49.Fejezet - Váratlan események

  A tengerparti kiruccanásról hazaérve azonnal az ágyamba vetettem magam. Hullafáradt voltam és pillanatok alatt elaludtam.

 Az éjszaka valóban nem aludtunk sokat, de nem kell semmi rosszra gondolni, egyszerűen csak elhúzódott a buli és a fiúk hajnalig piáltak.
Alig tudtuk Yoorával beráncigálni őket a szállásunkra, hogy legalább pár órát pihenjenek, mielőtt haza indulnánk. Na persze Yoo sem volt teljesen józan, ahogy én sem úgyhogy elég nevetségesre sikeredett az az este. Bár én még mindig jobb állapotban voltam, mint Hope és Suga, akik olyannyira leitták magukat, hogy, a végére már azt sem tudták hogy hol vannak, csak újabb pohár alkoholért könyörögtek. Szerencsére viszonylag hamar kiütötték magukat, ezért sikeresen becipeltük őket az egyik szobába, ahol aztan a földön aludtak el.

  A reggel már nem volt ennyire vicces, mivel mindenkire lesúlytott a másnaposság és a vele járó fejfájás. Hála az égnek, Jin előre készült és hozott magával egy csomag fájdalomcsillapítót, így mindenki sikeresen kibírta a hazafelé vezető utat.

  Magam sem tudom, hogy hogyan, de átaludtam az egész napot és csak másnap, kora délelőtt ébredtem fel. Úgy éreztem magam, mint akin legalább öt elefánt ül, elhagyott az erőm és képtelen voltam felállni az ágyból. Nagyokat pillogtattam, mély levegőt vettem és lassan fújtam ki. Percekre volt szükségem, amíg végre sikerült felülnöm. Meglepődve állapítottam meg, hogy a pizsamámat viseltem, pedig semmi emlékem nem volt arról, hogy átöltöztem volna. Vagy anya öltöztetett át, miközben én aludtam, vagy én magam váltottam át a ruházatomat, félalomban. A második valamivel valószínűbb, bár mindkét eshetőség eléggé kétes.

  Egy kicsi papírfecnire lettem figyelmes, gondosan az éjjeliszekrényemre helyezve, hogy biztosan észrevegyem. Kézbe véve olvastam el, a ráfirkantott pár sort:

   Néhány napra apád után utaztam. Nem maradok sokáig, pár nap és mindketten hazajövünk.

   A kaja a hűtőben és hagytam pénzt a pulton. Vigyázz magadra, ne maradj kint késő estig és NE ALUDJ JIMINNEL. Puszi kincsem.

                                                                          ~Anya

  Megmosolyogva anya üzenetének utolsó sorát, az álmos, összeszűkült szemeimet súrolgatva indultam el a fürdőszoba felé, a kezemben a telefonomat szorongatva. Imbolyogva lépkedtem, s a mosdókagylóra támaszkodva álltam meg. Megengedve a csapot, a rajta kiáramló vizet kezdtem el bámulni. Próbáltam minden mást kizárni az elmémből és csak a folydogáló vízre koncentrálni, de képtelen voltam rá. A látásom összeszűkült, a kép elhomályosodott. Forgott körülöttem a világ. Remegtek a lábaim és émelyegtem, elszállt belőlem minden energia. Pár sóhaj után végül a fogkefémhez nyúltam,  s egy kevés fogpasztát nyomva rá emeltem a számhoz. Alig kezdtem el súrolni a fogaimat a mentolos pasztával, a pogkefét elejtve rogytam a földre, majd a vécé fölé hajolva ért utol a hányinger. A sav végigmarta a torkomat, s akaratlanul is könny lepte el a szememet. Lehúzva a vécét, a számat törölgetve nyúltam az éppen megcsörrenő telefonom után.

  -Délután mennünk kell a raktárhoz - szólt bele köszönés nélkül Yoora. A hangja tele volt energiával, izgatottsággal.

  -Neked is jó reggelt - ironizáltam. - Miért kell odamennünk? - kérdeztem, miközben leöblítettem a földre esett fogkefémet.

  -V szerint ma nagy buli lesz ott. Állítólag egy srác hoz hangfalakat is, talán valami szabadtéri diszkó féleséget akarnak csinálni - mesélte nagy átéléssel. A vonalon túlról is érződött, hogy mennyire fel van pörögve. Esküdni mertem volna, hogy nem bír egy helyben maradni, ide-oda járkál a szobájában, táncolgat, szökdécsel és várja már a délutánt.

  -Remélem nem gond, ha ezt ma kihagyom. Nincsen kedvem - ültem le a lehajtott vécéülőkére, a fejemet a mosdókagylóra hajtva. Még mindig émelyegtem és erőtlen voltam.

  -Valami gond van? Olyan fáradt a hangod. Talán beteg vagy? - érdeklődött némi aggódással a hangjában.

  -Nincsen semmi gond, csak még egy kicsit fáradt vagyok - próbáltam füllenteni, mivel nem akartam, hogy Yoora miattam aggodalmaskodjon. Nem éreztem magam annyira rosszul, hogy ezt megosszam vele, csak egy kis reggeli rosszullétnek tudtam be, ami biztosan az alkohol miatt jelentkezett.

  -Ez nem a fáradtság hangja - jelentette ki. - Rosszul érzed magad?

  -Csak egy picit - válaszoltam röviden.

  -Hánytál is? - tette fel a meglepő kérdést. Mintha a fejemben olvasott volna.

  -Igen - adtam meg magam. Hiába próbáltam volna meg elhallgatni, Yoo úgyis kiszedte volna belőlem.

  -Fél óra múlta ott leszek és viszek valamilyen gyógyszert, addig pihenj le - mondta, majd meg se várva a válaszom, sietősen tette le a telefont.

Legalább tíz perc telt el, mire sikerült összeszednem magam és újra megpróbálkozni a fogmosással. Ezúttal nem tört rám a hányinger és szerencsésen meg tudtam tisztítani a fogaimat, majd a műveletet befejezve, az ágyamhoz vánszorogtam. Fáradtan dőltem a párnák közé, mintha ezer éve nem aludtam volna, pedig alig voltam egy órája ébren. Az émelygésem és a rossz közérzetem nem csökkent, de legalább nem volt hányingerem. Tétlenül feküdtem az ágyamban, abban reménykedve, hogy Yoora gyógyszere majd csodát tesz.

Nem kellett sokat várnom a lányra, talán még fél óra sem telt el, és máris kopogott a bejárati ajtón. Mélyeket sóhajtozva sétáltam le hozzá, majd nehézkesen lépkedve invitáltam be a szobámba. Az ágyam szélére ülve kezdett el vizsgálgatni. A kezét a homlokomra helyezte, mintha azt lázamat szeretné megmérni, ezután mélyen a szemembe nézett.

  -Hoztam gyógyszert - emelt ki egy dobozkát a kezében szorongatott műanyag zacskóból, majd kivett egy tablettát, s azt a kezembe adta, egy palack víz kíséretében. - Hányinger és émelygés ellen van.

  -Köszönöm - emeltem a pirulát a számhoz.

  -De lehet, hogy nem kellene bevenned - állított meg, mielőtt a számba vettem volna a gyógyszert.

  -Miért? - szorítottam össze a markomban a bogyót, majd a kezemet az ölembe helyeztem. Kérdőn tekintettem a lányra. - Rosszak a mellékhatásai?

  -Nem nem, vagyis... - nyúlt bele ismét a zacskóba, majd másodszorra is, egy valamivel nagyobb dobozkát emelt ki, kezével eltakarva az írást. - Meg kellene próbálnod - nyújtotta át. A kezembe véve jöttem rá, hogy mit is takar a doboz. Egy terhességi teszt volt. Meglepődve pillantottam Yoorára, a lány szemei kétségbeesést tükröztek.

  -Ez csak egy gyomorrontás, vagy lehet, hogy a sok sörtől lettem rosszul - kezdtem el önkéntelenül magyarázkodni. - Semmi szükség erre - adtam vissza Yoorának a tesztet.

