Iskola után sietősen vettem a táskámat a hátamra és hazafelé indultam a lehető leghamarabb. Persze, nekem a hazamenés sem könnyű, mivel ugyanazon az utcán kell végigsétálnom, ahol a Bangtan három tagja is: Rap Monster, V és Jimin. Két választásom van, vagy nagyon sietek és végigrohanok az utcán egészen a házunkig, vagy megvárom amíg a három fiú hazamegy. A másodikkal az a baj, hogy néha órákba telik míg hazamennek, mert az úton végig rongálnak, hangoskodnak, zaklatják az embereket. Ha jól tudom, Rap Monsternek még rendőrségi ügye is volt. Ezért általában az elsőt szoktam választani és amilyen gyorsan csak lehet, hazahúzom a csíkot.
Otthon, mielőtt beléptem volna az ajtón vettem egy mély levegőt, kicsit leporoltam a ruhám és letöröltem arcomról a futástól keletkezett izzadtságot, majd csendesen benyitottam. A házunk a régihez képest sokkal kisebb de barátságosabb. Mielőtt a szüleim észre vehettek volna, hamar felszaladtam a lépcsőn, egészen a szobámig. Sajnos azzal nem számoltam, hogy a bejárati ajtó hangosan be fog csapódni.
-SunHi, te jöttél meg? - kiáltotta utánam anya.
-Igen anyu - válaszoltam. Mégis ki más jöhetett volna meg, a sátán?
-Gyere le! Van egy kis mondani valónk! - Általában ez a mondani való abból áll, hogy beszámolnak, mennyire kevés a pénzünk és próbáljak kevesebbet költekezni. Ismerem a dumát. Aztán kérdeznek a jegyeimről, én meg jókislány létemre elmesélem, hogy milyen szupi hely az iskola és hogy csak és kizárólag jó minősítéseket kapok.
-Egy perc, csak átöltözöm - válaszoltam. majd becsaptam magam után a szobám ajtaját. Egyáltalán nem akarom megint végighallgatni a szövegelést az anyagi helyzetünkről.
Hamar lekaptam magamról a mocskos egyenruhám, a hajam megfésültem és próbáltam eltűntetni a tojás maradványokat, magamra fújtam az egyik parfümömből, hogy elfedje a szagot. A tükörbe néztem és felvettem a 'minden rendben SunHi, szép az élet' arcomat, majd elindultam a szüleimhez.
-Miről lenne szó? - kérdeztem, mintha nem tudnám, hogy mi fog következni.
-Mint tudod, mostanában nem túl fényes az anyagi helyzetünk - kezdte édesanyám a beszédét. Valahogy éreztem hogy ezt fogja mondani. - Ez neked sem könnyű, jól tudom, te mégis kitűnő eredményeket érsz el az iskolában. Lenne egy kérésem hozzád.
-Oké anya, hallgatlak.
-Nemrég tudtam meg az igazgatótól, hogy van egy pályázat az iskolában. Annyi az egész, hogy azok a diákok, akik szorgalmasak egész évben kapnak egy lehetőséget arra, hogy egy másik, sokkal erősebb iskolában tanulhassanak. Mi ezt nem engedhetnénk meg magunknak, de mivel itt ez az esély.. szeretném ha nem szalasztanád el.
Másik iskola? Egy másik, jobb iskola? Talán csak képzelődök? Vagy jól hallottam? Más iskolába mehetek, messze a Bangtantól...
-Anya ez komoly? - kérdeztem nagy lelkesedéssel. Szívdobogásom a duplájára növekedett az örömtől.
-Igen, de csak jövőtől. Addig tanulj szorgalmasan. - Viszont jövőben a Bangtan tagok Jungkookon kívül már nem lesznek a suliban, mégis maga a tény hogy egy sokkal jobb iskolába járhatok felvillanyozott.
-Persze, mindent megteszek - mondtam, majd eszembe jutott valami. - Lehet nekem is egy kérésem?
-Halljuk! - szólalt meg most édesapám, felállva a kanapéról.
-Átmehetek Yoorához? - néztem kérlelően a szüleim szemeibe.
-Tudod hogy nem szeretem az a lányt, olyan komolytalan - mondta apám semleges arccal. - De legyen, most az egyszer átmehetsz. Azzal a feltétellel, hogy nem maradsz sokáig.
-Köszi apu! - öleltem meg örömömben, majd nyomtam egy puszit az arcára.
Fent, a szobámban felhívtam Yoorát, majd siettem is át hozzá.
Az ő házuk valamivel nagyobb mint a miénk, viszont a szülei soha sincsenek itthon, legalábbis nappal nem. A lánynak van egy bátyja, de ő nem él velük, szóval csak ketten voltunk a házban.
-Biztos hogy akarod ezt? - kérdezte nagy, szomorú szemekkel.
-Naná hogy akarom, ott csak jobb lehet, mint itt.
-De annyira fogsz hiányozni - mondta, majd átölelt. Olyan mintha a húgom lenne, pedig csak pár hónappal fiatalabb nálam.
-Nem fogok elköltözni, csak sulit váltok, de minden nap láthatjuk egymást - nyugtattam a majdnem pityergő lányt.
-Kivel fogom V-t bámulni a bokor mögül?
-Egyedül is tudsz utána leskelődni - mosolyogtam rá.
-De úgy nem lesz olyan izgalmas. Így mindig bennünk volt az izgalom, hogy ránk találnak.
-Én ezt nem izgalomnak nevezném Yoo. Te is tudod, hogy miket műveltek velem.
-Ha nem lennél velük ennyire ellenszenves, talán nem gyaláznának meg nap mint nap.
-Inkább álljak be a sorba a ribancok közé? Ezt te sem gondolod komolyan - böktem meg a lány vállát.
-Na jó, lehet hogy igazad van - hallgatott el egy percre, mintha gondolkodna valamin.
-Min elmélkedsz annyira? Még a végén füstölni kezd az agyad. - poénkodtam. Yoora nem az a túl okos személy, sokszor viccelődtem, hogy annyi az esze mint egy óvodásnak.
-Menjünk el a sikátorba - mondta ki végül az ötletet. A sikátor az a hely, ahová semmi esetben nem tenném be a lábam. Nem azért, mert annyira ijesztő lenne, hanem mert a Bangtan általában ott van, ahhoz meg végképp nincs kedvem hogy ma harmadjára is megkapjam a magamét.
-Te teljesen megőrültél? A halálomra pályázol? - néztem rá kikerekedett szemekkel.
-Neeem, dehogy. Nézd.. nem csak ők vannak ott, hanem sok más ember is. Simán elvegyülünk. Ott úgysem fognak téged keresni, ellesznek a nőcskéikkel.
-És ha észrevesznek?
-Nem fognak, bízz bennem - nézett rám amolyan 'megigérem neked, hogy nem lesz semmi baj' tekintettel, majd elővett egy sminkes dobozt. - Szépen kisminkellek és még a saját szüleid sem fognak rád ismerni.
Kezébe vett egy kis ecsetet, majd egy halvány színt kezdett felvinni a szemhéjamra. Ha nincs is túl sok esze, a sminkeléshez nagyon ért, volt egy-két kék foltom a fiúk miatt, amit eltüntetett a testemről egy kis alapozó meg púder segítségével. Yoora arcán magabiztosság uralkodott. Szája kissé nyitva volt, szeme a sminkes paletta és a szemem között cikázott. Pár perc múlva a palettát egy szemhéjtusra cserélte a kezében. Óvatosan és precízen dolgozott. Keze egyáltalán nem remegett, könnyen meghúzta a vékony vonalat a szempilla tövemben.
-Kész is! - jelentette ki, közben letette az eszközöket a földre. Előkeresett egy kézitükröt, majd a kezembe adta. A tükröt magam elé tartottam, majd kis hezitálás után belepillantottam.
-Te varázsló vagy! Ez nagyon jó - dicsértem meg az alkotását. A smink tényleg nagyon szép volt. Kellően szolid, de a tusvonal kihangsúlyozta a szemeimet. Mivel én nem szoktam sminket viselni, így talán tényleg nem ismernének fel a fiúk, ha nem mennék a közelükbe.
-Na akkor mégis megyünk? - nézett rám huncut tekintetével.
-Na jó, beadom a derekam. DE nem megyünk közel. A sikátor szélén megállunk, onnan is tudod figyelni a szerelmedet - hangsúlyoztam ki csúnyán a szerelmed szót.
-Hé! Még nem biztos, hogy nem tetszek neki.
-Ahogy az sem biztos, hogy a víz nulla fokon fagy.
-Hehe.. de a víz tényleg nulla fokon fagy meg... - gondolkodott el a lány. - HÉÉ!
Kis viccelődés után Yoora magát is kisminkelte, valamivel erősebb színeket használva, mint nálam. Ezután mindketten a lány szekrénye előtt álltunk meg és tanácstalanul bámultunk ki a fejünkből. A sikátor arról híres, hogy oda járnak a környék "menő gyerekei". Általában csoportokba állva beszélgetnek az élet nagy kérdéseiről, na jó, nem. Inkább arról, hogy milyen részegek voltak előző hétvégén és hány csajt döntöttek/pasit hódítottak meg. Ha el akarunk vegyülni, hasonlóképpen kell öltözködnünk.
-Meg is van - szólalt meg némi hezitálás után a mellettem álló lány. A szekrényéhez lépett, majd kutakodni kezdett. A ruhák között leásott a szekrény mélyére majd mosolyra húzta ajkait. Csillogó szeme arról árulkodott, megtalálta amit keresett. Lassan kihúzott a ruharengetegből pár anyagot, majd az ágyára terítette. - Mit szólsz? Szerintem ez jól állna rajtad - mutatott rá egy pink ingre meg egy aprócska rövidnadrágra.
-Valami szolidabbat nem találtál? Nem a sarokra készülök.
-Keressek inkább mini szoknyát?
-Ne, de tudod, hogy nem szeretem magam mutogatni.
-Próbáld csak fel, addig keresek magamnak is valamit - nyomta a kezembe a ruhadarabokat, majd visszament a szekrényéhez.
Pár perces ruhapróba után szembe álltunk egymással. Mindketten felötöztünk. Én végül maradtam Yoora összeállításánál, de kikönyörögtem egy bőrdzsekit, amivel kissé takarhattam magam. A lány pedig egy szoknyát vett fel, egy fekete csipke felsővel. Tényleg V-re pályázik, de az aranyos iskolás lányból egyből átváltani egy szexi nőbe, nekem kicsit túlzás.
-Na és milyen cipőt fogunk a lábunkra húzni? Elvégre a pink ingemhez nem talál a zöld tornacipőm.
-Természetesen magassarkút - mondta, majd előszedett egy fekete cipellőt.
-Na ne, ezt már tényleg nem. Yoora mondtam már, hogy nem a sarokra készülök.
-De nem tehetek róla hogy ennyire törpe vagy - nevetett.
-Te csak ne nevess a százötvenöt centimen, mert még így, törpén is megverlek - ugrottam rá a lány hátára, majd kissebb bírkózásba kezdtünk. Mióta ide költöztünk erre a környékre, Yoorán kívül senki más nem tud felvidítani. Sokat köszönhetek ennek a lánynak.
Végül meggyőztem arról, hogy jó lesz nekem egy lapos talpú, fekete cipő is. Lementünk a bejárati ajtóhoz, a tükörben még megigazítottuk magunkon a ruhát, majd az órára pillantottam: hét óra. Lehet kicsit később fogok hazamenni, mint amire számítottam, de ennyi még belefér. Elvégeztük az utolsó simításokat, majd egymásra néztünk.
-Indulhatunk? - kérdezte a lány.
-Indulhatunk - válaszoltam.
________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése