Azonnal belebújtam a fiú által adott ruhákba, amik óriásinak bizonyultak számomra. A fehér póló egészen a térdemig ért, úgy nézett ki, mintha egy hálóing lenne. A erőtlenül a tükör elé sétáltam, majd letöröltem könnyeimet. Reszkető kezeimmel hajamat egy lomha kontyba fogtam, majd egy nagy sóhaj után elindultam vissza a szobába.
A lépcső korlátjába kapaszkodva húztam fel magam minden egyes lépésnél, mert lábaimból az erő teljesen eltűnt, s helyette csak a remegés maradt. Szívem sem hagyott alább a szapora veréséből és a fejem is lüktetett. Úgy járkáltam a szálloda folyosóján, mint egy élőhalott. Nem figyeltem, hogy kik mennek el mellettem, vagy hogy éppen minek megyek neki, csak egyetlen gondolatom volt, ami majd szétszakította a fejem. Három fiú látott ruha nélkül.. három olyan fiú akiket szívemből gyűlölök. Mit tettem, hogy ezt érdemlem, hogy ez történik velem? Mégis mi nekik ebben az élvezet ?
Lassan elértem a hetvenhetes szobáig, aminek a láttán már felfordult a gyomrom. Tényleg csak én lehetek ilyen szerencsés, hogy ezt a szobát kapom. Kezemet a kilincsre emeltem, s mielőtt kinyitottam volna az ajtót, kifújtam a magamban tartott levegőt és próbáltam nyugodtnak tettetni magam.
Amint benyitottam, Yoora azonnal letámadott.
-Mit csináltál ennyi ideig? - nézett végig rajtam meglepődve - És mi ez a ruha rajtad?
-Valaki megviccelt és ellopta a cuccaim. Szerencsére az egyik srác a XII.-ből pont arra járt. Ő adta a ruhákat. - ferdítettem a történetet.
-Ki volt az? Hogy hívják? Biztos tetszel neki! Jól nézett ki? zúdította rám kérdések rengetegét a lány.
-Nem tudom.. Nem ismerem a srácot és nem is volt jóképű.
-És férfi boxer van rajtad? - próbálta felhúzni a térdig érő blúzomat Yoora.
-Igen, az van rajtam. De pár perc és levetem, nem akarok ebben maradni.
-Miért? Használd ki az alkalmat! Ki tudja, mikor lesz még rajtad férfi alsónemű. Aludj benne!
-Dehogy alszok, megbolondultál?
-Legalább kényelmes?
-Az - válaszoltam nyugtalanul - Most pedig elfordulnál? Át akarok öltözni.
Yoora elfordult, én pedig előkerestem a táskámból egy olyan ruhaösszeállítást, amiben alhatok, hiszen a pizsamámat is ellopták. Jimin ruháit összefogtam, majd a fekvőhely melletti éjjeli szekrényre tettem, én pedig befeküdtem a pihe-puha párnák közé, amik egy kis megnyugvást kölcsönöztek a testemnek.
Nagyon nehéz azt tettetni, hogy minden rendben van, miközben ennél rosszabb már nem is lehetne. Nem mondhatom el Yoorának a történteket. Nincs elég erőm hozzá. Nem akarom a sajnálkozását hallgatni. Inkább magamban tartom és hagyom hogy belülről kínozzon a fájdalom.
-Most már megfordulhatok? - szólalt meg Yoo.
-Már rég készen vagyok. - mondtam halkan és kedvetlenül.
A lány befeküdt mellém az ágyba, majd felém fordult.
-Holnap mit fogunk csinálni? - kérdezte.
-Nem tudom. Gondolom elsétálunk az erdőbe vagy valami ilyesmi.
-Jó lenne, ha többet látnám V-t.
-Inkább aludjunk. Már késő van. - fordítottam hátat, majd lekapcsoltam az éjjeli szekrényen levő kis lámpát. Semmi kedven nem volt újra hallgatni V-ről az áradozásait, főleg, hogy most azt a hét fiút a világ legmélyebb bugyrába kívántam.
Amint fejemet lehajtottam a puha párnára, Yoora hátulról átölelt.
-Miért remegsz Hi? - kérdezte meglepődve.
-Csak fázom - füllentettem. Még magam előtt láttam, ahogy a két fiú a meztelen testem bámulja és a sírást is nehezen tudtam visszatartani. Emellett még mindig hihetetlenül megalázva éreztem magam és legszívesebben hetekig nem keltem volna ki az ágyból.
-Ne hazudj - húzott magához közelebb - De már nincs baj. Itt vagyok melletted. - mondta, majd megpuszilta a nyakam.
Meglepett, hogy a lány nem kérdezősködött tovább, de részben jól is esett. Biztosan tudta, hogy nem akarok róla beszélni, és nem akarta még jobban felszakítani a frissen szerzett sebeket a szívemen. Jó volt, hogy mégis van valaki mellettem, aki szavak nélkül átölelt és biztonságot sugárzott. Yoora karjaiban tényleg biztonságban éreztem magam, s végre szívem gyors lüktetése is kezdett visszaállni a megszokott tempóba. Lassan lehunytam szemeimet, majd a mögöttem fekvő lány ütemes lélegzetvételének hallatán hamar álomba merültem.
Másnap a szálloda ebédlőjében sokan tolongtak, hogy ételhez jussanak. Szerencsére Yoorával korán felébredtünk és még a tömeg előtt leértünk az étkezőbe. Az terem egyik szélén foglaltunk helyet és ott láttunk neki a reggelinek.
-Szerinted V mikor fog felébredni? - kérdezte Yoo, közben a kávéját kavargatta.
-Muszáj reggel is ezt hallgatnom?
-De hát, mikor felébredek, ő az első gondolatom.
-Te csinálnád egy asztalon? - tettem fel hirtelen a kérdést.
-Mire gondolsz? - kortyolt bele a kávéjába a lány, ami inkább cukros tej volt, egy csepp kávéval megszínezve.
-Ha V felültetne egy asztalra és rád nyomulna.. engednéd neki? - gondoltam vissza arra, amikor Jimin ugyanezt tette velem.
-Ezen még nem gondolkoztam, de biztosan engedném, ha ő csinálná - nevetett hangosan, s a szájában levő folyadékot majdnem kiköpte.
-Te beteg vagy - néztem rá felemelt szemöldökkel.
-Dehát te hoztad fel a témát...Gyere már le V, látni akarlak - sóhajtott halkan a lány.
-Yoora... - állt el a lélegzetem egy másodpercre - Ne nézz hátra!
-Miért? Mi van ott? - fordult meg egyből a lány.
A Banda tagjai léptek be az étkezőbe, majd egyenesen felénk vették az irányt. Yoora mellé Jin és V ült, mellém a két zaklatóm, Jungkook és J-Hope, harmadikként pedig Suga. A maradék két tag, Rap Monster és Jimin, az asztalfőknél foglaltak helyet.
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam a döbbenettől. Többször is körbe kellett néznem, hogy rájöjjek, ez bizony a valóság. Félelem helyett most düh öntötte el a testem, s egyre csak arra gondoltam, hogy ez egy vicc, ilyen nincs. Mégis hogy képzelik, hogy leülnek mellénk? Legalább reggel hagyjanak békén!
-Mi a helyzet lányok? - karolta át a vállam J-Hope.
-Hogy aludtatok? - kérdezte Jin.
-Hagyjatok békén! - mondtam, majd kezembe fogtam a csészémet.
-Na.. hercegnő, ne légy ilyen morcos - fordította felém arcát Jungkook.
-Mit akartok tőlünk? - kérdeztem. Hangomban észrevehető volt az idegesség, amit nem is bántam. Hadd tudják meg, hogy nincs ínyemre a dolog.
-Csak barátkozni jöttünk - nevetett V, majd magához húzta Yoorát.
-Gyere Yoo, menjünk - próbáltam felállni, de a két fiú visszatartott.
-Nem mentek ti sehova - szólalt meg Rap Monster. - Most mindenki reggelizik. Ugye nem akarjátok megzavarni a csendet? - nézett rám.
Végül megadtam magam, az étkezés végéig nem szólaltam meg, csak csendesen figyeltem a fiúkat. Most ők is kivételesen nyugodtak voltak, és csendben fogyasztották el az ennivalójukat. Természetesen volt hozzám pár bántó szavuk, de szerencsére ezúttal nem nyomták bele a fejem az ételbe. Végig feszülten ültem és vártam az étkezés végét, majd arra lettem figyelmes, hogy V az ölébe húzza a barátnőmet, amit szemmel láthatóan Yoora nagyon is élvezett.
A számomra kellemetlen reggeli után a tanárok kirendeltek minket az udvarra.
-Gyerekek! Mindenki figyeljen rám! - kiáltotta az osztályfőnökünk. - Ma kincs keresés lesz az erdőben! Rendeződjetek párokba! Ezeket a sárga kendőket kell megkeresni az erdőben. Amelyik pár a legtöbbet találja az lesz a nyertes és az kapja a meglepetést is!
Na szép.. A tanárok kincs keresést szerveznek nekünk, csak hogy egész napra le tudjanak rázni. Ráadásul az erdő veszélyes is lehet..
-Este 7-re mindenki érjen vissza! Itt találkozunk a szálloda előtt! És most gyertek közelebb, hogy elmagyarázzam a szabályokat.
Körbe álltuk Hyo urat, majd fél órán át hallgattuk a teljesen értelmetlen szabályokat, mint például ne másszunk fára, ne menjünk bele a folyóba, ne akarjunk a medvével szelfizni és még sok ilyen hülyeséget. Majd mikor befejezte a mondandóját, végre kezdetét vehette a játék.
Én természetesen Yoorával alkottam egy párt, és együtt indultunk az erdőbe.
-Mi volt ez a reggelinél? - kérdeztem a lánytól.
-Mire gondolsz? - nézett furán rám.
-V ölében ültél..
-Hát... - halkult el a lány - oda húzott, én meg nem tehettem semmit.
-Vagy csak nem akartál.
-Mi a francot képzelsz te, hogy csak úgy rámászol a pasimra? - hallottam meg egy lány ordítását a hátunk mögül. - Neked mondom te kis ribi! - lépett oda Yoorához, majd megfogta a blúzát és közelebb húzta magához.
-Dehát én nem is másztam rá senkire - válaszolt félénken Yoo.
-Engedd el! - próbáltam leszedni a lány kezeit Yoo ruhájáról.
-Te meg ne pattogj törpe! - lökött félre, a nálam jóval magasabb lány.
-V-vel nem is vagytok együtt! - szóltam vissza neki. - Tudtommal az összes Bangtan tag szingli.
-Ó igen? Akkor miért járt V nyelve tegnap éjjel az én számban? - lökte le a földre Yoorát. - Ne is álmodozz, hogy a tied lehet! - mondta majd idegesen továbbsétált.
-Yoo, jól vagy? - guggoltam le a földön heverő lány mellé.
-I-igen. Csak kicsit megijedtem.
-Ki volt ez a lány?
-Nem tudom.. Szerinted igaz lenne amit mondott? Tegnap éjszaka tényleg együtt voltak?
-Csak hazudott - nyugtattam a lányt. - Gyere, szedjünk össze minél többet azokból a hülye sárga kendőkből - húztam fel a földről.
Pár óra keresgélés után 14 darab kendőt sikerült összegyűjtenünk, viszont az utolsó fél órában egyet sem találtunk. Az eleinte unalmasnak tűnő játék kezdett egyre izgalmasabb lenni, s kíváncsiak voltunk, mit takarhat maga mögött a meglepetés szó. Mi akartuk megkaparintani ami miatt végül úgy döntöttünk, hogy külön válunk és úgy kutatunk tovább.
-A telefonod ugye nálad van? - nézett rám a lány.
-Igen - válaszoltam.
-Hívj, ha valami történik - azzal mindketten elindultunk az ellenkező irányba.
Pár percnyi bolyongás után észrevettem egy nagy sárga kendőt, ami egy szakadék melletti kidőlt fára volt felakasztva. Óvatosan megközelítettem a fát és körbenéztem, hogy hogyan is tudnám leszedni róla az anyagot. Végül úgy döntöttem, hogy rámászok, ez nem sértheti a szabályt, mert a fa ki van dőlve. Lassan lépkedtem a fán a kendő fele, majd mikor elég közel kerültem hozzá, nyújtózkodni kezdtem hogy elérjem. Még egy pici. Már csak pár centi. Mindjárt megvan. Ám mielőtt megfoghattam volna az anyagot, a lábam lecsúszott és leestem a fáról, egyenesen a szakadék fele. Szívverésem újra az égbe szökött és arcom teljesen kifehéredett. Szemeimet ijedten hunytam be és egy hangos sikítás hagyta el a számat, de mielőtt a mélybe zuhantam volna valaki elkapta a kezemet.
______________________________
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése