Egy öt személyes autóban kilencen ülni törvénybe ütközik, főleg, hogy az egyik személy a csomagtartóban tartózkodik. Az emberrablás is egy olyan cselekmény, mely bűntetést von maga után. De mindez szemmel láthatólag nem zavarta azt a hét idiótát, akik a partra készültek lehurcolni engem és a legjobb barátnőmet. Vagyis abban nem vagyok biztos, hogy Yoora ellenkezett volna, sőt, ami azt illeti szerintem önszántából szállt be az autóba, velem ellentétben, hiszen engem egyenesen berángattak. Nem akartam menni. Egyáltalán nem volt kedvem ezzel a hét fiúval lenni, ezt csak tetézi a tény, hogy egy számomra ismeretlen, távoli helyre készülnek vinni, ahol aztán ki tudja mit akarnak csinálni.
-Engedjetek ki! - nyúltam az autó ajtajához, de amint meghúztam azt a kis kart, rá kellett jönnöm, hogy zárva van.
-Majd lent a partnál - válaszolt Jimin, majd csípőmre helyezte kezét, s egy számára kényelmesebb pozícióba ültetett.
-Nem akarok menni. Ti teljesen hülyék vagytok? Mi lesz ha egy rendőr megállít? Jin, neked elveszi a jogsidat és egy szép kis pénzbírsággal fog illetni - vázoltam a tényeket, hátha legalább az egyikőjüknek megjön az esze.
-Ne idegeskedj hercegnő, nem fogunk egy zsaruval sem összefutni. Ismerjük már az utakat és Jin jól tud vezetni, nem lesz baj - próbált nyugtatni Rap Monster, de csak még jobban felkaptam a vizet. Nem hiszem el hogy ezek ennyire nem normálisak. Nem tudják felmérni a helyzetet, a kockázatot, a következményeket. Nekem semmi kedvem ahhoz, hogy elkapjon egy rendőr és az autójával szállítson haza. Akkor inkább már az ország másik végébe vigyen, mert otthon a biztos halál várna.
-És veled mi van Yoo? Téged nem zavar, hogy ez a hét agyalágyult le akar minket vonszolni a partra? Vagy talán tetszik az ötlet? - fordultam hátra a barátnőmhöz.
-Nyugi Hi. Figyelj nem lesz itt gond, csak egy jót bulizunk - mosolygott rám, ám ebben a pillanatban azt a mosolyt a világ végére kívántam. Úgy éreztem, mintha elárult volna és benne lenne az ellenem szőtt összeesküvésben.
-Te is meg vagy bolondulva? Bulizunk? Ezekkel? Mi a faszt képzeltek, hogy azt csinálhattok velem, amit akartok? - fakadtam ki, amitől Yoorának meglepettség ült ki az arcára. Még sosem kiabáltam neki, de most volt rá okom.
Egyre jobban kezdtem kapálózni, de Jimin szinte azonnal lefogott, így egy idő után már mozdulni sem tudtam. Egyedül a hangom maradt amit használhattam és meg is tettem. Torkom szakadtából üvöltöttem, néha a fiúkat átkozzam, máskor meg a kint levő embereknek kiabáltam, hátha valaki segít rajtam, de minden arra járó személy szó nélkül sétált el az autó mellett, egy pillantást sem vetve rám. Igaz is... a járműnek sötétítettek az ablakai, de biztosan nincsen hangszigetelve, akkor meg miért nem segít senki?
-Induljunk - biccentett fejével Jimin a kormánynál ülő Jinnek, aki ahogy elhangzott az utasítás, azon nyomban indította az autó motorját és már repesztettünk is a part fele. Igen ez nem a megszokott vezetési stílus volt, hanem valóságos száguldás. Már attól féltem, hogy az autó szárnyra kap és repülni fogunk, de szerencsére ez nem következett be.
Eleinte még próbáltam ellenkezni, de hamar rájöttem, hogy ezzel semmit sem fogok elérni, bármit tennék, úgyis a parton kötnék ki. Durcásan ültem Jimin ölében és a tájat bámulva próbáltam lazítani magamon. A fák és házak gyorsan suhantak el mellettünk, melyeket nagy rétek és szántóföldek követtek. Az autópálya mellett már egyetlen ház sem volt, csak a kietlen pusztaság.
Régen nem jártam a parton, utoljára öt éves lehettem, mikor a szüleim levittek és együtt pancsoltunk a tengerben. Azóta már a családom sem az igazi és az életem is fenekestül felfordult. Itt ülök egy autóban hét olyan fiúval összezárva, akiket alig ismerek, az egyedüli enyhítő tényező, az Yoora jelenléte. Igaz, most úgy tűnik, hogy inkább a fiúk oldalán áll, mint az enyémen. Ha pár hónappal ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy én Jimin ölében fogok ülni, biztosan szemberöhögtem volna. Most mégis itt vagyok és megőrít a gondolat, hogy nem ez a legnagyobb dolog ami történt közöttünk. Akárhányszor visszagondolok a csókokra, annyira vegyes érzelmek keringenek bennem, hogy ha azokat színekben lehetne kifejezni, egy egész szivárvány jönne ki belőle, sőt talán még kettő is. Egyrészt annyira gyengének éreztem magam, hogy egy apró, rossz érintésről szértörtem volna, mégis... az egyetlen ember aki meg tudta védeni erőtlen, törékeny testem, az Jimin volt. Tudtam, hogy bántott és számtalanszor megalázott, ennek ellenére karjai biztonságérzetet adtak, pont mint a mesékben, a herceg megvédi a hercegnőt a gonosz sárkánytól. Néha meg úgy éreztem, hogy a herceg maga a nagy hétfejű sárkány vezetője. Egyszóval ami a fejemben volt az kavarodás. Egy óriási nagy zűrzavar, amit senki sem tud rendbe rakni, még én sem.
Zavart, hogy a saját érzéseimmel sem voltam tisztában és legszívesebben kiszöktem volna a mozgó autóból, de az ajtó zárva volt és meghalni nem akartam, így az ötletet inkább elvetettem. Azonban ahogy a jármű megállt és a zárak kipattantak, szó nélkül szökkentem ki és azonnal a homokos partig szaladtam, egészen odáig, ahol a finom homok találkozik a tengerrel. Némán álltam a horizontot bámulva, s ezernyi érzés tört elő belőlem.
Miért nem hoztak le többször ide a szüleim? Miért változott meg alig egy év alatt a családom hangulata? Hiszen annyira boldogok voltunk. Emlékszem, mikor itt szaladgáltam az apró lábaimmal a homokban édesapám elől, aki kergetett engem, ügyelve arra, hogy még véletlenül se érjen utol és kapjon el. Édesanyám meg a távolból figyelt minket és nevetett rajtunk, majd ahogy a közelébe értem, azonnal az ölébe kapott és a levegőben kezdett forgatni, melyet hangos gyermeki kacaj kísért. Az én nevetésem, ami azóta már teljesen eltűnt. Olyan csodás volt együtt lenni, mint egy igazi család. Az volt az utolsó nyaralásunk. A következő évben a nyaramat már egy dadának titulált nővel töltöttem és ez így ment egészen addig amíg el nem értem azt a kort, hogy már nem volt szükségem dajkára. A szüleim évről évre egyre elérhetetlenebbek lettek számomra, s már elértem azt a szintet, hogy semmit nem osztok meg velük. Az ő szemükben egy tökéletes lány vagyok, problémamentes élettel, de ha tudnák az igazságot... Mindegy, soha nem fogom elmondani nekik.
Sokáig állhattam ott, mert a lábaim zsibbadni kezdtek és szemeim is elfáradtak a nagy kékség bámulásában. A végtelen tenger annyira hívogató volt, hogy nem tudtam ellenállni neki. Hamar levetettem cipőimet és beletrappoltam a vízbe, még az sem zavart, hogy jéghideg volt. Miközben szemeimmel kisebb-nagyobb kagylók után kutattam, a tenger lágy hullámai csiklandozták a lábam.
Éreztem, hogy valaki közeledik felém, de mivel sejtettem, hogy ki lehet az, ezért nem tekintettem hátra.
-Menj vissza a többiekhez - szólaltam meg, amint az alak elég közel ért.
-Nem csak a tied a part - válaszolt, s amint meghallottam a hangját, azonnal megfordultam. Úgy pördültem meg a saját tengelyem körül, hogy elveszítettem az egyensúlyom, s majdnem a vízbe zuhantam, ám a velem szemben álló fiú azonnal elkapott. A nagy rántástól eléggé közel kerültem hozzá és meglepetten néztem fel arcára.
-Ju-Jungkook! - mondtam ki a velem szemben álló személy nevét.
-Ez a nevem.
-Mit keresel itt?
-Mondtam már, hogy nem csak a tied a part. Bárki lejöhet ide - válaszolt flegmán, mégis velem szemben ez szép beszédnek számított. Hisz' eddig még sosem váltottunk egyetlen normális mondatot sem.
-De miért pont mellém jöttél? - kérdeztem, miközben próbáltam a csodálkozásból feleszmélni.
-Azt hittem, hogy valami jó csaj van itt. Aztán közelebb értem és rájöttem, hogy csak te vagy az.
-Nagyon vicces vagy. Ennyi erővel vissza is mehetsz - fordultam volna meg, de ezt nem engedte, kezemet megrántva magával szemben tartott.
-Egyébként meg fogsz fázni, ha a vízben ácsorogsz. Nem érzed, hogy mennyire hideg? - nézett felvont szemöldökkel csupasz, vízben tapicskoló lábaimra.
-Dehát te is belejöttél a vízbe - szóltam vissza neki, tartva a cinikus hangsúlyt.
-Miattad jöttem bele, te lökött, hogy kihozzalak. - Annyira meglepődtem a mondatán, hogy az egyensúlyom újra elhagyott és majdnem dobtam egy hátast. Szerencsére Jungkook jó reflexekkel rendelkezik és sikeresen elkapta a csuklómat, mielőtt a vízbe pottyantam volna. - Na mi van, már állni sem tudsz?
-De tudok - válaszoltam, bár ebben a percben tényleg nem voltam biztos abban, hogy képes vagyok megállni a saját lábamon. - Inkább menjünk vissza a többiekhez.
-Végre valami jó ötletet is mondasz - azzal mint egy zsákot, felkapott a vállára és elindult a többiek fele.
-Tegyél le - ütöttem a hátát, s a cipőmre néztem, ami mellett elhaladtunk - A cipőmet ott hagytam! Menjünk vissza, hogy elvehessem!
-Majd később vissza jössz érte. Ne félj, nem lopja el senki, egy lélek sem jár erre - sétált tovább megállás nélkül. Nem mertem rugdolózni, mert ha elenged, valószínűleg fejjel estem volna a földre ami nem lett volna kellemes érzés.
Elsétált velem egészen a többiekig, akik már egy nagy körbe rendeződve ültek. Jin és J-Hope egy tábortűz féleséget próbáltak összehozni, ami végül Rap Monster segítségével sikerült is kivitelezni. Yoora és V egymás mellett ültek és a többiek szerencsétlenkedésén nevettek. Engem velük szembe rakott le a földre Kook, majd azzal az erővel a vállamtól fogva le is nyomott, hogy ülő helyzetbe huppanjak.
-Mit csináltál eddig a vízben? Lemaradtál arról, ahogyan Hope majdnem felgyújtotta a saját haját - nevetett Yoo. Szerencsére nem neheztel rám, amiért lekiabáltam és már én sem haragszom rá.
-Csak eszembe jutott pár emlék - mosolyogtam barátnőmre.
-Közben majdnem belefagyott a vízbe - nyomott egy törölközőt a kezembe Jungkook, miután leült mellém.
-Ez meg honnan van? - emeltem fel a kezembe tolt anyagot.
-Sugáéknak a közelben van egy kis nyaralójuk, onnan hoztam.
-Tényleg - gondolkoztam el. - Merre van Suga és Jimin?
-Elmentek piáért - válaszolt V, miközben átölelte Yoorát. Nagyon aranyosak együtt. Sosem hittem volna, hogy ezt fogom gondolni róluk, mégis most, hogy így látom őket, egymás mellett, ahogy Teahyung ölelgeti Yoo-t, egyetlen rossz szavam sincsen rájuk. V egy teljesem más énjét mutatja, mint amit én megismertem, kedvesen viselkedik a barátnőmmel, ami miatt Yoora rendre elpirul. Tényleg nagyon édesek.
-Mi a helyzet hercegnő? Hogy érzed magad? - foglalt helyet mellettem J-Hope.
-Őszintén? Elrabolt hét fiú és elhurcoltak a tengerpartra, de nincs semmi bajom, csak kicsit éhes vagyok - nevettem el magam.
-Ezen segíthetünk - vett elő egy csokit, aminek fele hiányzott, majd a kezembe nyomta. - Csak törtem belőle, szóval nyugodtan megeheted.
-Meg van mérgezve? - néztem furcsállóan Hope-ra, mert nem értettem, hogy mi ez a hirtelen kedvesség.
-Persze, valami erős méreg van benne, már az érintése is halált okoz. Na de kell, vagy megegyem én? - kérdezte miközben előhalászott zsebéből egy doboz cigit.
-Kell! - jelentettem ki, majd beleharaptam az édességbe.
-Valaki kér? - emelte fel J-Hope a kezében található, rákot okozó cigarettát, mire rajtam kívül mindenki odanyújtotta a kezét a fiúnak, igen, még Yoora is.
-Te nem cigizel? - fordult felém Jungkook, s odanyújtotta a megyújtott cigarettáját.
-Nem, soha nem is próbáltam és nem is fogom - utasítottam vissza. - Nekem megteszi a csoki is.
-Attól csak hízol - nevetett a Bangtan legfiatalabb tagja, majd rám fújta a szájában levő füstöt. Mindig is utáltam a cigaretta füstjét, a szaga sértette az orromat és a torkomat is. Most sem volt másképp, azonnal köhögni kezdtem tőle és a kezeimmel próbáltam eloszlatni a füstöt. Már éppen azon voltam, hogy visszaszóljak valamit Jungkooknak, mikor feltűnt két közeledő alak, akik elvonták a figyelmemet.
-Na végre - intett Jin a két srácnak, akik egy-egy nagy láda sört hoztak a kezükben.
-Itt a pia - jelentette ki diadalmasan Suga, miután lerakta az egyik ládát a földre. Szorosan követte őt Jimin, aki egy undok pillantást vetett rám és a mellettem ülő Kookra.
A tűz szépen égett, és az alkohol is megérkezett, ezért mindenki kényelmesen elhelyezkedett. Utoljára Jimin foglalt helyet, közém és Jungkook közé furakodva. Alig volt közöttünk egy kis hely, máshova is ülhetett volna, ő mégis közénk tolakodott be. Suga mindenki kezébe nyomott egy üveg sört, majd végül elért hozzám. Eleinte nem akartam elfogadni az alkohollal teli üveget, de végül mégis rámeröltette.
-Most, hogy mindenki itt van, szeretnék bejelenteni valamit - szólalt meg hangosan V, kezével a levegőben kapálózva, hogy mindenki rá figyeljen.
-Ugye nem azt akarod mondani, hogy apa leszel? Tudod te, hogy mennyibe kerül egy kölyök? Kell babakocsi, kiságy, ruhák, na meg az a sok pelenka - magyarázott Jin, s már a fejét fogta a gondolattól.
-Lehetek majd az egyik keresztapa? - vigyorgott Hope, mint aki komolyan gondolja, amit mondott.
