-Na mi volt tegnap? - hallottam meg Yoo életvidám hangját.
-Semmi különös, hamar hazaértem. A szüleim még csak meg sem szidtak. - hazudtam, mert nem akartam beszámolni neki a történtekről. Az igazság az, hogy az éjszaka közepén halálra rémülve értem haza. Erre még rárakott egy lapáttal az is, hogy a szüleim, a hazaérkezésemkor kiabálva oktattak ki, hogy milyen veszélyes ilyenkor kint járkálni egy velem egykorú lánynak. Mintha nem tudnám.. a saját bőrömön tapasztaltam meg. De nem mondhattam el nekik, csak a frászt hoztam volna rájuk és még kétségbeesettek lennének. És nem utolsó sorban, nem szeretném ha a családomra szállna egy maffiózó banda. Inkább csendben tűrtem a szidást.
-Akkor szerencséd volt. Ma megismételjük? - kérdezte nevetve.
-NEM! Eszem ágában sincs mégegyszer betenni oda a lábam. - förmedtem rá.
-Csak vicceltem. Ne vedd komolyan. - mondta halkan a lány, majd a bokor mögül kilesett - Nézd ott van V! - mondta felvillanyozódva.
-Mi? Hol? Ma egész nap nem láttam őket, azt hittem nincsenek itt.
-Úgy hallottam, hogy az igazagtóiban voltak.
-Na de két órán keresztül? - kérdeztem furcsállóan.
-Biztos valami fontos dologról volt szó.
-Bárcsak kirúgnák őket. Mind a hetet.
-Ne is álmodozz. V innen nem fogja kitenni a lábát!
Ez a lány.. Mintha egy álomvilágban élne, ahol csak ő és az az agyament V létezik. Nem értem mit eszik rajta. Már első ránézésre is fura látványt nyújt a narancssárga haja és a pletykák szerint agyilag sem komplett. De talán épp ezért találna Yoorával, neki sincs meg mind a négy kereke. Mikre gondolok.. Yoo jobbat érdemel egy ilyen hülyénél, de ha neki ő tetszik..
-Na és hogyan tovább? - kérdeztem. Yoora csak kérdően tekintett rám, mintha nem értené, a kérdésem. - Mármint V-vel? Mi lesz ezután?
-Nemtudom.. - mondta halkan - Talán oda megyek hozzá itt a suliban.
-Te meghibbantál és nem érzed? Ha itt oda méssz hozzá, az lesz a sorsod mint nekem. Nézz végig magadon, olyan vagy mint egy ártatlan iskoláslány. Tökéletes célpont számukra.
-De akkor mit kellene tegyek? - nézett rám nagy boci szemekkel.
-Nemtudom, ezt még kitaláljuk, lesz egy egész szabad hetünk ezen gondolkodni.
Lassan becsengettek. Yoora a megszokott módszer szerint pár perccel hamarabb elhagyta a helyet majd kis idő múlva én is követtem. A folyosóra beérve a Bandát sehol sem láttam, így nyugodtan lépkedtem el az osztályteremig. Osztályfőnöki óra következik.
Helyet foglaltam az első sorban, majd vártam a tanár érkezését. Az osztályfőnökünk egy magas, széles vállú, tekintélyt követelő férfi. Mintha csak rá szabták volna a feladatot, tud parancsolni az osztálynak. Mély, erős hangja hallatán mindenki rá figyel, nehéz kihozni a sodrából, de ha mégis megtörténik, akkor nincs kegyelem. Szeretem ezt a tanárt mert az ő óráin kivételesen csend van.
Mikor megérkezett az osztályfőnök, rendes nevén Park Kwan Hyo, vagy ahogy mi szólítjuk Hyo úr, a terem elcsendesedett. A tanár helyet foglalt és mindenki rá szegezte a tekintetét. Elrendezett pár papírt az asztalán, majd ő is felénk fordult.
-Bejelenteni valóm van. - mondta komoly arccal. A diákok között kis suttogás vette kezdetét. Ha ezt a mondatot halljuk, általában leszidódunk valami miatt, ami nálunk eléggé gyakori. A tanárok szerint mi vagyunk a második helyen a 'Bajkeverő Osztályok Listáján'. Természetesen az első helyen a Banda osztálya van, de szorosan utánuk, mi következünk. Mivel egy ilyen nem túl jó osztályba kerültem, ahol a teljesítmény sem túl magas, ezért az osztályfőnök és a legtöbb tanár rám vannak szállva, hogy tanuljak és legalább én javítsak az osztály átlagán. Könnyű ezt mondani..
-Mi lenne az tanár úr? - szólalt meg az egyik hátsó padban ülő fiú.
-Kirándulni megyünk. - mondta, majd a mondat hallatán a teremben a halk suttogás, hangos morajlássá változott. - Csendet! Még nem fejeztem be! - csapott az asztalra Hyo úr, amire mindenki elhallgatott. - Nem kell nagy dologra gondolni, semmi luxus. A közeli rezervátumba megyünk, mellette van egy szálloda, ott fogunk két éjszakát eltölteni. Hozzatok esőköpenyt, meleg ruhát, váltó cipőt, a többit rátok bízom, de még egyszer mondom, nem Hollywoodba készülünk, a puccos ruhákat hagyjátok otthon. Holnap délben indulunk, innen a suli udvarról. A szülőkkel már beszéltem.
-Csak a mi osztályunk megy? - tette fel a kérdést a mögöttem ülő lány.
-Nem, rajtatok kívül, még jön a XI.C és a XII.B . - itt a szívem kihagyott egy dobbanást. Miért pont ez a két osztály? - Még mielőtt kérdeznétek, jönnek azok a bajkeverők is. - folytatta a tanár.
Igen.. ilyen is csak velem történhet meg. Jungkook a IX.C osztályba jár, a többi Bangtan tag pedig a XII.B-be.
Hátra pillantottam, a tőlem pár méterre ülő Yoorára. Láttam, hogy a szeme felcsillant. Biztos örül, hogy 2 napig V közelében lehet, velem ellentétben. Én inkább mennék az Északi-sarkra, mint ezekkel egy helyre. De nem csak Yoo villanyozódott fel a hír hallatán. A legtöbb lány arcán mosoly jelent meg, hiszen kinek ne jönne be ez a hét jóképű fiú? Lehet velem van a baj, de nekem NEM.
Az óra további részében Hyo úr ismertette a részleteket és még beszámolt pár dologról, de ha akartam sem tudtam volna odafigyelni, a mögöttem sugdolózó két lány miatt.
-Le fogok feküdni az egyik Bangtan taggal. - suttogta az egyik.
-Melyikre gondolsz? - kérdezte alig hallhatóan a másik.
-Teljesen midegy. - mondta, majd picit elnevette magát. Mi ez ha nem ribancság? Komolyan bármelyikőjükkel lefeküdne, csak azért mert Banda tagok.. Vagy a csaj nem normális, vagy a fiúk mind nagyon jók az ágyban. Én az elsőre tippelek. Ezt nem akarom tovább hallgatni.
Próbáltam elterelni a figyelmem, kinéztem az udvarra, a szemem sarkából a kis búvóhelyünkre tekintettem, de azt is csak óvatosan, nehogy valaki rájöjjön hogy merre nézek. Majd a ceruzámmal kezdtem babrálni, rajzolgattam a füzetem hátára, de egy mondaton mégis megakadt a fülem.
-Én Jiminre pályázok.
_____________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése