A sikátor fele közeledve egyre jobban kezdtem izgulni. Mi van ha mégis felismernek? Talán nem volt olyan jó ötlet idejönni. De már nincs visszaút. Ahogy sétáltunk az utcákon egyre közelítve azt a bizonyos helyet Yoora is egyre jobban kezdett izgulni. Tördelte az ujjait, nagyokat sóhajtozott, a ruhája szélét tűrögette és a levegőt is szaporábban kezdte venni. Kettőnk közül nekem lenne nagyobb okom az aggodalomra, mégis rajta mutatkozott meg jobban az érzés.
-Már csak egy utca. Biztos akarod ezt? - kérdeztem a lánytól, remélve, hogy nemmel felel.
-Igen, akarom. Oda kell mennünk. - láttam szemeiben az eltökéltséget. Ennyire szerelmes lenne?
-Jajj te lány. Miattad fogok a vesztembe rohanni. - nevettem, majd belekaroltam - Na ne félj annyira. Ha én nem szaladok el sírva, akkor neked sincs rá semmi okod.
Itt is vagyunk. Az utca végén befordulunk és ott a híres nevezetes sikátor, ami ilyenkor már tele van emberekkel. Még két lépés. Még egy.
Ami a szemem elé tárult az kissé megnyugtatott. Nagy tömeg lepte el a helyet, így lecsökkent annak az esélye, hogy a Banda rám talál. De hogy ti is megértsétek, elmagyarázom hogy is néz ki, ez a sikátornak nevezett hely.
A helyiség két falát egy régi, elhagyatott raktár oldalai alkotják, a harmadikat pedig egy állatorvosi rendelő, ahová már nem jár be az állatorvos. Maga a sikátor egészen hosszú. A falak mentén fa dobozok szolgálnak székek helyett, de található egy-két ütött kopott asztal is és pár pad. Gondolom a hosszú idő alatt, miközben a Bangtan kis helye lett, a tagok hordák ide a dolgokat. Tényleg nagyon sok itt az ember, kis csoportokba gyűlve állnak, néhol ülnek és várják, hogy teljen az idő. Mert ez amolyan bemelegítő, hangulat csináló hely. Innen az emberek nagyrésze később bárokba vonul. És míly meglepő, a sikátor végében ott van a Bangtan. Mind a 7 fiú, személyesen. Szokás szerint körülveszik őket a lányok, akiket inkább neveznék ribancoknak az öltözetük és a szemérmetlen életmódjuk miatt.
-Menjünk közelebb. - húzott be a tömegbe Yoora.
-Itt elég lesz. Innen láthatod a kis szerelmedet. Ha közelebb megyünk, talán felismernek.
-De SunHi, kérlek még csak pár métert. Nézd ott egy pad, oda leülünk. Tuti nem vesznek észre. - lehet is ennek a lánynak beszélni, úgysem hallgat rám.
-Na jó, de annál közelebb tényleg nem megyek. Ez olyan mintha utánuk kémkednénk, pedig engem nem is érdekelnek.
-Ez nem kémkedés, csak megfigyelés.
-Az az persze.
Sajnos a megfigyelésnek nevezett kémkedés nem alakult jól, igaz, nem az én szemszögemből, hanem a Yooráéból, ugyanis V egy lánnyal kezdett nem túl finoman csókolózni. Csak úgy falta a lányt, már megijedtem, hogy megfulladnak. Láttam Yoorán, hogy majd meghasad a szíve, de mit is várt el egy ilyen fiútól.. Próbáltam beszélgetéssel elterelni a figyelmét,mindenféle hülyeséget összehordtam, csak hogy rám figyeljen, de ő végig V-re szegezte tekintetét.
-Oda megyek. - állt fel a helyéről.
-Te megőrültél? - fogtam meg a lány kezét és próbáltam visszatartani.
-Nem, de oda kell mennem. Jobb vagyok annál a cafkánál.
-Yoo, persze hogy jobb vagy nála, de nem ér ennyit az egész.
-Nekem igenis ér! - emelte fel a hangját, majd kitépte csuklóját a kezeim közül - Nem maradok sokáig. - Azzal el is indult a Bangtan felé.
Hiába fogtam volna le, vagy kezdtem volna kiabálni neki, úgyis odament volna. A kiabálással meg csak annyit értem volna el, hogy felfigyel ránk a tömeg és észrevesz a Banda, amit a legkevésbé akartam, ezért beletörődtem, hogy az én barátnőm oda fog menni ahhoz a seggfej V-hez.
Nem tudom, hogy mit vethetett be ez a lány, de csak annyit láttam, hogy pár perc után már V mellett ácsorgott és úgy tekintett fel a fiúra, mint egy kiskutya a gazdájára. Szegény, naiv Yoo. Ha tudnád, hogy ennek a fiúnak maximum egy éjszakára kellenél. De mit is tehetnék, bármennyire is akarok, nem állhatok a tiniszerelem útjába.
Amit azután láttam, azon teljes mértékben ledöbbentem. Yoorának nem kellett 20 perc, máris V karjaiban volt és.. hát.. smároltak. De nem éreztem örömöt, csak sajnálatot, mert ezután csak jobban fogja szeretni és jobban fog fájni neki, ha V-t egy másik lánnyal látja. Itt nincsen olyan lehetőség, hogy a történet vége boldog legyen. Persze V-nek jó, egy csajjal több, ő nem gondol bele, hogy mit fog Yoo ezek után érezni.
Elmélkedésem közben egy magas, számomra ismeretlen fiú zavart meg.
-Új vagy itt? Még nem láttalak erre. - szólalt meg, majd kérdezés nélkül leült mellém
-Nem, már voltam párszor itt, de ritkán járok ki. - füllentettem.
-Áhh értem. Hwan vagyok. Téged hogy hívnak. - kezdett közeledni hozzám, ami eléggé kellemetlenül érintett.
-Bora - nyögtem ki az első nevet ami az eszembe jutott.
-Szép neved van Bora. Pont mint te. - a srác haja fel volt zselézve, kölnijét inkább pacsulinak nevezném és még a dumája is borzalmas. Olyan, mint a legtöbb fickó itt a sikátorban. Nagynak érzi magát, henceg a drága cuccaival és rengeteg lánnyal volt dolga. Teljesen az ellentéte az én férfi ideálomnak. Bár nekem nincsenek nagy elvárásaim, csak szeressen és ne legyen ilyen mint ez a fazon.
-Köszönöm. - csusszantam egy kicsit hátrébb, de a fószer újra közelebb férkőzött.
-Na.. Ne légy ilyen félénk kislány. - mondta, majd arcával kezdett felém hajolni, én meg kezemmel a mellkasától fogva kicsit meglöktem, jelezve, hogy nem szeretném viszonozni szándékát. A srác kiegyenesedett, de nem állt fel előlem.
Egy hirtelen gondolattól vezérelve a Bangtan felé néztem, hogy ellenőrizzem Yoorát, amikor véletlenül szembenéztem a vezetővel, Jiminnel. Alig pár pillanatig tartott a kontaktus, de arra a pillanatra a szívem megállt én meg teljesen kifehéredtem. Annyira megijedtem, hogy visszafordultam a mellettem ülő fiúhoz, majd.. megcsókoltam. Csókomat a fiú azonnal viszonozta, de nem tehettem mást, féltem, hogy Jimin fel fog ismerni. Viszont mielőtt elmélyülhetett volna a dolog, elrántottam a fejem.
-Neharagudj, de most mennem kell. - álltam fel sietősen a helyemről, majd elvegyültem a tömegben. Átviharoztam a sikátor másik felébe és reménykedtem, hogy Yoora nem marad sokáig V-nél.
Tévedtem. Már több mint fél óra eltelt de a lány még mindig ott ácsorgott a hét fiú mellett. Persze ha hívni próbáltam nem reagált. Már otthon kellene lennem, de még csak el sem indultam. És az egy dolog, hogy otthon a szüleim ki fognak nyírni, de ha Jimin is felismert, akkor tényleg végem. Aish! Ez a lány! Nincs más választásom oda kell mennem.
Ugyan tétovázva, de végül elindultam Yoora és a Bangtan felé.
Bár ne tettem volna...
_____________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése