32.Fejezet - Többé már nem vagyok hercegnő

    Másnap ki sem mozdultam a házból. Egész nap, minden egyes percben azon járt a fejem, hogy menjek el a találkára, vagy inkább ne. Tartottam Jungkooktól, hiszen nem a gyengédségéről ismert, s akárhányszor a fürdőben történtekre gondoltam, a gyomrom azonnal összeszorult. Azonban vissza akartam adni Jiminnek azt, amit velem tett, s ha nem is miattam, de a fogadás elvesztése miatt biztosan csalódott lenne. Nekem ennyi is elég.

Az órámra pillantva szöktem ki az ágyamból. Hét óra múlt pár perccel. Habár határozatlan voltam, mégis készülődni kezdtem, mindvégig abban reménykedve, hogy Jungkook nem fog megjelenni.

A motel előtt álldogálva vártam, hogy teljen az idő. A levegő eléggé lehűlt, s mivel csak egy rövid, fekete ruha volt rajtam, hamar fázni kezdtem. Mindemellett a magassarkútól a lábaim is fájtak, de mivel az idő egyre csak telt és Jungkook sehol sem volt, arra számítottam, hogy nem fog felbukkanni én meg nemsokára haza mehetek. Nem így történt. 

Egy alak kezdett közeledni felém. A távolság miatt eleinte nem ismertem fel, azonban ahogy egyre közelebb ért, rájöttem, hogy ki az. Egyszerű fehér pólója rálógott fekete farmerére, s a hűvös levegő miatt egy sötét bőrdzsekit viselt. Vöröses, rendezetlen haja a szemébe hullott. Szájából egy cigi lógott, melyet mikor mellém ért, lazán a földre dobott.

  -Megfázol, ha ilyen vékonyan öltözködsz - terítette rám felsőjét. Meglepődtem a kedvességén, azonban nem akartam ezt kimutatni. Most nem az ártatlan és félős kislány szerepét játszodtam, hanem a magabiztos nőt.

  -Köszönöm - húztam ki magam, s két oldalt megfogtam a dzsekit, nehogy leesen rólam.

  -Indulhatunk? - kérdezte. Válaszként csak bólintottam, majd miután átkarolt, elindultunk a motelbe.

Hetes szoba. Ennek a kulcsát kaptuk. Már megint ez a szám, mintha üldözne. 

  -Ki gondolta volna, hogy ilyen helyeken van pezsgő - bontotta ki az említett italt. - Kérsz?

  -Köszönöm, de nem - akasztottam fel Jungkook bőrdzsekijél. - Nem iszom alkoholt - jelentettem ki.

  -Ez csak egy kis hangulat fokozó - emelte meg a poharát. - Biztos nem kérsz?

  -Nem - válaszoltam, miközben a tükörben vetettem magamra egy utolsó pillantást, s megigazítottam a rövid fekete ruhám.

  -Akkor akár kezdhetjük is - állt mögém, majd egy mozdulattal megfordított, s kicsit arrébb húzva lökött a falnak. Mélyen a szemembe nézett, majd finoman ráharapott az alsó ajkára. - Lássuk mire tanított Jimin - szegezte ajkait az enyémnek, s nem habozva tört át nyelvével számba. A hirtelen jött tettétől kissé megszeppentem, hiszen nem ehhez voltam hozzászokva. Jimin mindig óvatosan, lágyan csókolt meg, Jungkook ezzel ellentétben mohón, kiéhezetten falta az ajkaimat. - Többre számítottam - szólalt meg egy leértékelő hangsúllyal.

  -Akkor taníts - húztam közelebb pólójától fogva. Nem akartam, hogy úgy érezze, ő használ ki engem, s bár nem szívesen, de azt tettettem, hogy én is akarom őt.

Csókja ezúttal érzékibb volt. Lassan mozgatta nyelvét a számban, miközben testével egyre közelebb nyomult. Egyik kezét csípőmre helyezte, közelebb húzva magához, másikkal hajamba markolt. A hideg futkosott a hátamon, s legszívesebben ellöktem volna magamtól, de nem tehettem. Benne voltam a játszmába, nem szálhattam ki. Lágyan alsó ajkára haraptam, hogy lássa, nem csak ő irányíthat. Ekkor kissé elmosolyodott, majd hirtelen a fenekemhez nyúlt, s megemelve a falnak lökött. Lábaimmat összekulcsoltam a dereka körül, s a tarkójába kapaszkodtam.

  -Hercegnő, nem is vagy olyan rossz - kezdett lennebb haladva elhalmozni forró, szinte égető csókokkal.

  -Alábecsültél - mosolyodtam el, miközben fennebb emeltem a fejem, hogy jobban a nyakamhoz férhessen.

Kezei testhez simuló ruhám alá próbáltak beférkőzni, s egyre kellemetlenebbül kezdtem érezni magam, hogy megérint olyan helyeken is, ahol nem kellene. Erősebben a falnak lökött, majd egyik kezével elengedve próbálta szoknyámat fennebb tűrni. Szinte azonnal odakaptam, megfogva Jungkook kezét, hogy ne tudja tovább húzni az anyagot. Újra birtokba vette ajkaimat, majd óvatosan rakott le a földre, s ruhám cipzárához nyúlva húzta azt le félig.

  -A pezsgő - szólaltam meg hirtelen, kissé hátrébb húzódva.

  -Mi van vele? - nézett rám furcsállóan.

  -Mégiscsak innom kéne. 

  -Arra nem lesz szükség - húzta egy kaján mosolyra a száját, majd ismét a cipzáromhoz nyúlt. - Ügyes kislány vagy, hogy ruhát húztál, így hamar le tudlak vetkőztetni - rántotta meg a cipzárt, majd egészen lehúzva picit hátrébb lépve bújtatott ki teljesen fekete ruhámból. Szégyenlősen, összegörnyedve álltam a testemet bámuló fiú előtt, kezeimmel a melleimet takargatva. - Vedd el a kezed, hadd lássalak - próbálta eltolni a kezem, de én erősen tartottam. - Hi, nagyon szép a tested, engedd el magad - lépett közelebb, majd a szemeimbe nézve újra a kezeim eltolásával próbálkozott, s ezúttal engedtem neki. Alaposan szemügyre vette testem minden szegletét. Arcára kiült az elégedettség, s közelebb lépve hozzám lökött az ágyra.

Félve toltam magam fennebb az ágyon. A szívem a torkombam dobogott, s mélyeket lélegeztem. Éreztem, tudtam hogy mi következik, s hogy mindez rossz, mégsem mertem megszólalni. Nem mertem ellökni magamtól, hiszen én kezdeményeztem, én írtam neki és én akartam vele találkozni. Muszáj volt eltűrnöm, ahogyan leveszi a pólóját és fölém tornyosul, ahogyan puszilgat és érzékeny helyeken simogat. Minden apró érintése fájt, nem fizikailag, hanem szellemileg. Olcsónak éreztem magam. Egy közönséges lánynak, aki odáig lesüllyedt, hogy motelekbe jár egyéjszakás kalandokra. Nem, ez ennél rosszabb volt. Ez számomra nem egy kaland volt. Nem is tudom pontosan, hogy mi, hiszen nem ért ennyit az a bosszú. Már a bosszút sem kívántam, csak otthon akartam lenni, egyedül, távol Jungkooktól. Hogy is akarhattam a bosszút pont neki, pont Jiminnek...

Jungkook lágyan harapdálta a nyakamon levő vékony bőrt, majd lassan lefele kezdett haladni. Végigpuszilta a kulcscsontom, a mellkasom, a mellem közé is hintett pár puszit, majd a hasamon át egészen a fehérneműmig haladt.

  -Még nem veszem le - nyomott egy csókot az anyagra. - Még izgatlak egy kicsit - mászott vissza fölém, majd kezeimet a fejem fölé szorítva tapasztotta ajkait az enyémekre. Testével egyre jobban hozzám simult, s akaratlanul is megéreztem dudorodó hímtagját. - Azt akarom, hogy a nevemet kiáltva élvezz el.

  -Jungkook, kérlek ne - szólaltam meg halkan. Nem akartam tovább folytatni, mégsem volt erőm markánsabban fellépni.

  -Nyugi, nem lesz baj - engedte el az egyik kezem. - Rengeteg lánnyal voltam már együtt. Tudom, hogy mire vágynak a magadfajta szűz lányok - simított rá csipkés fehérneműmön keresztül nőiességemre. - Én ezt megadhatom neked - kezdte egyre intenzívebben mozgatni ujjait az érzékeny pontomon. - Akkora gyönyört fogok okozni neked, hogy percekig remegve fogsz az ágyon feküdni.

  -Jungkook, én inkább...

  -Shh! Hagyd, hogy kényeztesselek - vágott szavamba.

Gyengének és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Hiába próbáltam ellenállni, azt tett velem amit akart. A bőrömre hintett csókok egyre durvábbá kezdtek válni, s a fiú egész viselkedése változni kezdett. Fájt az, ahogyan hozzám ért, ahogy megharapott, nem kímélve bőrömet. Belülről mindvégig a bűntudat mardosott. Már egyáltalán nem akartam ezt. Elegem volt.

  -Fejezd be - próbáltam eltolni magamtól - Kérlek, engedj el.

  -Nem tehetem - szorított jobban az ágyhoz. 

  -Én nem akarom ezt - kezdett kissé emelkedni a hangerőm.

  -Az engem nem érdekel - nézett fenyegetően a szemembe. - Meg foglak dugni!

  -Nem teheted! - érzékenyültem el. A szememből előtörő könnycseppek lassan folytak végig az arcomon, majd a paplanban tűntek el.

  -Ne sírj - itatta fel a könnyeket kezével - Te is élvezni fogod.

Hiába súgott szép szavakat a fülembe, tudtam, hogy mind hazugság. Rosszul voltam saját magamtól. Émelyegtem és remegtem. Menekülni akartam, de nem tudtam. Hagytam, hogy bemocskolja a testem, nem tehettem mást. 

Többé már nem voltam hercegnő.

Jungkook egyre jobban kezdett felhevűlni. Kezét ütemesen mozgatta csiklómon, majd hirtelen elengedte nőiességem, s a vékony csipke anyagot készült lehúzni, ám sikerült elkapnom a kezét.

  -Fejezd be! Ne csináljuk ezt tovább - kérleltem a fiút a könnyeimmel küszködve.

  -Kussolj vagy betömöm a szád valamivel. Megbaszlak, aztán mehetsz amerre akarsz - kezdett egyre erőszakosabb lenni.

  -Szálj le rólam! - kezdtem egyre hangosabban beszélni.

  -Nem! - szólt rám, újra fehérneműmhöz nyúlva. Nyakamat végignyalva akasztotta ujjait az anyag szélébe.

  -HAGYD ABBA! - kiáltottam rá. A hirtelen jött adrenalinlöket hatására lelelöktem magamról, s egyből kiszöktem az ágyból. Amilyen gyorsan csak tudtam kaptam magamra a ruhámat, s nem törődve a cipőmmel szaladtam ki a szobából. Még utoljára hallottam, hogy Jungkook valamit utánam kiált, de nem álltam meg. Szaladtam amilyen gyorsan csak tudtam. Nem számított, hogy merre megyek, nem érdekeltek az engem végigmérő, szánó szempárok, sem az, hogy az úton levő kövek sértették a lábamat. Csak futottam. Végig a hosszú kivilágított utakon, olyan messzire, ahova csak lehetett. 

A szél erősen fújt, s az eső is szemerkélni kezdett. Mintha az egész világ ellenem lenne. Nem is sejtettem, hogy merre haladok, a lábaim maguktól vittek, s már lelassult tempóban sétáltam, majd ültem le fáradtan az út szélére egy nagy oszlopnak dőlve. 

Most nem jött értem a hercegem, bármennyire is szólítgattam őt. Már nem érdemeltem meg azt, hogy megmentsen. Csak egy név lebegett a szemem előtt, aki segíthet, aki nem hagy magamra bármi is legyen.

  -Gyere érteeem - sírtam el magam a telefonba beleszólva.

  -Mi a baj Hi? Hol vagy - hallottam meg Yoora kétségbeesett hangját.

  -É-é-én nem tudom - remegett meg a hangom, s a beszéd is nehezemre esett.

  -Próbálj megnyugodni. Vegyél mély lélegzeteket és nézz körbe, hátha megismered a helyet. Mit látsz? - utasítgatott a barátnőm. Felállva az oszloptól kissség meginogtam, s a korlátba kapaszkodva sikerült vissza nyernem egyensúlyomat. Lehunytam egy pillanatra a pilláim, hogy a fejem kitisztuljon, s hirtelen a víz hangját hallottam, amint csendesen csobog alattam. A szemeim egy pillanat alatt pattantak ki a felismeréstől. A város fényei látszottak a távolban, az égen néhány apróbb csillag kezdett feltűnni, s mikor lepillantottam egy folyó köszöntött vissza rám. Tudtam hol vagyok, csak azt nem, hogy hogyan kerültem ide.

  -A hídon, a Han folyónál - szóltam bele halkan a telefonba, majd lassan engedtem le kezem testem mellé, meg sem hallgatva Yoora beszédét. Miért? Miért kellett ide jönnöm? És egyáltalán hogy találtam ide? Egy fontos dolog kötött ehhez a hídhoz. Az első szép emlékem Jiminnel. Ő hozott ide az éjszaka közepén. Annál csodálatosabb randit el sem képzelhettem volna. De már vége. Mindennek vége.

  -Hogy kerülsz ide? - jelent meg a semmiből, majd terített hátamra egy nagy felsőt Yoora.

  -Nem tudom... 

  -És hol a cipőd? Egyáltalán mi az a ruha rajtad? Mit csináltál Hi? 

  -Egy ribanc vagyok, egy mocskos kurva. Érted? - kiáltottam hangosan, s az arrajárók mind rámszegezték pillantásukat.

  -Nyugodj meg - ölelt át. - Már itt vagyok, semmi gond.

  -De igen, óriási gond van. Egy hülye picsa vagyok, egy olcsó, motelekbe járó szajha - fakadtam ki, immár kissé halkabban. 

  -Dehogy vagy az - simogatta meg az arcom. Hosszú percekig szótlanul ölelt magához. Nem mondott és nem kérdezett semmit. Érezte, hogy nincsen szükségem szavakra, csak egy biztos támaszra, egy barátra akinek a vállán kisírhatom magam és megnyugodhatok. - Menjünk haza, a taxi már vár ránk - szólalt végül meg. Válaszként csak bólogattam, majd egymás kezét fogva szálltunk be a járműbe. 

Yoora jól tudta, hogy most nem hagyhat magamra, mert azonnal összetörnék. Én is ilyen jó barát lennék, ha szükség van azonnal ugranék? Vagy én csak kihasználom az embereket? Egy borzalmas ember vagyok. 

Yoora kérlek ne haragudj rám. Ha szükséged van valakire, én itt leszek neked, bármi is legyen.