-Én meg a pap, aki kereszteli - csatlakozott a röhögő bandához Rap Monster.
-Srácok, hagyjátok, hogy elmondjam amit akarok? - förmedt rá a többiekre Taehyung.
-Bocsi, de képzeld el Rap Mont papként. A kis szent fazék - vihogott Suga. Még pár percig folytatódott a hangos nevetgélés, majd mikor mindenki elcsendesedett, Tae folytatta a mondandóját.
-Be szeretném mutatni a barátnőmet - nézett az elpirult arcú lányra. - Kwon Yoo-Rát - mosolyodott el és ahogy száját elhagyta a rövid kis mondat, azonnal megcsókolta a lányt. Mindenki hangos ujjongásban tört ki, amihez természetesen én is csatlakoztam. Együtt tapsoltunk és kiabálunk mindenféle hülyeséget az új párnak.
Míg a fiúk mint V-t figyelték, az én szemem a barátnőmre tapadt. Lerítt róla a boldogság, mosolya egészen a füléig ért és arca a piros legélénkebb árnyalatában pompázott.
Kérlek szépen élet, csak jót adj nekik és a kapcsolatuk még hosszú ideig tartson. Annyira vidám ez a lány... soha nem akarom ennél szomorúbbnak látni. Yoora, kérlek vigyázz magadra és mindenben jól dönts, én mindig melletted leszek.
-Na ennek örömére, úgy érzem eljött az idő, hogy igyunk - emelte magasba üvegét Suga, majd őt követve mindenki megemelte sörös üvegét és együtt ittunk bele a kesernyés italba.
Sosem szerettem az alkoholt, nem az íze miatt, hanem mert így voltam nevelve. Úgy tekintettem az alkohol tartalmú italokra, mint a méregre. Ha kínáltak is, egy-két kortynál többet sosem ittam. Most a fiúk unszolására mégis megittam a kezemben szorongatott sört, amit még legalább két üveg követett. Lassan, észrevétlenül kerített hatalmába az alkohol, s mikor előkerült egy kis üveg átlátszó ital, már önszántamból ittam bele a tartalmába. Utólag rájöttem, hogy nem volt túl jó ötlet, mert végigmarta a számat és a torkomat is, de legalább jobb kedvem lett tőle. Egy idő után Jimin próbált leállítani, ám nem hallgatva rá gurítottam le az újabb üveg sört a torkomon.
A nap eltűnt a tenger fölül, már egy vékonyka csík sem látszott belőle a horizonton, teljesen lement. Kezdett egyre érthetetlenebb lenni a többiek beszéde, ezért a kör közepén helyezkedő tüzet kezdtem vizsgálni. Egészen addig figyeltem, amíg a lángok el nem homályosodtak a szemem előtt és az egész egy nagy pacává alakult. Ekkor megráztam a fejem, hogy újra tisztán lássak és hirtelen eszembe jutott valami.
-Elmegyek a cipőmért - pattantam fel a többiek mellől, s majdnem ráestem a mellettem ülő Hope-ra. Bizonytalan léptekkel, billegve indultam el a közvetlenül a tenger mellett hagyott cipellőim fele.
-Ti szedjétek össze a dolgokat, én vigyázok rá - hallottam meg a hátam mögött Jimin hangját, de nem foglalkoztam vele, csak tovább sétáltam egészen a tengerig.
Ahogy elértem a vízig és rátaláltam a cipőimre, elégedetten terültem ki a homokon, a csillagokat bámulva. Kezeimet a fényes pontok fele emeltem, mintha el akarnám őket érni, s ökölbe szorítottam őket, hátha az egyiket tényleg el tudom kapni. Műveletemet a mellettem elterülő Jimin zavarta meg. A fiú fele tekintettem, majd amilyen gyorsan csak tudtam, egy mozdulattal a csípőjére ültem. Nem tudom, hogy mi vezérelt, de egy éhes vadállatként csaptam le ajkaira.
-Csinálj velem amit akarsz - súgtam kéjesen a fülébe.
-Hagyd abba, részeg vagy - tette derekamra kezét, majd leszállított magáról.
-Nem vagyok részeg - szóltam vissza feldúltan, miközben felálltam a földről. - Na mi van? Nem kívánsz? Nem kell a testem? - kezdtem lassan sétálni a víz mellett, közben egyenruhámat gombolgattam. Egyik gomb után a másik következett, s mikor végeztem, az ingem a földön végezte. Ezután apránként csúsztattam le szoknyám, s miután kiléptem belőle, melltartómhoz nyúltam.
-Nehogy le merd venni! - kapta el kezemet Jimin, mielőtt kiakaszthattam volna a kapcsot.
-Miért? Már úgyis láttál meztelenül.
-Ezt holnap nagyon meg fogod bánni, részeg vagy!
-Nem vagyok részeg! Nem érted? - léptem volna tovább, de lábaim meginogtak, s erőtlenül estem a földre. Egyetlen másodperc alatt érzékenyültem el, s könnyeim halkan kezdtek végig folyni arcomon.
-Vedd ezeket fel, még mielőtt valaki meglát - nyomta kezembe ruháimat, de nem volt erőm megtartani azokat, a homokba hulltak.
-Én is csak egy ribanc vagyok - törölgettem könnyeimet, ám azok egy percre sem álltak el, a folyadék azonnal benedvesítette arcomat.
-Nem vagy az, csak többet ittál a kelleténél - próbált nyugtatgatni.
-Jimin, ha ezt bárkinek el mered mondani, megöllek - fenyegetőztem, miközben a fiú mellkasát ütlegeltem.
-Nem mondom senkinek.
-Ha bárkinek egy szót is szólsz, teljes szívemből foglak utáni - próbáltam számmal megformálni a szavakat, hogy érthető legyen amit mondok, de ebben a helyzetben még ez is egy nehéz műveletnek tűnt.
-Dehát már így is utálsz - bújtatott bele az ingembe, s a gombokkal kezdett babrálni.
-Dehogy utállak - válaszoltam halkan. Jimin arcára meglepettség ült ki, mintha valami különöset mondtam volna.
-Csak össze vagy zavarodva - öltöztetett tovább.
-Az igaz, hogy a fejemben akkora kavarodás van, amit még csak el sem tudsz képzelni, de egyetlen dologban biztos vagyok. Park Jimin, én téged nem utállak - tört ki belőlem a hangos sírás.
Könnyeimtől már nem láttam, csak annyit éreztem, hogy a mellettem levő fiú szorosan magához ölel és így próbál nyugtatni. Szakadozott lélegzetem lassan állt vissza a megszokott tempóba és könnyeim is alig akartak felszáradni. Jimin mindvégig csendesen tartott, magabiztosan ölelt magához, s hosszú percek után végre megnyugodtam.
Kicsit hátrébb húzódtam, jelezve ezzel, hogy minden rendben van és miután a fiú szoknyámat is rám adta, mindketten felálltunk.
Lomhán indult el előttem, mert tudta, hogy nem vagyok képes sietni. Alig két lépés után kinyújtottam karom és félénken kapaszkodtam Jimin kezébe. Lágyan kulcsolta össze ujjainkat, mégis éreztem, ha elesni készülnék, magabiztosan tartana és azonnal elkapna. Szó nélkül sétáltunk el az autóig, ahol a többiek már vártak.
Jimin ölében, összekuporodva utaztam hazafelé. A késői óra miatt mindenki csendes volt. Csak egy-egy utcai lámpa világított be a járműbe, amelyek mellett gyorsan elhaladtunk. Az autó motorjának zúgása hatására hamar uralmába kerített az álmosság, de mielőtt elaludtam volna, volt még egy gondolatom.
Park Jimin, én tényleg nem utállak, valami egészen mást érzek... de nem tudom, hogy mi lehet ez.
Park Jimin, én tényleg nem utállak, valami egészen mást érzek... de nem tudom, hogy mi lehet ez.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése