38.Fejezet - Amnézia

     

  Este tíz óra. Ezt az időpontot beszéltük meg, vagyis inkább Jimin parancsolta azt, hogy ekkorra legyek kész. Egyetlen szóval sem mondta, hogy hova akar menni, csak annyit kért, hogy egy dögös, lehetőleg nagy kivágású ruhát vegyek magamra.
Eleget téve a kérésének a szekrényem legaljából előkerestem egy alig használt, vörös miniruhát, ami magamra véve talán kissé sokat mutatott, de idő szűkében voltam ezért már nem tudtam mást keresni. Nem volt sok időm a készülődésre, ezért a hajammal nem kezdtem semmit, csak hagytam, hogy a fürtjeim lágyan a vállamra hulljanak és a sminkemmel sem tudtam valami sokat foglalkozni, csak egy tízperces szemfestésre volt időm, egy mélyvörös rúzzsal párosítva. Az igazat megvallva nem tetszett amit végeredményként a tükörben láttam. Sosem hordtam erős, intenzív sminket és a ruha sem volt az én stílusom, azok a cicababák viseltek ilyent akik fel akartak szedni valakit egy kalandra. Ezzel a külsővel úgy éreztem, mintha egy más ember köszönt volna vissza a tükörből, talán ha valaki az ismerőseim közül lát, meg sem ismert volna.

   Végül tíz óra előtt pár perccel a lábamra vettem az egyik ezer éve használt fekete magassarkúmat, amiben pár perc után azonnal fájni kezdett a lábam, és beszálltam az általam hívott taxiba. Jimin nem említett egyetlen pontos címet sem, csak egy utca nevét a város azon részében ahová az átlag emberek nem járnak, ezért én is csak ezt az utcát tudtam mondani a sofőrnek, aki úgy tűnt, hogy a nevet hallva eleinte meglepődik, de szó nélkül indult el arrafelé. Szöul egy gyönyörű város, mindenhol nagy épületek, rengeteg látnivaló a turisták számára, meseszép parkok ezernyi színben pompázó virágokkal, ám a városnak vannak olyan negyedei, ahová nem szívesen teszi be a lábát az ember. Én pontosan egy ilyen helyre tartottam, egy olyan negyedbe, ahol virágzik a bűnözés, az ott lakók szinte mind illegális üzleteléssel foglalkoznak és ez volt a szöuli maffia egyik közkedvelt helye is. Sok olyan hírt lehetett hallani, hogy a rendőrség letartóztatott valakit onnan, vagy elkapott egy kisebb bűnbandát, de a nagyobb szervezetekkel nem volt mit kezdjenek. Veszélyes volt az a hely egy kívülálló számára. Valójában akkoriban még nem tudtam, hogy mire is vállalkoztam és milyen nagy bajba sodorhattam volna magam, csak vakon követtem Jimin utasításait, nem törődve a következményekkel.

  A taxi végül a negyed szélén az említett utcánál állt meg. Nem volt ott senki, a hossszú, barátságtalan utca kihalt volt, de így is sugárzott róla, hogy azon a helyen nincs minden rendben. Az út két felét magas tömbházak övezték, melyekről az idő lemarta a festéket, s az itt lakók nem sűrűn foglalkoztak az újításukkal. Mindenhol el volt húzva a redőny, de előfordultak bedeszkázott ablakok is, az ajtókat vastag láncok és lakatok védték a betolakodóktól.

  Egy ideig tétlenül álldogáltam, majd pár perc múlva kinyílt az egyik ház ajtaja, ahonnan Jimin lépett elő. Némileg megnyugodtam, hogy tényleg megjelent a fiú és nem csak szivatásból hívott oda, de izgultam is, hogy mit akar tőlem egy ilyen helyen, ebben az időben. A fiú egy fekete farmert viselt egy sötét inggel, melynek felső két gombja nem volt begombolva. Közelebb érve egy kellemes parfüm érződött rajta melyet elnyomott a cigaretta füst erős illata.

  -Késtél - szólalt meg, mellém érve. - Pontosan öt percet.

  -Sajnálom, a taxi...

  -Nem érdekel a mentegetőzésed - vágott közbe, majd hosszan végigmért. Szemeivel alaposan átvizsgálta a kinézetemet, arcáról azonban semmi sem tükröződött. - Lehetett volna rövidebb is - szólalt meg végül a ruhámra utalva. - És a melledet is kitömhetted volna valamivel, így nem keltenek túl csábító hatást.

  -A francba már, elárulnád, hogy mi ez az egész és miért kellett idejönnöm? - csattantam fel idegesen. Nem elég, hogy idehivat egy ilyen ruhában, még kritizál is.

  -Találkozóm lesz pár emberrel, kellett egy csaj és te pont kéznél voltál. Ennyi - vázolta röviden a helyzetet. - Nem a barátnőmet játszod el, csak az egyik ribancomat. Mosolyogsz, akkor is ha valami nem tetszik, nem kérdezel, de mindenre válaszolsz és remélem, hogy jól tudsz hazudni.

  -Hozhattál volna helyettem mást is, nekem semmi kedvem a haverjaiddal jópofizni.

  -Engem nem érdekel, hogy mihez van kedved. Megállapodtunk, a szolgám vagy, azt teszed amit mondok. Ja és még valami, itt ne a szűzies jéghercegnő oldaladat mutasd, megértetted?

  -Igen - válaszoltam sóhajtozva.

Ezt követően Jimin megfogta a karomat, majd az egyik vasajtós épülethez vezetett. Egy nagydarab ember nyitott ajtót, aki felismerve Jimint azonnal beengedett minket. Olyan volt mintha egy zártkörű klubba mentünk volna, ám tartottam attól, hogy milyen lehet ezen környéken egy ilyen buli. Egy hosszú és nyírkos folyosóra értünk, ahol rengeteg ember sorakozott, talán arra várva hogy beengedjék őket a helyre ahová mi is tartottunk, Jimin azonban átvágott a soron és egyenesen előre ment, maga után vonszolva engem is. Újra egy ajtóba és egy  nagy fazonba ütköztünk, aki feltehetően egy kidobó volt, de nemsokkal azután, hogy Jimin bemutatkozott, a fickó átnézte a kezében levő listát, amin a meghívottak nevei szerepeltek, majd egy bólintással jelzett, hogy mehetünk. Furcsa módón nem féltem, inkább izgatottsággal keveredett kíváncsigágot éreztem, tudni akartam hogy mi lehet bent, hogy milyen helyre visz Jimin.

Ahogy az ajtó kitárult, azonnal megcsapott a hangos, zajos zene, az izzadtság szaga és a mindent elnyomó, hatalmas mennyiségű füst. A bent levő rengeteg ember miatt képtelen voltam teljesen átlátni az amúgy nem túl nagy helyiséget, de azonnal felfigyeltem az apró színpadon táncoló félmesztelen lányokra. Arra gondoltam, hogy vajon maguk választották ezt a munkát, vagy őket is kényszeríti valaki. De nem volt időm tovább bámészkodni, Jimin megragadta a karom, majd maga után húzott, át a tömegen, egyenesen a bárpultig.

  -A szokásosat - kiáltotta oda a pult mögött álló fickónak, majd a báros nemsokkal később két talp nélküli, kimondottan vastag fenekű poharat félig töltött egy barnás-sárgás színű itallal és elénk tolta.

  -Én nem iszom alkoholt - löktem Jimin elé a poharamat.

  -Pedig muszáj lesz, legalább kóstold meg. Finom - emelte saját poharát a szájához, majd nagyot kortyolt az italba. Némi habozással ugyan, de végül követve a példáját, óvatosan a kezembe vettem a poharat majd belekóstoltam az alkoholos italba. Az ízét megérezve azonnal könny futott a szemembe és legszívesebben az egészet a padlóra köptem volna.

  -Ez szörnyű - törölgettem a számat.

  -Inkább csak te vagy a hülye - nevetett ki, majd a poharam után nyúlt. - Csak hogy ne menjen kárba - húzta be egyből a számomra ihatatlan löttyöt, majd megtörölve a száját, komoly tekintettel nézett rám. - Nem inni jöttünk ide és nem is bulizni, itt fontos üzletek folynak titokban, zárt ajtók mögött. Soha, senkinek nem árulhatod el azt, hogy hova megyünk , hogy kik vannak ott és mi történik. Ha mégis elszólod magad, tudd, hogy az életeddel játszadozol.

  -Miért engem hoztál ide, miért nem kértél meg egy más lányt? - kérdeztem riadtan, kétségbe esve. Megrémisztett amit Jimin mondott, nem tudtam, hogy mire is kellene szamítanom és a tudatlanság elültette bennem a félelem magját.

  -Tudnod kell, hogy ki vagyok valójában - fogta meg újra a karom, s nem várva meg a válaszom, újra maga után kezdett húzni a helyiség vége felé. Újra átgázoltunk a bulizó tömegen, s egy eddig észrevétlenül maradt vasajtónál álltunk meg, melyet úgy tűnt nem sokat használnak. A festék teljesen lepattogzott róla, egész felületét ellepte a rozsda és a kilincse is le volt törve. Értetlenül álltam a fiú előtt, biztos voltam benne, hogy ezen az ajtón nem lehet bemenni, ám Jimin ütemes kopogtatása után nem sokkal a régi, rozsdás vasajtó kinyílt. Időm sem volt csodálkozni,  a fiú gyorsan berántott maga után, s már csak annyit hallottam, ahogy az ajtó becsukódik mögöttem.

