaimat, s gesztusát viszonozva én is ráharaptam puffadt ajkára. 

  -Rossz kislány vagy - súgta halkan fülembe, majd egy forró csókot lehelt fülcimpámra. - És a rosszkislányok büntetést érdemelnek - kezdte egyre fennebb simogatni combjaimat, s mivel csak Jimin bő pólója fedte testemet, nem tudtam takargatni magam. Egyik keze hamar az anyag alá furakodott, s hátamat simogatva egyre közelebb húzott magához, míg másik keze hamar rátalált érzékeny pontomra. Szétfeszített lábaimat akármennyire is próbáltam, nem tudtam összezárni.

  -Ne - nyögtem erőtlenül, miközben Jimin kezét próbáltam ellökni magamtól.

  -Élvezni fogod - lehelt tűzforró csókot a nyakamon levő vékony bőrre, majd félretolva a kezeimet, a lábaimat mégjobban szétfeszítve kezdte izgatni a csiklóm a fehérneműmön keresztül. Ujjait körkörösen mozgatta, s hiába próbáltam, leplezni a jóleső érzést, a halk sóhajok szinte maguktól törtek fel. Ajkait újra az enyémekre tapasztva fedezte fel nyelvével szám minden egyes zugát. Ujjai fehérneműmön egyre gyorsabban és intenzívebben mozogtak, s egy hirtelen impulzus, hatására szabályosan a csókunkba nyögtem. Ekkor, mintha kínozni akarna, elengedte szeméremtestem, majd a fenekemtől megemelve vett az ölébe. 

  -Hova viszel? - kulcsoltam össze lábaimat a derekánál.

  -Keresünk egy kényelmesebb helyet - kacsintott rám, majd elindult kifelé a konyhából, s egy másik szobában, egy nagy kanapéra fektetett le. Nem húzta az időt, szinte azonnal fölém mászott, majd birtokba vette ajkaimat, s sokáig csak azokkal játszadozott. Finoman harapdálta és szívogatta párnáimat, s lassan lefele kezdett haladni egészen a nyakamig. Mikor elért a pólómig, kissé kiegyenesedett, majd egészen mellemig húzta rajtam az anyagot. Apró puszikkal lepte el fedetlen bőröm, a hasamtól egészen a bugyim vonaláig. Itt egy másodpercre megállt, s egy huncut mosollyal az arcán tekintett le rám.

  -Teljesen átnedvesedett. A szűz lányok tényleg ilyen hamar felizgulnak? - nyalta meg alsó ajkát, ahogy végignézett kiszolgáltatott testemen.

  -Hülye vagy - ültem fel. - Inkább gyere vissza - duruzsoltam halkan a fülébe, majd felsőjétől fogva húztam vissza. 

Puffadt, vörös ajkait azonnal a nyakamra szegezte, s gyengéden szívni kezdte a vékony bőrt. Kezei sem lebzseltek, míg az egyikkel fejem mellett támaszkodott, addig a másikkal újra nőiességemet kezdte simogatni. Nedves fehérneműmön keresztül ingerelte csiklómat, majd ujjai lassan kezdtek fennebb vándorolni, s mikor elérte bugyim szélét, lágyan csúsztatta az anyag alá a kezét. A hirtelen tettétől testem azonnal megfeszült, s lélegzetem egyre szaggatottabbá vált. 

  -Nyugi, engedd el magad. Jól fog esni - lehelt egy apró csókot a számra nyugtatás képpen, majd egyik ujját lassan vezette be szeméremajkaim közé. Óvatosan kezdte mozgatni, egyre jobban izgatva ezzel csiklómat, amibe egész testem beleremegett. A halk sóhajok, amelyek elhagyták a számat, hangos nyögésekké kezdtek válni, egyre csak erősítve Jimin magabiztosságát. Ahogy teste hozzám simult, éreztem, hogy nem csak én, hanem ő is egyre jobban kezdi élvezni a helyzetet. Légzése szapora volt, szíve gyorsan vert és nadrágja is egyre szűkebbnek bizonyult dudorodó férfiassága miatt. Ahogy érzékien nyalogatta ajkaimat, szemeimet lassan lehunytam, hogy csak az érzésekre tudjak koncentrálni. Testem már nem csak a láztól égett, már a vágy is fűtötte, egyre jobban kívántam Jimint, de mégis féltem, tartottam valamitől. Lassan hajolt fülemhez, majd egy finom puszi után halkan súgott bele.

  -Akarod? - tette fel az egyszerűnek tűnő kérdést, én mégsem tudtam rá azonnal válaszolni. Teljesen fel voltam izgulva, s az első fejemben megfordult válasz az igen volt, de bizonytalan voltam.

  -Én-én nem... - akadt el hirtelen a szavam, pedig nem ezt akartam mondani. A mondat eredetileg nem tudommal végződött, én mégsem voltam képes az utolsó szót kimondani. Pedig biztos voltam benne, ha kiejtem, Jimin megpróbált volna rávenni, én meg egy kis ellenkezés után belementem volna, mégsem tettem.

  -Hát legyen - szállt le rólam szinte azonnal. - Menj és fürödj meg - húzott fel a kanapéról, majd maga előtt tolva, egy szempillantás alatt vezetett el a fürdőszobáig. Néhány pillanattal később már azon kaptam magam, hogy a kád mellett ülök és figyelem ahogy a meleg víz előtör a csapból. 

Annyira gyorsan történt minden, hogy még feleszmélni sem volt időm. Egy hajszál választott el attól, hogy átadjam a testem neki, hogy lefeküdjek Jiminnel. Akartam és kívántam, mindennél jobban, de akkor miért mondtam nemet? Talán nem vágytam rá eléggé és nem voltam felkészülve. Most biztosan haragszik rám. Mit tehetnék, nem mehetek oda és ajánlhatom fel a testem, az nem én lennék. Soha nem tennék ilyent. Egyáltalán miért számít nekem ennyire, hogy haragszik rám? A francba Hi annyira hülye vagy, szedd össze magad!

Gondolatmenetemből kizökkenve, lassan, ráérősen vetettem le magamról a ruhadarabokat, majd miután kényelmesen elhelyezkedtem a kádban, hátradöntött fejjel, lehunyt szemekkel próbáltam ellazulni és kizárni a fejemből minden zavaró gondolatot. A víz melege szerencsére hamar ellágyított és a nagy habtornyok közepén ülve egész kellemesen éreztem magam. Csend és nyugalom uralta a szobát, csak a víz halk hangja hallatszott, ahogy kezeimmel eveztem benne és a habbal játszadoztam. De reményeim afelől, hogy a hangulat ennyire nyugodt marad, egy szempillantás alatt fosztottak szét, amikor meghallottam a kintről jövő egyre hangosabb lépteket. Már nem volt időm kiszállni a kádból, Jimin kopogtatás nélkül nyitott be. 

Ösztön szerüen húzódtam össze, itt-ott takargatva magam, s bár a hab nem engedett rálátást a testemre, mégis zavarba jöttem. 

  -Nálad nem szokás kopogtatni, mielőtt bemész valahova? - csattantam fel.

  -Tudod még mindig én lakok itt és nem te. Oda megyek be ahová akarok, kopogtatás nélkül.

  -Seggfej vagy - sziszegtem fogaim között.

  -Akkor ez a seggfej éppen neked hozott kaját - tett le a kád szélére egy tálcát, amin legalább öt különböző féle étel volt.

  -Köszönöm - mondtam meglepődve.

  -Nincs mit - válaszolt semleges hangon, majd rám sem tekintve kisétált a fürdőből.

Szuper... Most már teljesen biztos, hogy haragszik rám. Végignézve a tálcán jöttem rá, hogy ez mind frissen készült étel, s nagy a valószínűsége annak, hogy ezeket Jimin készítette. Mivel a nagymamája nincsen itthon, ezért csakis ő lehetett. Na szép, lány létemre a pirítósnál kimerül a főzés tudományom, Jimin meg egy teljes vacsorát dobott össze, előételtől a desszertig. Hiába volt minden egyes ennivaló mennyeien finom, pár falatnál többet nem tudtam enni, egyszerűen nem ment le a torkomon.

Mikor a hab teljesen eltünt a víz felszínéről, úgy döntöttem ideje lesz kiszállni. Egy-kettőre megtöröltem magam, majd jobb híján egy nagy fürdőköpenybe bújtam. A tálcával a kezemben léptem ki a fürdőből, egyenesen a háló szobába, ahogy Jimin néhány ruhát hajtogatott össze és pakolt az ágyra. 

  -Már azt hittem, hogy belefulladtál - szólalt meg egy cinikus hanglejtéssel.

  -Örülnél neki ? - kérdeztem vissza ugyanazzal a hangsúllyal.

  -Dehogy, nem akarok azzal bajlódni, hogy a hulládat elássam a kertben.

  -Hahaha. Nagyon vicces - hangoztattam egy erőltetett nevetést, majd közelebb lépdelve, leraktam az ágyra a tálcát.

  -Ezeket vedd fel - fordult felém a fiú, majd a tálcára pillantva mintha kicsit meglepődött volna. - Nem ettél semmit? 

  -De igen, mindent megkóstoltam, viszont többet nem tudtam enni. 

  -Ne hülyéskedj, annyit ettél mint egy madárka - lépett közelebb hozzám, majd elkapva a fürdőköpenyem nyakát, kissé megrántotta azt, s lehúzta a vállamról az anyagot. - Nagyon le vagy fogyva, kiállnak a csontjaid. 

  -Képzeld, nem lehet mindenkinek könnyű az élete - ejtettem ki a szavakat, s csak ekkor jöttem rá, hogy mit mondtam. 

  -Ezt én is nagyon jól tudom - válaszolt lehajtott fejjel, majd hátat fordítva az ajtó felé indult, azonban mielőtt kiléphetett volna, elkaptam pólóját. 

  -Jimin, kérlek ne haragudj. Nagyon össze vagyok zavarodva. Itt töltöttem egy éjszakát egy fiú házában és nagyon úgy tűnik, hogy megint itt fogok aludni. Ha ez lenne a legnagyobb problémám, talán én lennék a világ legboldogabb embere - vettem egy nagy lélegzetet, majd a fiú kezébe kapaszkodva folytattam. - Tudod én teljesen össze vagyok zavarodva és el vagyok veszve. Mióta ide költöztünk, nincsen egyetlen biztos pont sem az életemben. Ha problémám van, nem tudom hogy kihez fordulhatnék. Azt sem tudom, hogy miért vagyok itt... És tessék, most is csak panaszkodok.

  -Nem haragszom - fordult velem szembe. - Csak félek, ha velem maradsz, még többet fogok ártani neked. Nálad felelőtlenebb lánnyal sosem találkoztam. Egyfolytában bajba sodrod magad és még csak vigyázni sem tudsz magadra. Valamiért meg akarlak védeni, azt szeretném, ha mellettem maradnál. Ha távol vagy, egyfolytában azon jár a fejem, hogy most éppen hol vagy és honnan kell kimentselek. De tartok attól, hogy mellettem csak még több fájdalom érne. Az, amit ez emberek belőlem látnak, az koránt sem én vagyok, gondolj csak a barátaimra, a Bangtanra. Ha véletlenül belesodorlak valamibe, akkor lehet, hogy a rendőrséggel is meggyűl a bajod. Nem szeretném elmondani, hogy miféle ember vagyok, már így is eleget tudtál meg. 

  -Akkor ne mondd el. Tartsd titokban, csak kérlek, ne hagyj magamra - temettem arcom Jimin mellkasába. Nem érdekelt, hogy ki ő és miket művel, csak az lebegett a szemem előtt, hogy rengetegszer megmentett, vigyázott rám. Kötődtem hozzá, túlságosan erősen.

  -Nem foglak - szorított magához. Hosszú, néma percek teltek el ebben a nyugalomban, amíg újra megszólalt. - Öltözz át - lépett közelebb az ágyhoz, maga utan húzva engem.

  -Rendben - nyúltam volna a ruhák után, de Jimin nem engedte.

  -Majd én - vette kezébe az ágyon heverő bő pólót.

  -Dehát egyedül is fel tudok öltözni.

  -Most én szeretnélek felöltöztetni - kötötte ki a fürdőköpenyem övét, majd letolva az anyagot a vállamról, az a földre hullott. Egyetlen anyag sem takarta testemet, teljesen meztelen voltam. Mindigis egy gátlásos, szemérmes lánynak tartottam magam, ám most a szégyenlősség töredéke sem volt jelen bennem. Mindvegig Jimin arcára tekintve engedtem, hogy rám adja az alsóneműt és a bő szabású pólót. Nem tett velem semmit, csak belebújtatott a ruhákba, s ezt követően kedvesen tekintett le rám. 

  -Késő van, aludj - lökött rá az ágyra éppen annyira hogy kellemesen huppanjak rá, majd a fürdőbe sétált. 

Fennebb tolva magam burkolóztam bele a meleg takaróba, s csak egyetlen dologra tudtam gondolni. Már nem félek tőle. Egyáltalán nem is tartok tőle és nem utálom. Én... Én szerelmes vagyok. Végérvényesen és visszafordíthatatlanul belezúgtam. Nem számít az égvilágon semmi, csak vele akarok lenni. Érezni a jelenlétét, az illatát, az édes ajkait.

  -Még nem alszol? - lépett be a szobába.

  -Meg akartalak várni - mosolyogtam a fiúra, aki egy matrac szerűséget vett elő, majd tett a főldre közvetlenül az ágy mellé. - Az meg minek kell? - kérdeztem értetlenkedve.

  -Nem akarok a földön aludni. 

  -Akkor miért nem alszol az ágyban? 

  -Mert ketten nem férünk el.

  -Igaz - néztem végig az egy személyes ágyon. Tényleg nem férnénk el ezen, mert valamelyikőnk a földön végezné. - Majd alszom én a matracon.

  -Ki ne merj szállni az ágyból - szólt rám a már matracon fekvő Jimin.

Kissé dúrcásan dőltem vissza a párnák közé, a fiú parancsoló hangneme miatt, de némileg örültem, hogy végülis nem kell a földön aludnom. 

Percek múlva sem tudtam elaludni, zavart a gondolat, hogy Jimin miattam szenved a kényelmetlen matracon. Már minden egyes pozíciót kipróbáltam, de semmi nem bizonyult kényelmesnek. Végül úgy döntöttem, hogy egészen az ágy széléig húzódok, hogy megbizonyosodjak róla, Jimin már alszik. Óvatosan tekintettem le a fiúra, aki úgy szundikált mint egy angyalka. Éjszaka alvás közben egy kisangyal, nappal meg maga az ördög és én pont ehhez vonzódtam A legnagyobb figyelmességgel emeltem kezem arcához, majd simogattam meg, nehogy felébredjen. Hüvelyk ujjam lágyan húztam végig ajkán, egészen a szája szélén ékeskedő sebig, amikor hirtelen elkapta a kezem.

  -Csak óvatosan, mert fáj - suttogta becsukott szemekkel.

  -Azt hittem, hogy már alszol.

  -Hogy tudnák aludni, ha egyfolytában mozgolódsz? 

  -Bocsi, megpróbálok kevesebbet forgolódni - húzódtam volna bennebb, de Jimin visszarántotta a kezem.

  -Holnap elviszlek a raktárba és elmondjuk nekik.

  -Mit mondunk el? 

  -Azt, hogy együtt vagyunk.