50.Fejezet - Igazság

  Elnyújtott másodperceken keresztül még levegőt sem mertem venni. A szívem hevesen dobogott, kissé megszédültem. Erősen markolásztam a fiú térdeit. Tudtam, hogy nem helyes az amit teszek. Szerettem Jimint és nem akartam megcsalni, én csak segíteni akartam Jungkookon. Azokban a percekben, mikor olyannyira ragaszkodott az ajkaimhoz, rájöttem, hogy ő is egy ugyanolyan elveszett fiú, mint én voltam. Jungkook egyszerűen nem találta a helyét a nagy világban, nem tudta, hogy a Bangtan nélkül mit kezdjen magával, s bár egyáltalán nem volt biztos, hogy a banda feloszlik, ő csak a legrosszabb esetre tudott gondolni. Azt hitte, hogy már senki sem, fog mellette állni, senki sem fogja támogatni. Kétségbeesett volt. Talán ő is önmagát ismerte fel bennem, ezért csókolt meg. Talán többet érzett a kelleténél irántam.

49.Fejezet - Váratlan események

  A tengerparti kiruccanásról hazaérve azonnal az ágyamba vetettem magam. Hullafáradt voltam és pillanatok alatt elaludtam.

 Az éjszaka valóban nem aludtunk sokat, de nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen csak elhúzódott a buli és a fiúk hajnalig piáltak.

48.Fejezet - Újra együtt

  Jimin vállára hajtva a fejem, írtam le köröket az ujjammal, a csupasz mellkasára. Az időközben gondosan elhúzott, halvány barna, már-már bézs színű függönyön keresztül beáramló fény egyenesen a fiú testére áradt, kirajzolva minden egyes izmát. A kulcscsontja körül két lila folt éktelenkedett, melyeket én varázsoltam oda. Nem szerette, ha látszanak a nyakán a szívásnyomok, ezért valamivel lennebb kreáltam őket, holott ő jól látható helyeken díjazta a bőrömet a foltokkal.

  Még mindig gyorsan lüktetett a szívem, ahogy Jimin mellkasa is szaporán járt fel és le. Meztelen felsőtestén gyöngyözött az izzadtság. Csend ült a szobán, csak a halk szuszogásunk hallatszott. Lehunyva a szemeimet öleltem át a fiút, majd szorosan hozzábújtam.