47.Fejezet - Tengerpart

  -Igyekezz már - kiáltottam a szobámban készülődő Yoorának.

  -Már itt is vagyok - sétált le a lépcsőn, kezében a hátizsákját cipelve. Rövidnadrágot és egy vékony, levendula színű rövid ujjút viselt egy egyszerű, mégis nőies szandállal. Hosszú sötétbarna hajtincsei hullámokban borultak a vállára, feje tetején egy napszemüveg ékeskedett.

  -Indulhatunk? - kérdeztem a lányra tekintve, aki a kérdés hallatán szaporán kezdett bólogatni.

Az iskola bál óta egy hónap telt el, már javában benne voltunk a nyárban. A sulinak vége lett és eljött a várva várt vakáció.

A fiúk, csodák csodájára, egytől egyig, sikeresen letették az érettségit, ezért Jungkook maradt az egyetlen középiskolás Bangtan tag. A legjobb eredményeket Namjoon és Jin érték el, de én nagyon büszke voltam Jiminre is. Számunkra Yoorával és persze Kookkal még hátra volt egy év éppen ezért határoztuk el, hogy a nyarat mind a kilencen, együtt töltjük el.

Jimin pedig eldöntötte, hogy vár rám egy évet, hogy majd együtt mehessünk főiskolára, vagy egyetemre.

A napok egyre melegebbé váltak és mindnyájunkat átjárt a nyárias, könnyed hangulat, így hát arra jutottunk, hogy le megyünk a tengerparthoz, Sugáék nyaralójába.

Apa a bál óta nem járt haza. Párszor beszéltünk telefonon és érezhetően javult is a kapcsolatunk, de még teljesen nem békültünk ki. Anya javaslatára nem beszéltem Jiminről és apa sem kérdezett semmit vele kapcsolatban.

Amikor anya elé álltam az ötlettel, hogy le szeretnék menni a partra egy éjszakára, azonnal elutasított. De nagy szerencsémre hamar megenyhült a szíve és azzal a feltétellel, hogy nem árulom el apának, elengedett. Ez amolyan anya-lánya titok volt.

Nem terveztünk semmi extrém dolgot, csak sütögetni szerettünk volna, napozni és úszkálni a hűvős tengerben. Éppen ezért nem pakoltam sokmindent, ám anya aggodalmaskodó módba kapcsolt és meleg pulcsikat, vagy százféle gyógyszert meg vitamint és rovarírtó spray-t is csomagolt a táskámba. Hiába mondtam, hogy egyetlen éjszakára nem fog kelleni ennyi holmi, hajthatatlan volt, ezért kénytelen voltam megadni magam.

  -Vigyázzatok magatokra - illetett egy meleg, anyai öleléssel.

  -Rendben anyu - pusziltam meg az arcát, majd az ajtót kitárva, Yoora kezét elkapva indultam el.

  -És meg ne halljam, hogy valami rosszat csináltatok. Főleg te, Hi nehogy Jiminnel merj aludni - kiáltotta utánunk. Az arcomra csapva lépkedtem tovább, abban reményedve, hogy anya utolsó mondatát senki más nem hallotta meg.

  -Anyukád még nem tudja, hogy lefeküdtetek? - kérdezte halkan kuncogva Yoora.

  -Nem és ha rajtam múlik, nem is fogja megtudni. De csak csendben az ilyen mondatokkal, mert még a végén meghallja - mordultam a barátnőmre.

  -Nyugi, már elég távol vagyunk - nevetgélt tovább.

Nem kellett sokat várnunk, alig pár perc múlva egy kissebb, fehér színű furgon parkolt le a házunk előtt. Az ajtaját elhúzva Jin és Jimin pattantak ki belőle, majd segítőkészen nyúltak a csomgajaink után.

  -Hiányoztál - puszilt szájon Jimin.

  -Ne kezdjétek - szólt felénk Yoo. - Nem akarom látni, ahogy nyálaskodtok.

  -Féltékeny - nyújtottam ki a nyelvem, majd Jimin után indultam a csomagtartó felé.

  -Sajnálom, de nem aludhatunk együtt. Yoorával leszek egy szobában - mondtam szomorkás hangnemmel mikor sikerült mellé érnem.

  -Miért? - fordult felém hirtelen.

  -Mert Yoo így is eléggé morcos. Nem hagyhatom egyedül, és semmi esetre sem hajandó V-vel aludni. Holtbiztosan tagadja, hogy lett volna bármi közte és Tae között a bálon - magyaráztam, de láttam Jiminen, hogy különösebben nem érinti a dolog. - Jimin, nem lehetek állandóan csak veled, most szeretnék a barátnőmmel lenni egy szobában. Most kivételesen te is lehetnél a fiúkkal, sörözhettek az éjszaka közepéig, vagy ameddig csak jól esik. Nappal úgyis együtt leszünk, csak egyetlen éjszakáról van szó.

  -Felőlem - rántotta meg nemtörődöm módon a vállát. - Legyél akivel akarsz - csukta be a csomagtartó ajtaját, majd rám sem pillantva sétált el mellettem. Na szép, megsértődött.

Tudtam, hogy Jimin viselkedése nem jogos, mégis éreztem némi bűntudatot. Visszasétálva a jármű ajtajához állapítottam meg, hogy a többiek mind rám várnak, így sietősen szálltam fel, majd húztam be magam mögött a kissé nehézkesen működő toloajtót. A furgont Jin vezette, a többiek pedig az utastérben helyezkedtek, egymás hegyén hátán. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a leghátsó soron helyezkedő négy ülést HoSeok és Rap Mon foglalták el, teljesen kiterülve, talán Hope még szundított is. Előttük Suga és Jungkook foglaltak helyet, valamiféle telefonos játékon veszekedve. A következő dupla ülések egyikén Yoora üldögélt, kitekintve az ablakon. A legelső helyeken pedig Taehyung és Jimin tartózkodtak. Az utóbbi igencsak duzzogva fordult el tőlem. Megmosolyogva a gyerekes viselkedését sétáltam a második sorhoz, majd foglaltam helyet a barátnőm mellett. A cipőimet lerúgva a lábamról húztam fel a térdeimet a melkasomig, egy kényelmesebb pózba helyezkedve.

Jin nem várt sokáig, a felszállásom után azonnal indította a motort. A járműben egy halk zene szólt, valamilyen menő sláger lehetett, mert Yoo végig dúdolgatta. Unalmamban próbáltam valami féle párbeszédet kezdeményezni Yoorával, de úgy tűnt, hogy a lány jókedve azon nyomban eltűnt, ahogy találkozott Tae-vel.

Az iskolai bál után bárhogy próbáltam kiszedni belőle, hogy mi történt vele és Taehyunggal, semmit sem mondott. Vagy megpróbálta elterelni a témát, vagy felkapta a vizet és hisztisen letagadta az egészet. Valamiért a fiú jelenlétében Yoora viselkedése állandóan megváltozott, csendes, halgatag lett, magába fordult és még velem sem volt hajlandó komolyabb beszélgetésbe elegyedni, ha Tae jelen volt.

Így hát a körülmények miatt, miszerint Yoo éppen a csendes pillanatait élte, Jimin meg a sértődött gyermeket játszotta, választás híján a zene dallamára koncentrálva lehunytam a szemeimet, s az autó döcögésének hatására hamarosan álomba merültem.

Egy meleg érintés ébresztett, amint valaki a kósza tincseimet tűri a fülem mögé. Egy ásítás kíséretében, nagyokat pillogtatva néztem fel a fölém hajoló Jungkookra.

  -Te meg mégis mit... - akadoztak a szavaim a meglepettségtől.

  -Már legalább egy órája megérkeztünk, csak Jiminnek nem volt szíve felkölteni téged, mert szerinte aranyosan aludtál - formált idézőjelet az ujjaival. - Szerintem inkább viccesen néztél ki, még a nyálad is kifolyt - kacagott fel, a rá jellemző, gúnyos hangsúllyal.

  -Kösz Kook. Nagyon vicces vagy. Most meg elárulnád, hogy mit keresel itt? - dörzsöltem a szemeimet, majd a hajamba túrva próbáltam helyrehozni valamelyest a frizurámat.

  -A furgont be kellene zárni, de ameddig benne vagy addig nem lehet. Szóval, ha lennél szives... - mutatott az ajtó fele, jelezve, hogy ki kellene szállnom.

  -Máris - használtam a lehető legszarkasztikusabb hangsúlyomat, majd felemelt fővel hagytam el a járművet. Délután kettő, talán három óra lehetett, a nap szinte égetően sütött. Egy hatalmas szállóval találtam szemben magam, amit a többiek csak hétvégi háznak neveztek. Nos az minden volt, csak nem egy egyszerű nyaraló. A fából épült kétszintes épület ránézésre legalább tíz szobával rendekezett és az emeleten egy hosszú terasz húzódott végig, melyen elszórtan voltak napozó ágyak és nagyméretű napernyők. A nyaraló méretes, szépen kiépített udvara mögött pedig ott húzódott az arany színű, homokos tengerpart és maga a kéken fénylő, hívogató tenger.

  -A csomagodat már bevitte Jimin - csapta be mögöttem Kook a furgon ajtaját, majd észrevéve a csodálkozó tekintetemet, lépett mellém. - Ez mind a Sugáéké. Szép mi?

  -Ühümm - ráztam meg a fejem, majd körbe pillantva fordultam oda a melletem álló sráchoz. - Hol vannak a többiek?

  -Jimin, Rap Mon, meg Hope elmentek piát venni, a többiek vagy a parton, vagy bent vannak. Öööm Yoora asszem bezárkózott valamelyik szobába - magyarázta.

  -Hogy mi? Na és miért? - érdeklődtem.

  -Hát nem tudom pontosan, de szerintem Tae csinált már megint valamit. Én a helyében már rég leakadtam volna a csajról. Oké, hogy Yoora jó csaj, tök jó teste van és meg lehetne párszor... De ennyit nem ér meg.

  -Vigyázz, hogy hogy beszélsz róla - löktem meg a mellkasát.

  -Csak a véleményemet mondtam - rántotta meg a vállát.

  -Ti fiúk, miért vagytok ennyire nyersek? Nem tudtok néha mondjuk kedvesek is lenni? Főleg te Kook.

  -Nem kenyerem a kedvesség - válaszolt, majd a szálló felé indult. - Jössz, vagy egész nap ott szeretnél állni? - fordult vissza felém.

  -Jövök. Várj meg - kiáltottam, majd a fiú után iramodtam.

A hatalmas nyaraló, méretes, tenger felé néző verandáján foglaltam helyet, az árnyékba húzódva, egy puha pokrócon. Alaposan kinyújtóztatva a tagjaimat néztem végig a parton szaladgáló fiúkon. Taehyung Jint üldözve szaladgált ide-oda, míg Suga csak lustán feküdt, egy napernyő alá húzódva.

A tenger lágy hullámai által keltett szél borzolgatta a hajamat, miközben a nap sugarai olyannyira erősek voltak, hogy még az árnyékban is fullasztóan meleg volt. Mikor utoljára jártam lent a parton, lányokhoz nem méltó módon kerültem enyhén illuminált állapotba. Bár  hiába is próbálnám szépíteni a helyzetet, inkább lehetne azt részegségnek titulálni. Akkoriban még bizton állítottam, hogy utálom Jimint és hogy ő sem vélekedik másként velem kapcsolatban. Röhejes volt visszagondolni, hogy mi mindenen mentünk keresztül azóta.

  -Nesze - nyomott a kezembe egy pohár hideg italt, ezzel megtörve a nosztalgiázásomat az éppen mellém érkező Kookie.

  -Mi ez? - kérdeztem gyanakvóan.

  -Méreg - halászott elő egy gyújtót a zsebéből, majd meggyújtotta a szájában levő cigarettát. - Amúgy limonádé, de méreg is lehetne.

  -Köszi - kortyoltam bele a savanykás, mégis kellemesen hűsítő italba.

  -Cigit? - nyújtotta felém a cigarettás dobozkát.

  -Bocsi, de nem áll szándékomban évekkel megrövidíteni az életemet - toltam el. - Egyébként meg kinézem belőled, hogy mérget teszel a limonádéba - emeltem az orra elé a poharat. - Talán nem kellene innom belőle.

  -Baszki, csak próbáltam kedves lenni, de ha nem kell, ne idd meg - kapta ki a kezemből, majd a szájához emelve ivott bele.

  -Már hogyne kellene - nyúltam a pohár után. - Ez az első jóindulatú dolog amit tőled kaptam és valószínűleg az utolsó is.

  -Ha jó kislány lettél volna és mondjuk nem futottál volna ki a motelszobából, kaphattál volna mást is - kacsintott rám csintalanul.

  -Hagyjuk inkább - ittam ki a pohárka tartalmát, majd a földre helyezve azt, álltam fel a fiú mellől. Nem akartam ezt a beszélgetést tovább folytatni és egyébként is erős késztetést éreztem arra, hogy megkeressem Yoorát. - Figyelj Kook, néha lehetnél kedvesebb, nem csak velem, de úgy alapjáraton minden lánnyal. Talán még barátnőt is szerezhetnél.

  -Jól megvagyok én így is. Tudod, fő a változatosság - utalt arra, hogy minden nap más lány fordul meg az ágyában.

Egy sóhaj közepette ráztam meg a fejem, majd hátat fordítva a fiúnak indultam be az épületbe. Egy óriási, filmekbe illő nappali és a vele egybenyíló, amerikai stílusú konyha fogadott. Halvány barna és zöld színek domináltak, a helyiség letisztult, minimál stílussal rendelkezett. Végigsétálva a nappalin, egy hosszú folyosóra értem, melynek mindkét oldalán ajtók sorakoztak. Fogalmam sem volt, hogy melyik szobában lehetett Yoo, ezért a lány nevét kezdtem el kiabálni. A harmadik próbálkozásomra hallottam csak meg a barátnőm halk hangját, amint az egyik folyosó végi szobából szólt ki. Azonnal odasiettem, majd megrántva az ajtó kilincsét konstatáltam, hogy Yoo tényleg bezárkózott.

  -Mégis mit csinálsz odabent? - nyomtam még le párszor a kilincset, a biztonség kedvéért, hátha az megadja magát.

  -Elbújtam - válaszolt elhaló hangon. Úgy tűnt mintha a szoba másik feléből beszélne.

  -És mégis mi elől, ha szabad tudnom?

  -Lehet hogy hülyének fogsz nézni, sőt biztosan hülyének fogsz nézni, de én nem akarok V-vel találkozni. Mármint tudom, hogy ez lehetetlen, de ha itt maradok bent, akkor mégsem.

  -Yoo, te nem vagy normális - ültem le a földre, a hátamat a szoba ajtajának döntve. - Vagy talán te ezért jöttél le a partra, hogy bezárkózz egy szobába? Nem lenne jobb úszni és szórakozni? A fiúk nemsokára visszaérnek a piával, gondolom este gyújtanak tábortüzet is, fogunk sütögetni, röhögünk majd és mindenféle hülyeségről beszélgetünk.

  -Nem akarok kimenni és kész - válaszolt immár valamivel közelebbről, mivel erősebb volt a hangja.

  -Ne legyél már ilyen az isten szerelmére. Talán ez az utolsó nyarad, amit Tae-vel tölthetsz, ősszel főiskolára fog menni és szerencséd lesz, ha egy hónapban egyszer láthatod - ecseteltem egyre ingerültebben. - Más helyre kerül, már lányokkal fog találkozni és ismerkedni. Neked most itt van a lehetőséged és ne próbáld azt hazudni, hogy már nem érzel iránta semmit. Látom rajtad és tudom nagyon jól, hogy még szereted - mondtam szinte kiabálva az utosó mondat szavait. Csak elnyújtott percek múlva folytattam. - Vagy téged már tényleg nem érdekel? Nem foglalkoztat az sem, hogy alig pár hónap múlva már nagy valószínűséggel barátnője lesz a főiskoláról?

  -Ez nem ilyen egyszerű oké? - szólalt meg már egészen közelről Yoo. Hangja gyenge és halk volt. Éreztem, ahogy próbálja visszafolytani a könnyeit.

  -Nem egyszerű? Na és szerinted Taehyungnak egyszerű? Szerinted neki könnyű az, hogy reményt adsz neki, aztán nap mint nap visszautasítod? Hogy megöleled a bálon, hogy engeded, hogy a suliban megcsókoljon, aztán fogod magad és elfordulsz tőle.

  -Nem engedtem, hogy megcsókoljon a suliban, azt ő csak úgy megtette.

  -Most nem ez a fontos - szólaltam meg nyugodtabban. - Kérlek szépen, most őszintén válaszolj. Szereted még?

  -Szeretem - suttogta, halk szipogások közepette.

  -Akkor menj, szedd rendbe magad és gyere ki. Én kint fogok várni rád. Rendben?

  -Rendben - egyezett bele. - Hi, itt vagy még? - szólt utánam.

  -Igen.

  -Néha úgy érzem, hogy az anyám vagy, néha meg a nővérem... - halgatott el pár másodpercre. - Köszönöm, hogy ennyit segítesz és nagyon szeretlek.

  -Olyan bolond vagy, ezért nem kell köszönetet mondanod és én is nagyon szeretlek - döntöttem neki a homlokom az ajtónak. - Na de siess - kopogtatam meg az ajtót.

  -Igyekszem - kiáltotta, majd a kiáramló hangokból arra következtettem, hogy elszaladt az ajtótól, feltehetően a táskájához.

Megkönnyebbülten, egy halvány mosollyal az arcomon kezdtem el kifele sétálni a folyosóról. Elöntött a boldogság, hogy végre sikerült meggyőznöm Yoorát. Hiszen mindezt nem magamért tettem, csakis az ő javát akartam.

Ahogy elhaladtam az egyik szoba nyitott ajtaja mellett, sikerült észrevennem a hátizsákomat. Belépve a résnyire nyitott ajtón, a tekintetemet azonnal a hatalmas, part fele néző üvegablakok kápráztatták el. Nem törődve sem a szépen megvetett fanciaággyal, sem a fal mellett húzódó, méregdrága szekrénysorral, sőt még a saját táskámmal sem, sétáltam az ablakhoz. Az óriási üvegeken túl, csak a tenger hullámai lebegtek a szemem előtt. Ahogy minden egyes vízfodron megtört a fény, ezzel többszáz, sőt többezer apró kis tündöklő csillámlást varázsolva a víz felszínére. A nagy kékség teljesen betöltötte a látókörömet. Az égen egyetlen felhő sem éktelenkedett, minden tiszta volt és nyugodt, csak a fiúk nevetgélése adott egy kis színt a kilátásnak.

Órakig tudtam volna állni ott, a végtelen tenger kékségét bámulva, ám a semmiből hirtelen két ölelő kart éreztem meg magam körül. A szemeimet lehunyva simítottam végig a fiú karjain, majd kulcsoltam ujjaimat az övéibe.

  -Nem is hallottam, amikor bejöttél - szólaltam meg, valamiért suttogva.

  -Csendes voltam - válaszolt ugyancsak suttogva Jimin.

  -Egyébként te nem haragszol rám? - jutott eszembe az induáskori incidensünk.

  -Mégis hogy tudnák haragudni rád? Kicsit túlreagáltam a dolgot, de annyira szerettem volna veled aludni - fordított magával szembe.

  -Majd bepótoljuk - mosolyogtam rá, majd lábujjhegyre állva egy puszit nyomtam az arcára.

  -Viszont így, hogy nem aludhatok veled, az éjszakai tevékenységünket előre kell hoznunk - kacsintott rám, majd a franciaágy felé kezdett terelni.

  -Mégis milyen tevékenység? - vigyorogtam a fiúra, mintha nem érteném a célzását, miközben fennebb toltam magam az ágyon.

  -Majd meglátod, biztosan tetszeni fog - mászott fölém, majd meg sem várva a válaszom foglalta el az ajkaimat a sajátjaival.

  -Megigértem Yoorának, hogy vele leszek - nyögtem ki, amint levegőhöz jutottam.

  -Yoora ráér, majd megvár kint - kezdte a nyakamat csókolgatni.

  -Meg fog ölni - emeltem meg a fejem, hogy Jimin könnyebben férhessen a nyakamon levő vékony bőrhöz.

  -Előbb én öllek meg itt, ebben az ágyban - lehelte a fülembe.

  -Már alig várom - haraptam be az alsó ajkam. Jimin szaporán, sietősen szabadított meg lenge, nyárias ruházatomtól, amiket elszórtan hajított el a szobában. Felvéve a fiú heves tempóját húztam le róla, szinte tépászva a pólóját, majd elégedetten húztam végig az ujjaimat kidolgozott felsőtestén. Izmos hátát simogatva, körmömmel vékony csíkokat karcoltam a puha bőrébe, miközben Jimin buján markolászta melleimet. Csókunkat megszakítva nevettem el magam, mikor megéreztem a fiú ujjait, ahogy játékosan csiklintják meg a bőrömet. Akaratlanul kezdtem el ficánkolni, a hirtelen ért inger hatására. A hosszú percekig tartó, nevetéssel fűszerezett kínzásomat követve, a fiú lassan kezdett lefelé haladni, érzékien forró csókokat hintve a bőrömre. Apránként, fokozatosan puszilta végig a hasamat, egészen a fehérneműm vonaláig, ahol óvatosan harapott bele a bőrömbe. Újra fölém tornyosulva, a nyakammal kezdett játszadozni, helyenként megszívva azt, lila foltokat hagyva maga után. Egy hirtelen gondolattól vezérelve, váratlanul fordítottam az állásunkon, ezzel Jimin fölé kerekedve. Kezeimmel mellkasán megtámaszkodva tekintettem végig a fiún, majd hajamat az egyik oldalamra söpörve hajoltam le hozzá, s érzékien vad csókra invitáltam. Kezeivel elkapva az arcomat húzott közelebb magához, majd nyelvével harciasan furakodott be a számba. Erősen az ajkába harapva állítottam le, majd újra kiegyenesedve vezettem a tekintetem Jimin vágytól égő, koromfekete szempárjába.

  -Most én irányítok - jelentettem ki magabiztosan, amit a fiú egy buja, szájharapással összekötött mosollyal díjazott.

  -Lássuk mire képes a hercegnőm - helyezte kezeit a csípőmre, majd egy határozott mozdulattam ültetett, a nadrágjában már-már fájdalmasan feszülő, duzzadó tagjára.