  -Késik a menzeszed? - kérdezte, eltekintve a mentegetőzésemtől.

  -Csak pár napot - válaszoltam, ráeszmélve, hogy ezzel eddig nem is törődtem.

  -Tényleg meg kellene próbálnod - nézegette a kezében levő hosszúkás dobozkát. - Csak pár perc az egész.

  -Nem vagyok terhes, Yoora. Csak kikészült a gyomrom - kezdtem egyre feszültebbé válni. Az ujjaimat ropogtatva vizsgálgattam a szőnyeget. Nem akartam a lányra nézni, képtelen voltam elhinni, hogy Yoo-nak ez az eshetőség is megfordult a fejében.

  -Jiminnel, mindig gumival csináltátok? - tette fel a következő gyanakvó kérdést.

  -Igen, minden alkalommal védekeztünk. Figyelj Yoo, ez lehetetlen, mindig vigyáztunk, Jimin állandóan odafigyelt, hogy ne legyen semmi gond.

  -Na és ha kilyukadt az óvszer? Nem ti lennétek az első pár, akinek egy elszakadt gumi miatt csúszik be egy baba. És nem te lennél az első fiatal anyuka, hiszen lassan tizenkilenc leszel, már simán fel tudnál nevelni egy gyereket. A szüleid biztosan támogatnának és itt vagyok én is, na meg Jimin - kezdett egyre nagyobb átéléssel beszélni. Megijesztett a gondolat, miszerint terhes lehetek, de ezt azonnal elnyomtam magamban. Egy viccnek tartottam a lány feltételezését.

  -A szüleim megölnének és Jimin sem örülne egy véletlenül becsúszott babának. Amúgy meg máris jobban érzem magam, nincsen semmi bajom. Beveszem a gyógyszert és szuperül leszek - emeltem ismételten a pirulát a számhoz, majd bő vízzel nyeltem le. Még ittam pár kortyot, majd becsavarva a palackot fordultam újra Yoora felé. - Látod, nincs semmi gond, nem vagyok terhes és most, hogy lenyeltem a bogyót, már csak idő kérdése és annyi energiám lesz, hogy le sem lehet majd lőni - magyaráztam, bár nem voltam biztos abban, hogy Yoorát próbálom hitegetni, vagy saját magamat.

  -Azért én itt hagyom neked ezeket - vett ki még egy hasonló dobozos terhességi tesztet, ezzel kiürítve a zacskó tartalmát.

  -Miért hoztál kettőt? - ráncoltam a homlokom.

  -Egyet fizetsz, kettőt kapsz akció volt - válaszolt vigyorogva. A mondata hatására úgy éreztem, hogy legszívesebben beleverném a fejemet a falba, de helyette inkább elvettem a lány kezéből a teszteket, majd gondosan elrejtettem azokat a ruhás szekrényem mélyébe, nehogy a szüleim véletlenül rájuk találjanak.

  -Szóval mit is mondtál arról a szabadtéri buliról? - huppantam le Yoora mellé.

  -Lehet, hogy tényleg nem kellene jönnöd, nehogy valami probléma legyen - vezette a tekintetét a hasamra.

  -Már jobban vagyok, nem lesz semmi gond. Azt meg verd ki a fejedből, hogy terhes vagyok, oké? - böktem meg kissé a homlokát, majd elmosolyodva néztem a lányra. Bár még egy kicsit émelyegtem, nem akartam ezt bevallani, csak tovább bíztattam volna vele.

A nap további részében Yoorát győzködtem arról, hogy csak gyomorrontásom volt és úgy tűnt, hogy egy-két óra leforgása alatt végül elhitte.

Az ágyban kinyúlva néztünk egy csajos sorozatot a tévében, mindenféle ropit és édességet zabálva. Yoo szokásosan mesélte a hülyeségeit, de szerettem hallgatni a beszédét, így az idő gyorsan telt.

A szekrényem előtt, tanácstalanul állva vizsgálgattam a ruháimat. Ötletem sem volt, hogy mit vehetnék fel, ezzel ellentétben Yoo már a harmadik ruhaösszeállítást ecsetelte nekem.

  -Felvehetnél mondjuk egy farmer szoknyát, ezzel a pólóval - nézegette a kezében tartott, rövidke, mélyvörös haspólót.

  -Nem az út szélére készülök - vetettem el az ötletét. - Valami szolidabb kellene. Milyen idő van kint?

  -Most még eléggé meleg, de később már le fog hűlni az idő, estefelé hűvösebb lesz.

  -Mit szólnál ehhez? - emeltem ki egy kémszínű felsőt.

  -Olyan lennél benne mint egy apáca - kapta ki a kezemből Yoo az anyagot. - Hahóóó, föld hívja SunHi-t. A sikátorba készülünk, valami szexi rucit kellene felvenned, nem ilyen kőkorszaki szereléseket. Mondjuk... - kezdett el keresgélni a ruháim között. Több ruhadarabot is alaposan megnézett, majd egy fejrázás kíséretében dobta őket félre. Végül elégedetten nyomta a kezembe az általa komponált ruhaösszeállítást. - Vedd ezeket magadra. Nincsen benne semmi extrém, de kellően csábos.

Bízva Yoo divatérzékében kezdtem magamra ölteni az általa kiválasztott ruhákat. Percek múlva elégedetten szemléltem a tükörben az eredményt. Egy szűkszárú, fekete farmert és egy fekete, mély dekoltázsú trikót viseltem. A nyakamban egy vékonyka, ezüst nyakék lógott, aminek a végén egy szív alakú medál díszelgett. Yoora a karomra ugyancsak ezüst karpereceket csempészett.

  -Egy kicsit szokatlan - szólaltam meg, magamat figyelgetve. - Nem szoktam sötét színeket viselni.

  -Pedig jól áll. A hajad is fekete, ezért kiemeli a világos bőrödet és ahogy látom magadra szedtél pár kilót, úgyhogy pont ott gömbölyödsz ahol kell.

  -Túl nagy ez a kivágás - húzogattam a pólómat, hogy jobban eltakarja a dekoltázsomat.

  -Jimin imádni fogja - vigyorgott Yoo, majd a szemébe nézve, együtt nevettük el magunkat.

Yoora ragaszkodott ahhoz, hogy elkészíthesse a sminkemet, így megadva magam a kérésének ültem le egy székre és engedtem, hogy az arcomat vászonként használva művészkedjen. Puhaszőrű, selymes sminkecseteket használt és kellemes, lágy illatú termékeket vitt fel a bőrömre. Legalább harminc perc telt el, míg végzett, s kezembe adva egy tükröt, magabiztosan mosolygott rám. Azonnal tudtam, hogy jó munkát végzett. Belepillantva a kerek tükörbe, az ajkaim széles, elégedett mosolyra húzódtak. A szemhéjamon a natúr színek domináltak, kapucsínó barna és pezsgőszín keveredett a szememen, melyeket egy vékony tusvonal szelt át. Az ajkaimon egy halvány, rózsaszínes szájfény csillámlott.

  -Minden egyes alkalommal, amikor kisminkelsz, mintha csodát művelnél - fordultam a barátnőm felé. - Én a helyedben tuti kozmetikus vagy sminkes, vagy valami ilyesmi lennék.

  -Ez csak hobbi - pakolgatta el a sminkeket. - A beteg gyerekeknek nagyobb szükségük lesz rám.

  -Kwon YooRa, az ápolónő. Milyen fura ebbe belegondolni - kalandoztam el a gondolataimmal. Érdekes és egyben ijesztő volt arra gondolni, hogy nemsokára már más más egyetemre fogunk járni, hogy más felé vezet az utunk, de a végén ugyanaz vár bennünket: a felnőtté válás. Van akiből szerelő lesz, másból orvos, de akadnak olyanok is, akik a szüleiktől örökölnek vagyonokat. Yoorából egy tehetséges ápolónő lesz, aki szivesen gondoskodik a betegeiről, én meg... Nos nekem még fogalmam sem volt, hogy merre szeretném folytatni az utamat.

  -Ne is gondolkodj annyit, inkább igyekezzünk, a fiúk már várnak - vett a kezébe Yoora egy farmerdzsekit, az esetleges késői hűvös idő miatt, majd a bejárati ajtó felé indult.

A sikátor felé csendesen sétáltunk. Yoora a telefonján pötyögött, gondolom üzenetet írt valakinek, míg én továbbra is a jövőn elmélkedtem. Bizonytalanság járt át, amikor arra gondoltam, hogy nemsokára választanom kell. Az embert már óvodás kora óta kérdezgetik, hogy mi szeretne lenni. A lányok általában magabiztosan rávágják hogy tanítónéni, vagy hercegnő. Aztán a suliban újra megkérdezik, ilyenkor már némi habozással szokás válaszolni. A fiatalok énekesek, színészek, autóversenyzők akarnak lenni, de hamar eljön a középiskola és szinte pillanatok alatt el is telik. Egyetlen évem maradt választ találni a kérdésre, de akkoriban még fogalmam sem volt, hogy egyáltalán miben vagyok tehetséges.

Szerettem a művészeteket és régen külön órákra is jártam, de különösebben egyik sem fogott meg. A konyhába is csak vészhelyzet esetén merészkedtem be, nem voltam túl jó szakács. Így belegondolva, magában a tanulásban voltam jó, hamar felfogtam a tananyagot, és képes voltam hosszú szövegeket rövid időn belül megtanulni, de akkoriban, még nem tudtam, hogy mit is kezdhetnék ezzel a képességemmel.

A raktár romos épülete mellett húzódó sikátorhoz érve, hangos zene és hatalmas tömeg fogadott. Szokatlanul sokan voltak ott, az összegyűlt tömegen nem lehetett átlátni. Yoora kezét fogva kezdtem el a sikátor hátsó része irányába sétálni, ahol általában a Bangtan szokott helyezkedni.

A fiúk egy pad körül helyezkedve beszélgettek. YoonGi és NamJoon a padon ültek, a többiek elszórtan körülöttük álltak, a legtöbben cigiztek. Mosolyogva léptem Jimin mellé. A fiú gyöngéden karolt át, majd kifújva a cigaretta füstjét, lágy csókot hintett az ajkaimra. A kesernyés íz miatt önkéntelenül húzódtam el.

  -Ne haragudj, csak nem szeretem az ízét - bújtam a fiú oldalához.

  -Ma már úgysem szívok el többet, ez volt az utolsó szál a csomagból - hajította az üres cigarettás dobozt a földre, majd megtaposva azt, tovább rúgta. - Csinos vagy - duruzsolta a fülembe miközben átölelt. - Jól áll a fekete - csúsztatta a kezét a derekamról a fenekemre.

  -Jimin! - szóltam rá, félrehúzva a kezét. - Nem vagyunk kettesben, mások is vannak itt.

  -Úgy van Jimin, menjetek szobára, ha kanos vagy - tekintett felénk Jungkook, miközben háttal a falnak dőlve, elnyomta a cigijét.

  -Te meg menj, keress magadnak valami csajt, ha féltékeny vagy - lépett oda hozzá Jin, majd barátiasan összeborzolta a haját, amire Kook egy bosszús fejrázással reagált.

  -Srácok, ne veszekedjetek. Jungkook te meg nyugodj le, az előbb láttam azt a csajt, akit utoljára kúrogattál, ha szépen kéred, biztosan ma is szét teszi a lábát neked - szólt közbe Suga.

  -Kösz haver, baromi kedves vagy - lökte el magát a faltól a fiatalabb, majd hátra sem nézve, eltűnt a tömegben.

  -Istenem ez a gyerek... Még meddig tarthat ez a korszaka? - kérdezte a fejét vakargatva Jin.

  -Fogalmam sincs, de napról napra roszabb - válaszolt HoSeok.

  -Utána megyek - néztem fel Jiminre.

  -Nem kell, majd kiheveri - rántotta meg a vállát, majd a hajába túrva sóhajtott. - Még csak egy kölyök, egy év múlva már nem fog így viselkedni.

  -Jobb lenne beszélni vele, nehogy valami hülyeséget csináljon - erősködtem tovább. Láttam Jimin arcán, hogy nem szivesen enged el, de egy puszival végül sikerült meglágyítanom a szívét. A szemeimmel a tömeget vizslatva indultam el. Alaposan végignéztem mindenkit, mire kiérve a sikátorból, a raktár bejáratához értem. Ötlet híján végül a romos épület irányába vettem az utamat. Kinyitva a hangosan nyikorgó ajtót, úgy tűnt senki sem tartózkodik bent. Az üres kartondobozok szokásosan egymásra voltak halmozva, a vashordókat vastag porréteg lepte be, senki sem járt arra. Éppen távozni készültem, amikor észrevettem az egyik dobozhalom mögül áradó vékonyka füstcsíkot. Odasietve, egy földön ülő, szomorkásan, dühösen cigiző Jungkookkal találtam szembe magam.

  -Mi a gond? - guggoltam le vele szemben, kezeimet a térdeire helyezve.

  -Hogy mi a gond? - kérdezett vissza feldúltan. Meglepődtem a viselkedésétől. - Az a gond hogy itt vagy. Csak megnehezíted a helyzetet.

  -Mégis miféle helyzetet? Talán ha nem kapnád fel mindenen a vizet, akkor nem veszekednél folyton a srácokkal. Különben is, Jin csak viccelt.

  -Te ezt nem értheted. A fiúk végeztek a sulival, mind elmennek, a Bangtannak vége és ez kurvára nem zavar senkit sem rajtam kívül. Mind úgy viselkednek mintha minden a legnagyobb rendben lenne, közben a banda napról napra a darabjaira hullik - hajtotta le a fejét. Késztetést éreztem, hogy átöleljem, de végül nem moccantam. Percekig vártam, hogy folytassa a mondanivalóját, de Jungkook csendben maradt.

  -Legbelül mindenki feszült - kezdtem, próbálva összeállítani egy vígasztaló mondatot a fejemben. - De mind azt akarják hogy ez legyen a legjobb együtt töltött nyaratok, hogy majd amikor öreg taták lesztek akkor ez a nyár jusson az eszetekbe. Jimin is...

  -Jimin mehet a francba - vágott közbe, amint kiejtettem a fiú nevét. - Neki mindene megvan, a nagybátyjától csomó pénzt fog örökölni és az övé lehetne a cég is, és persze ott vagy neki te is - hallgatott el egy pillanatra, majd mélyet sóhajtva folytatta tovább. - Menj el Hi, csak rontasz a helyzeten.

  -Jungkook, én segíteni akarok, hiszen barátok vagyunk - hajoltam kissé közelebb a még mindig lehajtott fejű fiúhoz.

   -Barátok, persze... Hogy is lehetnénk barátok, ha én még mindig... - nézett fel rám, megszakítva a mondatát. Hatalmas, tágra nyílt, csokoládébarna mandulaszemeit egyenesen az íriszeimbe irányította. Tekintete üres, fátyolos volt, az arcáról képtelenség lett volna bármit is leolvasni. Résnyire nyitott számon lélegezve, bambán bámultam rá. Nem tudtam hogy mi járhat a fejében. Ahogy egyre közelebb került, éreztem a bódító parfümének fűszeres illatát. A nyakán megfeszült egy ér, s a blúza alól egy halvány szívásnyom kandikált ki. Egy pillanatra megfeledkeztem a körülöttünk forgó világról. Nem hallottam a kintről beáramló zenét, sem a tömeg zaját, s ahogy a pilláim lassan lecsukódtak, csak a sötétséget láttam magam előtt. A homályban tapogatózva pedig csak az érintéseire voltam képes koncentrálni. Ahogy kezével félresimította a hajamat, s már a bőrömön éreztem a lélegzetét, az agyam kikapcsolt. Pillanatokkal később pedig már csak az ajkait éreztem. Megcsókolt.