16.Fejezet - Egy ágyban az ellenséggel

  Lábaim hirtelen a földbe gyökereztek, szemeimmel pedig újra és újra elolvastam a telefonom kijelzőjén megjelenő üzenetet. A meglepettségtől szólalni sem tudtam, csak álltam egy helyben és kitágult szemekkel bámultam a telefonom. Nem hittem a szememnek,s egészen addig meredtem a képernyőre, míg a betűk kezdtek összefutni a szemem előtt s az egész elmosódott. Ekkor szorosan összezártam a szemem és a fejemet kezdtem rázni.

 Igaz lenne? Yoora és az a szemét V tényleg... Ha olyant tesz a lánnyal, amit Yoo nem szeretne, velem gyűlik meg a baja! Viszont per pillanat van ennél nagyobb problémám is. Ha nem mehetek fel, akkor mégis hol aludjak? Yoora miért csinálod ezt velem? Ezt még visszakapod te lány...

  -Nem mész? - nézett rám kérdően Jimin.

  -Nem tudok felmenni...

  -Ennyire fáj a lábad?

  -Nem azért.

  -Akkor miért?

  -A barátnőm, Yoora és V. Ketten... fent vannak a szobában és... Tudod.

  -Dugnak? - mondta ki azt, amit én nem tudtam.

  -Hát igen...

  -Ha nem mehetsz fel, akkor hol fogsz aludni?

  -Ezt még én sem tudom - mondtam elkeseredve. - De valamit kitalálok.

  -Na jó - húzta el az utolsó szó végét. - Én most felmegyek.

  -Várj! - kiáltottam hirtelen. - Nem hagyhatsz itt, a sötétben, egyedül.

  -Mégis miért nem hagyhatlak?

  -Idáig elhoztál és tényleg szó nélkül felmennél, itt hagyva engem ? Mindegy, mit is várhattam tőled, ugyan olyan vagy mint a többi Bangtan tag. Pedig egy pillanatra...

  -Aigo! Fárasztó vagy. A legfelső emeleten, a folyosó végén van egy szoba. Ilyen raktár féleség, ott vannak a pótágyak meg az ágyneműk... Talán ott alhatnál. Gyere, felkísérlek. - fogta meg a csuklóm, majd indult volna felfele, de megtorpantam. Nem volt ínyemre az ötlete, viszont más választásom nem volt, el kellett fogadnom az ajánlatát.

  -Be szabad oda menni?

  -Nem, de úgy nézek én ki, mint akit ez érdekel? Jössz, vagy inkább kint alszol az udvaron?

  -Jövök! - jelentettem ki, majd a fiú után lépkedtem, lassan a fájós lábam miatt.

Bementünk a szállodába, ahol a késői óra miatt már senki sem volt a folyosón. A kihaltnak tűnő szállodai folyosó mégis kellemes hangulatot árasztott, s a zord erdő után megkönnyebbülés volt itt lenni. Jimin elindult a lépcsőn felfele, de én ha akartam, sem tudtam volna követni, csak álltam az első foknál, s bambán bámultam a fiút.

  -Mi van? - nézett le rám.

  -Nem tudok lépcsőzni, még mindig fáj a lábam.

  -Te tényleg nagyon fárasztó vagy! - jött le hozzám, majd újra a hátára vett.

Még mindig nehezen hittem el, hogy épp Jimin az, aki segít nekem ebben a helyzetben és hogy ma már másodszor cipel a hátán, de nem volt más választásom. A sérült lábammal nem tudtam lépcsőzni és a legfelső emeletig egy lábbal ugrálva sem jutottam volna fel.  Felcipelt egészen a szálloda legfelső emeletéig, végig a hosszú folyosón, majd az említett szoba előtt tett le. Fáradtan kapkodta a levegőt, hiszen nem lehetett könnyű idáig felhozni engem, de némileg élveztem a helyzetet, végre nem csak én szenvedek. Mikor kissé kifújta magát, zsebéből előhalászott egy kulcsot, majd kinyitotta a szoba ajtaját.

  -Honnan van meg az ajtó kulcsa?

  -Lenyúltam a recepcióról.

  -Miért? Hogy fel tudd hozni ide a ribancokat? - kérdeztem ingerülten.

  -Ahhoz neked semmi közöd.

  -Nem akarok olyan ágyban aludni, ahogy már csinálta valaki - jelentettem ki és durcásan karba tettem a kezem, mint egy óvodás gyerek.

  -Ezekben az ágyakban már mind szexeltek, többször is. Egy szállodában vagyunk, rengetegen járnak ide. De egész éjszaka itt szeretnél álldogálni, vagy bemész?

  -Bemegyek  - indultam el. Az egyik ágyról leszedtem a felhalmozott ágyneműket és törölközőket, majd leültem. Jimin is követett, de ő csak szimplán lelökte a földre az ágyon levő holmikat, majd egy elvett egy nagy párnát és ráfeküdt.

  -Kényelmes ez az ágy.

  -Ugyan ilyen van minden szobában  - mondtam flegmán.

  -De Rap Monsterrel nem lehet normálisan aludni, mert álmában rugdos és verekedik.

  -Szegény te. Nem lehet könnyű  - jött elő újra az ironikus énem.

  -Itt viszont jól fogok aludni - nyújtózott ki, egy kényelmesebb pózt felvéve az ágyon.

  -Itt akarsz aludni? - szöktem fel az ágyról, s kis híján rá álltam a fájós lábamra. Mégis mit képzel, hogy csak úgy kijelenti, hogy itt alszik? Ehhez nekem semmi kedvem, főleg vele.

  -Igen. Nálam van a kulcs. És inkább maradnál egyedül?

  -Hát szívesebben lennék egyedül, mint hogy veled egy ágyban aludjak.

  -Már pedig itt fogsz, nincs más választásod. Az ajtót bezártam, nem tudsz kimenni  - fogott ,meg a fiú és rántott be az ágyba.

  Mi a franc? Nem elég hogy Yoora kitessékelt a szobánkból és egy ilyen személyzeti szoba féleségben kell aludnom, még Jimin is itt van. Ez nem lehet. Ilyen tényleg csak velem történik meg.

Pár percig csak szótlanul, elmélkedve feküdtem, és még mozdulni sem mertem. Egy ágyban a zaklatómmal... nem túl előnyös helyzet. A plafonon levő repedéseket figyeltem, s egyre csak az járt a fejemben, hogy hogyan is fogom túlélni ezt az éjszakát. Ha hozzám mer érni egy ujjal is, nagyon megkeserüli.

A sok mély gondolat hatása miatt - ami mind arról szólt, hogy hogyan és minek a segítségével tudnám Jimint leütni vész helyzet esetén - kezdtem elálmosodni, viszont a több réteg öltözék miatt kényelmetlenül éreztem magam. Végül úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha levetek magamról pár ruhát, mielőtt az éjszaka megsülnék, esetleg a fulladás végezne velem.

Lassan felálltam az ágy mellé, majd pár lépést tettem az ajtó fele, hogy ne pont a fiú mellett kelljen vetkőznöm.

  -Mondtam, hogy zárva az ajtó  - szólalt meg Jimin.

  -Csak le szeretnék vetkőzni. Nem akarok cipőben és két réteg ruhában aludni.

  -Igazad van  - állt fel a fiú. - Nekem sem ártana levetkőzni  - mondta, majd lábáról lerúgta cipőit és felsőtestét minden egyes ruhadarabtól megszabadította. Szemeim akaratlanul is elvesztek a szépen kidolgozott izomzatán, s majd hogy nem tátott szájjal bámultam kockáit. Kezdtem megérteni, hogy miért van oda érte lányok hada, s fantáziám is kezdett elkalandozni. De szerencsére hamar feleszméltem és kivertem a fejemből minden piszkos gondolatot.

 Ezután én is lassan vetkőzni kezdtem és igyekeztem úgy állni, hogy a fiú a lehető legkevesebbet lássa belőlem. Megszabadultam cipőimtől,és a dzsekimtől, majd kis habozás után szégyenlősen ugyan, de levetettem a nadrágomat is. Nem tudtam volna farmerben kényelmesen aludni, bár így sem hiszem, hogy túl nyugodt éjszakám lesz. Ezt követően hamar beugrottam az ágyba s a védelmet nyújtó takarót azonnal magamra húztam.

  -Ne légy szégyenlős, úgyis láttalak már meztelenül - feküdt le Jimin is. - Szép tested van.

Ez volt az a mondat amit egyáltalán nem akartam hallani. Nem akartam visszaemlékezni a tegnap esti megaláztatásomra, ennek ellenére újra lejátszódott szemem előtt, ahogy a két fiú méregeti a csupasz testem. Elöntött a félelem amit akkor éreztem, viszont ezúttal haragom erősebb volt. Legszívesebben megütöttem volna a mellettem fekvő fiút, pedig tudtam, hogy ő mentett meg, mégis... látott. Ő is látta meztelen testem, s biztosan nem felejtette el egy nap alatt.

Azonban... ez a mondat elültetett egy gondolatot a fejemben, s hosszú perceken át csak ezen agyaltam, de mind hiába. Ha tetszik neki a testem akkor...

  -Tegnap, a szálloda mögötti kis faházban... miért hagytad abba? - szaladt ki számon hangosan a gondolatom vége. Talán ez volt az a mondat, ami előidézte a pillangó hatást. Egy pillangó egyetlen szárnycsapása a Föld egyik oldalán, tornádót idézhet elő a másikon, s könnyen megeshet, hogy a számat imént elhagyó mondat volt az kis szárny csapás. Hiszen egy apró döntés a múltban nagy változásokat idézhet elő a jövőben. Erről ekkor még sejtésem sem volt, s a gondolatom meggondolatlanul hagyta el a számat.

  -Nem akartam olyant tenni veled, amit nem szeretnél... - hallgatott el egy pillanatra, mintha valamin elmélkedne.  - Vagy talán akarod?

   De nem várta meg a válaszom, azonnal rám vetette magát. Fölém mászott,s kezeimet fejem mellé szorította, annyira, hogy azokat mozdítani sem tudtam. Egy ideig csak figyelte az arcomat, néha a szemeimbe nézett, majd pár pillanat múlva a számra tekintett. Talán a reakciómra várt, viszont én a váratlan tettétől teljesen lefagytam. Nem tudtam mit kellene tennem, s bár az agyam azt súgta, hogy most azonnal lökjem le magamról, egy másik hang egyre csak bíztatott és arra sarkallt, hogy élvezzem ki a helyzetet, menjek bele a játékba. Tétlenül feküdtem a puha matracon, a fiú szemébe hulló fürtjeit kémlelve. Szemeim lassan Jimin vastag, vérpiros ajkaira tévedtek, s a látványtól egy enyhe pír jelent meg az arcomon. Határozatlan voltam, nem tudtam mi tévő legyek s ezt kihasználva Jimin döntött helyettem. Forró, telt ajkai az enyémre tapadtak, s eleinte óvatosan ízlelgette számat.

  Minden apró érintése az ajkaival kissé megremegtetett s önkéntelenül pirultam el teljesen. Szemeim csukva voltak, de éreztem, hogy a fiú az arcom láttán elmosolyodik. Egyik kezemet lassan elengedte s finoman cirógatni kezdte az arcom, közben újra csókokkal halmozott el, viszont ezúttal nyelvével lágyan tört utat számba. Bizonytalan voltam, hiszen tudtam, hogy nem helyes amit teszek, mélyen legbelül valami mégis az  súgta, hogy ne hagyjam abba. Teljesen Jiminre bíztam magam, engedtem, hogy ő vezessen. A lassú tempóban folytatta ajkaimmal a játszadozást, amiket néha finoman megharapott. A fiú mézédes ajkai olyanok voltak számomra mint a drog, vágyakoztam utána, többet akartam belőle s ha egy másodpercre megkaptam, nem akartam elengedni. Egyik kezét lágyan pólóm alá csúsztatta s gyengéden kezdte oldalamat simogatni, közben a másikkal még mindig fejem mellett fogságban tartotta a karomat. Puha, bársonyos simogatásától újfent megremegtem s testemet egy forró löket járta át. Kezét lassan vezette fel oldalamon, egészen a melltartómig, s mikor ezt elérte, elengedte az eddig leszorított végtagomat. Óvatosan hátra nyúlt, hogy elérje a fehérneműm csatjait, s ennek hatására kissé megemelkedtem. Mindketten felültünk s egy pillanatra egymásra néztünk. Szégyenlősen vetettem le a szemem a mellettünk elterülő takaróra, közben éreztem, hogy Jimin beszédre nyitja száját. Viszont a várakozásommal ellentétben mégsem szólalt meg, csak nagyot sóhajtott, mint aki elnyom valamit magában. Kezeivel újra munkába elegyedett, s egy mozdulattal kapcsolta ki a melltartóm. A fiú arcára meglepettség ült ki, mikor a fehérneműm a kezében maradt, de biztosan hamar rájött, hogy ez egy pánt nélküli darab, mert rögvest a földre dobta. Ezután arcomra simított, s magával szembe fordított, így tekintetünk újra találkozott és szemeim elvesztek Jimin feketén csillogó íriszeiben. Tekintete valósággal megbabonázott és rabjául ejtett, nem menekülhettem, de már nem is akartam. Vágytam rá, érezni akartam az érintését, ízlelni az ajkait.

   Az érzés ami a faházban átjárta a testem, újra hatalmába kerített, viszont ezúttal sokkal intenzívebben. Jimin óvatosan közeledni kezdett felém, majd együtt dőltünk rá a puha matracra. Egy forró, érzéki csókot nyomott számra, majd ajkaival lassan lefele kezdett haladni. Apró puszikkal halmozta el a bőröm a nyakamon és a kulcscsontom egy részét, egészen addig, amíg a felsőm engedte. A lágy mozdulatoktól és érintésektől halk sóhajok és nyögések hagyták el a számat, ami jelzett a fiúnak, hogy jól csinálja a dolgát. Az általam produkált hangok növelték Jimin magabiztosságát, s ennek hatására kezei újra pólóm alá tévedtek. Ujjaival először hasamat cirógatta, majd innen hamar átvándorolt nőiességemre. Óvatosan emelte kezét mellem fölé, s először csak ujj begyeivel érintette meg. A bennem rejlő bizsergés egy csapásra a duplájára növekedett, testem kissé megfeszült, s meglepődve eszméltem rá, hogy Jimin olyan érzéseket tud kiváltani belőlem, melyek mindeddig mélyen elrejtve voltak. Végül egész tenyerét ráhelyezte mellemre s úgy kezdte masszírozni, mint aki jártas a szakmában. Persze... az is volt, nem én voltam neki az első lány, mégis annyira óvatosan bánt velem és vigyázott rám, mintha nem csak egy lennék a sok közül. Ajkai lassan elváltak a nyakamtól , majd egy perzselő leheletet éreztem a vékony bőrömön. Arcával visszatért enyémhez, s ajkaink újra összeértek. Nyelve lassan kezdett mozogni számban, s próbáltam felvenni  ritmusát, hogy együtt járják az érzéki táncot. Közben keze újra vándorolni kezdett, ujjait remegve húzta végig hasamon, míg el nem ért a bugyim széléig. Arcával kissé eltávolodott, s szája egy huncut mosolyra húzódott. Kéjesen nézett végig arcomon, majd egy hirtelen mozdulattal simított rá fehérneműmön keresztül az érzékeny pontomra. A fiú cselekedete által testem egészében megremegett, s fejem végre kitisztult. Ráébredtem, hogy mit is csinálok valójában s azonnal rossz érzés töltött el. Nem akartam ezt. Nem akartam lefeküdni Jiminnel. Olyan emberrel akartam az első alkalmat, akit szeretek, s nem állt szándékomban egy hirtelen fellángolás miatt ezt eldobni magamtól.

Mikor a fiú arca közeledni kezdett, s duzzadt ajkait lágyan egy csókra nyitotta, fejemet elfordítottam, így szája arcomat érte.

  -Ne! Kérlek  - szólaltam meg halkan, erőtlen hanggal. Jimin azonnal leszállt rólam, majd mellém feküdt  - Ne haragudj! - mondtam remegve, s magam sem tudtam miért, de szemeim könnyel teltek meg. Teljesen elérzékenyültem. Levegő után kapkodtam, majdnem ziháltam s úgy éreztem, mellkasom elkezd összeszűkülni. Bármennyire is próbáltam, nem tudtam elfojtani sírásomat, s a sós nedv lassan végigfolyt forró arcomon

.

  -Semmi baj. Nem erőltetlek, ha nem szeretnéd - válaszolt Jimin. Hangjában tükröződött, az izgatottság, mégis igyekezett nyugodtnak mutatni magát.

Lassan arcom fele nyúlt, majd hüvelyk ujjával egy határozott mozdulattal törölte le könnyeimet. Még most is jól esett az érintése, s haragudtam magamra, hogy ilyen érzést váltott ki belőlem. Gyengének és elveszettnek éreztem magam, s ha a fiú nem lett volna mellettem, biztosan hangos zokogásban törtem volna ki.

  -Jó éjszakát hercegnő  - húzott magához közelebb, s mint egy jól nevelt kiskutya, engedelmesen hozzábújtam.

 Szívem még mindig hevesen vert, amit nem álcázhattam, hiszen mellkasom teljesen Jimin oldalához nyomódott. Végül lassan lehajtottam a fejem, s egy mély sóhajt követően lehunytam a szemeimet. A fiú lassú, ütemes simogatásának hála testem végül ellazult, majd rövid időn belül álomba merültem.

                                       _____________________________