48.Fejezet - Újra együtt

  Jimin vállára hajtva a fejem, írtam le köröket az ujjammal, a csupasz mellkasára. Az időközben gondosan elhúzott, halvány barna, már-már bézs színű függönyön keresztül beáramló fény egyenesen a fiú testére áradt, kirajzolva minden egyes izmát. A kulcscsontja körül két lila folt éktelenkedett, melyeket én varázsoltam oda. Nem szerette, ha látszanak a nyakán a szívásnyomok, ezért valamivel lennebb kreáltam őket, holott ő jól látható helyeken díjazta a bőrömet a foltokkal.

  Még mindig gyorsan lüktetett a szívem, ahogy Jimin mellkasa is szaporán járt fel és le. Meztelen felsőtestén gyöngyözött az izzadtság. Csend ült a szobán, csak a halk szuszogásunk hallatszott. Lehunyva a szemeimet öleltem át a fiút, majd szorosan hozzábújtam.

  -Még mindig fájt? - duruzsolta a hajamba, miközben átölelt.

  -Csak az elején - válaszoltam halkan.

  -Pedig már annyiszor csináltuk... Következő alkalommal óvatosabb leszek. Nem szeretnék fájdalmat okozni neked - kezdett el játszadozni a hajtincseimmel.

  -Így is elég óvatos voltál és csak eleinte volt kellemetlen... Utána már jó volt - mondtam alig hallhatóan az utolsó mondatot, a fejemet szégyenlősen elfordítva. Éreztem, ahogy elpirulok. - De én nem vagyok valami jó.

  -Mégis miért gondolod ezt? - kérdezte meglepődve Jimin.

  -Hiába mondtam azt, hogy én irányítok, végig te vezettél és te mutattad, hogy mit, hogy csináljak - mondtam csüggedten, egyre jobban a fiú oldalához húzódva. - Pocsék voltam.

  -Majd belejössz - puszilt bele a hajamba, majd derekamhoz nyúlva, egy vonalba húzott, magával szembe. Oldalára fordulva, széles mosolyra húzta az ajkait, miközben én szemérmesen húztam magamra a vékonyka, fehér takarót, eltakarva a csupasz testemet. - Tökéletes vagy - mászott újra fölém, s egy forró csókkal illetett. Eltávolodva, mosolyogva tekintettem csillogó szempárjába. Éreztem a törődést és a szeretetet. Boldog voltam. - Elmegyek zuhanyozni - szólalt meg újra. - Addig pihend ki magad - puszilt homlokon, majd felegyenesedve, az ágy széléhez sietett. Magára kapva a boxerét sétált be a szobához tartozó fürdőbe. Ismételten magamra húzva a vékonyka plédet, az örömtől majd kicsattanva vigyorogtam magamban. Jimin érintései és csókjai feltöltöttek energiával, s ezt levezetve, játékosan kezdtem el ide-oda forgolódni az ágyban.

Végül kinyújtóztatva a tagjaimat álltam fel, majd magamra kapva az alsóneműmet és egy lenge pólót vettem észre, a fürdőszoba előtti szekrényben heverő törölközőket. Mivel Jimin nagy valószínűséggel elfelejtette bevinni magával, ezért a kezembe kaptam az egyik nagyobb méretű, delfineket ábrázoló anyagot, majd kopogtatás nélkül nyitottam be a fürdőbe.

Az egyszerű, szürkés, néhol kékes fürdőszoba burkolat tisztaságot, árasztott. A falakon pár polcon és egy hatalmas tükrön kívül semmi sem volt. A helyiség egyszerűségének megvolt a maga varázsa. Jimin a nagyméretű, üvegfalú zuhanykabinban engedte magára a vizet, háttal állva nekem. A kigyúrt, izmos hátán látszottak az általam hagyott, vöröses csíkok, melyek akkor keletkeztek, amikor a körmeimmel végighúztam a bőrén. Amikor benyitottam, nem nézett hátra, talán meg sem hallotta, hogy bejöttem. Közelebb sétálva, megkopogtattam az üvegfalat, majd magam elé emeltem a kezemben szorongatott anyagot.

  -Hoztam törölközőt - szólaltam meg, amint felém nézett.

  -Köszönöm - mosolygott rám kedvesen. - Tedd csak le - bökött az egyik polc felé. Engedelmeskedve léptem a polchoz, majd lábujjhegyre állva helyeztem rá a törölközőt, s már siettem is kifelé, amikor Jimin utánam nyúlva rántott be magához a kabinba. A zuhanyrózsából áradó forró víz benedvesítette a hajamat és teljesen átitatta a lenge ruházatomat. Az arcomat törölgetve néztem fel Jiminre, aki kapva az alkalmon vette birtokba az ajkaimat. Nyelvével, lágyan sajátomat kényeztette, miközben mindkettőnk arcán végigfolyt a víz. A falnak szorítva kezdte el simogatni a bőrömet. A fiú érintései hatására a testem pillanatok alatt felhevült, melyet a forró víz csak tovább fokozott. Hozzám simulva, a fülembe sóhajtozva kezdte levetni rólam, a már teljesen átázott pólómat.

  -Jimin - helyeztem tenyereimet a mellkasára, majd kissé távolabb tolva néztem a szemeibe. - Az előbb csináltuk - mondtam halkan. Nem mintha én nem kívántam volna, de tudtam hogy Yoora valahol kint vár rám és már így is nagy késésben voltam.

  -Nyugi - mosolyodott el. - Csak tusolunk, de azt nem szokás rövid ujjúban - bújtatott ki az említett ruhadarabból.

  -Egy rövid zuhany még belefér - álltam lábujjhegyre, s a nyakába kapaszkodva csókoltam meg.

A meleg víz mindkettőnket ellágyított, s legszívesebben órákig álltunk volna ott, kettesben, amint a forró nedű végigfolyik a testünkön. Jimin ragaszkodott hozzá, hogy ő maga súroljon végig, a hűsítő, aloe verás tusfürdővel, ezért engedve a kérésének élveztem ki, minden egyes simogató érintését. Lágyan húzta végig kezét a hátam vonalán, majd a fürdőpamacs segítségével kente fel a habos tusfürdőt, mindeközben émelyítő puszikkal árasztotta el a vállam. Lehunyva a pilláimat adtam át magam a kellemes érzésnek, mely uralma alá vette a testemet. Olyannyira közel éreztem magamhoz Jimint, hogy ha kívánhattam volna, sosem engedtem volna el. A fiú meglepetésére, megszakítva a készséges tisztítását fordultam vele szembe, majd amilyen szorosan csak tudtam, öleltem meg. Azt akartam, hogy érezze, mennyire szeretem. Hiszen eddig csak ő foglalkozott velem, ő törődött és vigyázott rám, holott én is ugyanannyira szerettem őt. Talán még jobban is.

A közös zuhanyt követően mindketten az időnek megfelelő, nyárias ruhákba bújtunk, majd kézen fogva indultunk ki az udvarra. Próbáltam felkészülni magamban Yoora kiakadására, amiért nem várakoztam rá kint. Már láttam magam előtt, ahogyan arról panaszkodik, hogy nem tudja mi tévő legyen Tae-vel kapcsolatosan és kezdtem kieszelni, hogy ezúttal milyen tanácsokkal lássam el.

A hétvégi ház oldala mellett haladtunk el, hogy a homokos tengerpartra érjünk, amikor mindketten egy beszélgetésre lettünk figyelmesek. Jimin reagált hamarabb, s visszatartott engem, még mielőtt kiléphettem volna a ház takarása alól. Szorosan a fal mellé húzódva kezdtünk el hallgatózni.

  -Nem akarok tőled semmit - hallottam meg a barátnőm ellentmondó hangját.

  -Kérlek, csak egyetlen esélyt adj - szólalt meg Taehyung. Úgy éreztem, hogy rögtön odamegyek és szépen kioktatom Yoorát, amiatt, hogy képes újra visszautasítani a fiút. Hiszen bent még azt mondta, hogy szereti.

  -Miért adjak még egy esélyt? Hogy ugyanaz legyen, mint a legutóbb? Hogy párszor felhívj magadhoz, amikor úgy tartja kedved és lefeküdjünk? Ha ez kell neked, akkor keress valaki mást - mondta idegesen Yoora. Jimin alig bírt visszatartani, hogy ne rohanjak oda a lányhoz.

  -Azóta megváltoztam - válaszolt csüggedt hangnemen Tae. - Nem szexre kellesz értsd már meg. Szeretném, ha újra megpróbálnánk, tiszta lappal, mindent elölről. - Óvatosan kilesve a fal mögül vetettem pillantást rájuk. Yoora egy napernyő alá húzódva foglalt helyet, egy pokrócón. A reggeli ruházatát egy virágmintás ruhácskára cserélte, ami alól a fürdőruhájának pántja lógott ki. Taehyung vele szemben ült, a lány kezét a saját markában tartva. A fejét bánatosan, elkeseredetten lehajtva. - Hiányzol - mondta halkan a fiú. A tenger hullámai által keltett zaj szinte elmosta a szavait.

  -Mindent elölről - ismételte a szavakat Yoo. - Akkor felejtsek el mindent? Töröljem ki minden emlékemet? De hát mégis hogy tegyek úgy, mintha nem emlékeznék arra, hogy hány ribanccal csaltál meg? - rántotta ki a kezeit a fiú szorításából.

  -Haragudhatsz rám, teljesen megértem. Sőt, üss meg - kapta el újfent Yoo kezét, majd az arcához emelte. - Pofozz fel. Megérdemlem.

  -Nem akarlak bántani - próbálta elhúzni a kezét a lány, de V ezúttal erősebben tartotta.

  -Akkor kérlek, tegyél bármit, csak ne utasíts vissza. Veled kell lennem. Vigyázni akarok rád, fogni a kezed. Mond meg, hogy mit tegyek, hogy újra bízz bennem - nézett a lány szemeibe. - Érted bármit megteszek.

  -Semmit sem kell csinálnod V, csak hagyj békén. Keress egy másik lányt, legyen barátnőd és ne foglalkozz velem, soha többé - csuklott el Yoora hangja. Halkan sírni kezdett, az arcát a tenyerébe hajtva. Ki akartam lépni, odasietni a barátnőmhöz, megvigasztalni őt, de Jimin visszatartott.

  -Ez az ő dolguk, nekik kell megoldaniuk. Ha most odamész, Yoora biztosan sírva borul majd az öledbe, Tae-nek meg esélye sem lesz rendbe hozni a dolgokat. Így legalább együtt vannak - mondta Jimin, miközben kissé megszorította a kezemet. - Talán jobb lenne ha most hagynánk őket és visszamennénk a nyaralóba. Később úgyis kiderül, hogy mi történt kettejük között.

  -Nem - néztem eltökélten a fiú szemeibe. - Látni akarom, hogy mi fog történni - válaszoltam,  majd visszafordultam Yooráék felé. Tudtam, hogy nem helyes leskelődnöm, de így legalább láthattam, hogy hol akad el folyton folyvást a kapcsolatuk. Hiszen nem egyszer kerültek már közeli helyzetbe a szakításuk óta, valami mégis meggátolta őket abban, hogy újra összejöjjenek és ez nagy valószínűséggel volt Yoora makacssága.

A lány továbbra is halkan sírt, a válla remegett. Tae csendesen simogatta a lány vállát, hatalmas keze elterült Yoora bőrén.

  -Mégis miért sírsz? - kérdezte a lehető legmegnyugtatóbb hangnemén.

  -Mert szerettelek te ostoba! - kiáltotta a barátnőm, egyenesen Tae arcába, s a feldúltságtól még erőteljesebben kezdtek hullani a könnyei.

  -Én még most is szeretlek - rendezgette V a lány kósza tincseit a füle mögé, majd egyik tenyerét Yoora arcára helyezte. A lány lassan nézett fel, majd tekintetük egy pillanatban találkozott. Elnyúlt másodpercekig bámulták egymást. Gombóc ült a torkomban, izzadt a tenyerem és érezhetően görcsölt a gyomrom. Izgultam miattuk.

Végül Taehyung kezdeményezett. Ráérősen közelített a lány felé, s mindketten lehunyva szemeiket értek össze az ajkaik. A levegőt visszafojtva tekintettünk rájuk Jiminnel. Még pillogtatni sem mertem. Olyan lassan távolodtak el egymástól, mintha lassított felvétel lett volna. Tae a lányra tekintett, míg Yoora lehajtotta a fejét. Egymás kezét fogták.

  -Egyetlen esély - mondta ki halkan a szavakat a lány, felemelve a fejét, V-re tekintve. A fiúnak egy végeláthatatlan, rá jellemzően bohókás mosoly ült ki az arcára, majd magához húzva, szorosan átölelte Yoorát. Egy egész szikla zuhant le a szívemről. Hatalmasat sóhajtva fordultam Jimin felé. Megkönnyebbültem a lány mondata hallatán.

  -Na végre - hallottam meg hirtelen egy csapat kiabáló fiú hangját.

  -Azt hittem már sosem jöttök össze - szólalt meg feltehetően J-Hope. Meglepődve lestem ki ismét a ház mögül. A banda másik öt tagja szaladt az új pár felé. Ezekszerint nem csak mi hallgatóztunk.

  -Ezt meg kell ünnepelni - szökdécselt Rap Monster, kezében egy rekesz sört tartva.

  -Végre piálhatunk - sétált közelebb Jungkook, majd kikapott belőle egy lehűtött sörös dobozt.

  -Ti meg mégis mi a francot kerestek itt? - nézett feléjük csodálkozva Taehyung.

  -Mi nem hallgatóztunk - kacsintott rá vihorászva Suga. Az öröm varázsolta mosollyal az arcomon fordultam Jimin felé, aki a fejével biccentve jelezte, hogy menjünk oda a többiekhez. Míg ő a fiúkhoz sietett, főleg azért hogy végre gratulálhasson V-nek, addig én a homokban üldögélő Yoora mellé sétáltam. A napernyő adta árnyékos részen foglaltam helyet.

  -Szóval megint együtt - szólaltam meg, levakarhatatlan mosollyal a képemen. - Mióta várom már ezt a percet.

  -Lehet, hogy meg fogom bánni - hajtotta a térdére a fejét Yoora.

  -Ugye csak viccelsz? - kérdeztem megilletődve. - Nézz csak rá - mutattam Taehyung felé. - Annyira boldog. Mindent megtenne érted. Sosem fogod megbánni, hogy újra összejöttetek, ebben biztos lehetsz.

  -Nagyon remélem - tekintett mosolyogva a fiúra. - Istenem, hogy is bírtam ki eddig nélküle - nevette el magát, majd hirtelen váltott át az arckifejezése komolyra, s így véste a szemét mélyen az enyémekbe. - Te mégis hol voltál eddig? Nem arról volt szó, hogy kint fogsz várni?

  -Közbe jött valami - próbáltam elsunnyogni a dolgokat. Nem akartam Yoo orrára kötni, hogy éppen Jiminnel szerelmeskedtem.

  -Na és mégis mi jött közbe? - kérdezősködött tovább.

  -Csak akadt egy kis dolgom, semmi több - próbáltam lezárni itt ezt a beszélgetést.

  -Miféle dolog? - erőltette tovább. Éreztem, hogy nem fogja annyiban hagyni amíg el nem mondom.

  -Jiminnel voltam - böktem  ki végül, némi habozás után.

  -Na ne - kerekedtek ki a szemei. - Ilyen sokáig? Basszus, miből vagytok ti? Duracell elem hajt titeket? - kérdezte nevetve.

  -Hülye - löktem meg gyengéden a vállát. - Tusoltunk is utána, azért tartott eddig - válaszoltam, elfordítva a fejem. Nem szerettem ilyesmiről beszélni, valamiért túl szégyenlős voltam ahhoz.

  -Szóval a tusoló kabinban is csináltátok. És nem folyt be mindenhová a víz? - kontrázott továbbra is.

  -Elég már! - hajítottam rá egy marék homokot, vigyázva arra, hogy az arcára ne kerüljön.

  -Lányok, lassan el kellene kezdeni sütni - kiáltotta Suga.

  -Már baromi éhes vagyok - csatlakozott Jungkook. Felállva a helyünkről sétáltunk oda Yoorával a srácokhoz, majd megbeszélve hogy kinek mi lesz a feladata indultunk el, mindenki a maga dolgára. A fiúk többsége a tűzgyújtással foglalatoskodott, míg mi lányok az ételt készítettük elő a hétvégi ház, modern berendezésű konyhájában. Yoora otthonosabban mozgott a konyhában ezért ő mutatta meg, hogy mit kell csinálnom. Kettőnk közül én voltam a kiemelkedőbb tanuló az iskolában és valamivel intelligensebbnek is mondhattam magam, Yoora viszont amellett, hogy gyönyörű kinézettel és megnyerő kisugárzással rendelkezett, háziasabb volt, remekül főzött. Kiköpött feleség és anyukajelölt.

Egy kis idő múlva, azzal az ürüggyel, hogy kiviszi a szemetet, sétált ki a konyhából. Amint megláttam, hogy a szemeteszsák csak félig volt megpakolva, azonnal leesett, hogy csak Taehyungot akarja látni, de nem szóltam semmit. Csak pár percig maradtam egyedül a konyhában és egyébként sem volt akkora nagy dolog felvágni a burgonyát. Na persze nem is én lennék Kim SunHi, ha az első adandó alkalommal nem vágom el magam. Nem volt túl nagy a seb, de annál fájdalmasabb. Vérző ujjal kezdtem el keresgélni a konyhaszekrényekben valamilyen kötszer után. Végül az egyik szekrény legfelső polcán bukkantam rá egy csomag sebtapaszra. Lábujjhegyre állva próbáltam elérni a dobozkát, de úgy tűnt, hogy semmi esélyem nincsen. Már azon gondolkoztam, hogy felmászom a konyhapultra, mikor hirtelen egy testet éreztem meg magam mögött, majd csak annyit láttam, amint egy hosszú kar könnyedén emeli le a csomagot a polcról.

  -Te tényleg nagyon szerencsétlen vagy - fordított magával szembe Jungkook, majd kivéve egy sebtapaszt a dobozból, a kezem után nyúlt.

  -Véletlen volt - biggyesztettem le az ajkaimat.

  -Kétbalkezes - tekintett rám lenézően, s nagy meglepetésemre, váratlanul kapta a szájába a vérző ujjamat. Nyelvével készségesen nyalogatta az aprócska seb körüli részt.

  -E-ezt meg mi-miért? - dadogtam elpirulva.

  -A nyál a kisebb sebeknél fertőtlenítő hatású - szólalt meg, amint kivette a szájából az ujjamat, s megtörölve, egy kisebb, rózsaszínes sebtapaszt helyezett rá. - Tessék, pont talál hozzád. Ilyen szokott lenni az öt éves kislányokon.

  -Köszönöm - csodáltam meg közelebbről a művét. - Visszavonom azt, amit korábban mondtam. Néha tudsz kedves is lenni - néztem fel a magas fiúra. Még a válláig sem értem. Nekem Jimin is magasnak számított, hozzá képest Jungkook egyenesen óriási volt.

  -Ne szokj hozzá - rántotta meg a vállát, majd távozni készülve fordult meg.

  -Azért mégiscsak köszönöm - szóltam utána, aminek hatására válla fölött hátra tekintett, egyenesen rám bámulva. Üresnek mondható pillantásából semmit sem tudtam kiolvasni. Végül megfordult, s felém téve pár lépést, újra előttem termett.

  -Tudod - hajolt le, hogy egy magasak legyünk -, régebb tetszettél - nézett egyenesen a szemembe. Ledermedtem. Meghűlt bennem a vér és nem tudtam, hogy mit kellene reagálnom. Végül Kook oldotta fel a feszültséget. - De ez rég volt és azóta rájöttem, hogy egy rakás szerencsétlenség vagy - nevette el magát, bár látszott, hogy erőltette. - Úgyhogy legyetek boldogak Jiminnel és lehetőleg ne törd össze a szívét. Tudtommal te vagy az első lány, akit tényleg szeret - borzolta össze a hajam, majd újra kifelé vette az irányt.

  -Jungkook - kiáltottam ismételten a fiú után.

  -Hmm? - vetett rám egy kérdő pillantást.

  -Legyünk barátok - mosolyogtam rá.

  -Legyünk - rántotta meg a vállát, a rá jellemző stílusban, s éppen egy pillanatra viszonozva a mosolyomat, folytatta az útját az udvar felé. Ez volt az első őszinte mosoly, melyet Jungkooktól kaptam. Teljesen beleégett az emlékezetembe, ahogy a szája széle egy apró ívre húzódik, ezzel megmutatva az aranyos nyuszifogsorát. Rájöttem, hogy ő sem rossz ember, egyszerűen csak ilyen a természete, de a gorombaság mögött egy kedves fiú lapul.

Alig egy óra múlva, már mind a kilencen kint, a tűz körül ültünk, odafigyelve a középen süldögélő húsokra. Még javában sütött a nap, de már közel nem volt olyan elviselhetetlen, mint az érkezésünkkor. Lágyan fújt a szél, s a tenger zaja adott egy halk aláfestést. A fiúk valamilyen régi sztorit elevenítettek fel, még abból az időből, amikor a suliba kerültek. Jólesően kortyolgatták a hideg sört, miközben néha hangosan felnevettek. Yoora Taehyung mellett foglalt helyet, egymás kezét fogva. Persze ő sem maradt ki az alkohol fogyasztásból, már a második dobozt tartotta a szabad kezében. Én Jimin vállára dőltem, miközben lábaimat átraktam az övéin. Számomra lassabban ment az ivászat, még csak az első doboz söröm felénél tartottam. Vigyorogva hallgattam a fiúk mesélését, együtt nevettem velük és úgy éreztem, hogy mi kilencen egy nagy családot alkotunk.

  -Úgy látszik, hogy mégiscsak velem alszol - biccentett az új pár felé Jimin. - Bár, nem hinném, hogy ott sok alvás lesz - súgta a fülembe, ügyelve arra, hogy más ne hallja meg. A fejembe ültetett gondolat hatására akaratlanul vigyorodtam el, s titkon egy puszit nyomtam a fiú nyakára. 

Várom már az éjszakát.