Próbáltam elrejteni a meglepettségem és higgadtan körbenézni. A helyiség sokkal kisebb volt annál, ahol a buli zajlott, inkább lehetne szobának nevezni. A világítás halvány volt, a vörös és burgundi színek domináltak. A szoba közepén egyetlen nagy asztal volt, körülötte kényelmes bőr székekkel. Négy férfi helyezkedett bent, akiket hiányos öltözékű lányok vettek körül. Kinézetre az összes ferfi idősebb volt Jiminnél. Mind öltönyt viseltek és a nagyrészük valamilyen drága márkájú bőrszivarat szívott, melyek vanília illatot árasztottak. Tetszett az édeskés illat, sokkal finomabb volt az aromája mint a cigarettáké amiket eddig éreztem. Egyetlen szék állt üresen, az volt Jimin helye.

A fiú elengedte a kezem, majd magabiztosan sétált oda az asztalhoz, az egyetlen szabad szék mellé, de nem ült le. Kissé megszeppentem, de ösztönöse követni kezdtem Jimin lépteit.

  -Már azt hittem a mai találkozót kihagyod - állt fel egy alacsony, de kövér férfi. Az arca az alkoholtól piros volt, nyakában vastag aranyláncok lógtak és jellegzetes nevetése betöltötte az egész helyiséget. - Jimin fiam, rég láttalak.

 -Jung bácsi, örülök, hogy újra látlak - mosolygott a mellettem álló fiú.

 -Foglalj helyet - mutatott az imént említett úr a Jimin mellett helyezkedő bőr székre. A fiú meghajolt a többi bent levő férfi előtt is, majd leült. - A többieket már ismered - nézett végig a férfiakon, akik sorban felálltak és meghajoltak. - De ki ez a csinos ifjú hölgy melletted? Csak nem az egyik barátnőd? - hangoztatta meg újra különleges nevetését, majd alaposan szemügyre vett. Az úr tekintetétől a hideg futkosott a hátamon, tetőtől talpig, minden porcikámat megfigyelte, majd egy meglepettséget kifejező grimasz ült ki az arcára. - Egészen olyan, mint az édesanyád, SeRa volt.

  -Úgy gondolja? - nézett Jung úrra Jimin. - Szerintem az anyám sokkal szebb volt - mosolyodott el.

  -Adok egy tanácsot fiam - szívott bele a vastag bőrszivarába. - Nagyon vigyázz erre a lányra, nehezen találnál még egy ilyen szépséget - villogtatta meg a szivartól sárgás fogsorát egy széles vigyor kíséretében. - De mire is várunk, kezdjük el a kártyapartit - tekintett végig a férfiakon.

  Jimin és a négy férfi eleinte lejátszodtak egy két próbakört, majd nemsokkal később érkezett egy osztó és megkezdődött az igazi játszma. A kisebb tétek egyre nőttek, a férfiak rengeteg pénzben játszodtak amit Jimin is követett. Azelőtt még sosem láttam egy helyen ennyi pénzt, s egy két lejátszott kör után csodálkoztm, hogy honnan lehet Jiminnek ennyi pénze. Furcsán éreztem magam, nem értettem, hogy mit is keresek én ott, de a többi lányt követve, a kezembe vettem az egyik italos üveget, majd töltöttem belőle Jimin poharába, s ezt ismételgettem minden egyes alkalommal, mikor az ürülni kezdett.

A kártyaparti már több mint egy órája tartott, s ezalatt alaposabban megfigyeltem a jelen levő férfiakat. Az ajtóhoz legközelebb helyezkedő férfi egy magas, vékony alak volt, rövidre nyírt sötétbarna hajjal, a huszas évei végén járhatott. Bal kezén levő gyűrűsujján jeggyűrű ékeskedett. Házas volt, mégis két igen fiatal nőszemély állt az oldalán. Kis tétekben játszott, úgy tűnt, hogy különösebben nem ért a kártyához. A mellette ülő fazon egy kopaszodó, valamivel alacsonyabb ember volt. Fehér inget viselt, ingujjai ki voltak gombolva és könyökéig voltak tűrve, már a második szivarát szívta és egyre feszültebben pakolgatta a lapokat egymás után, az előző körben sokat vesztett. Jiminnel szemben helyezkedett Jung úr. Beszédéből kiderült, hogy jókora vagyonnal rendelkezik és nem sajnálja szórni a pénzt. Arról áradozott, hogy most készül megvenni egy méregdrága autót, amelyből a világon csupán hármat gyártottak. Ő volt a legidősebb mindközül, ennek ellenére a kinézete ápolt volt. Piros pozsgás arca melegséget, kedvességet árasztott, azonban volt egy különös, tekintélyt követelő kisugárzása is. Valamiért úgy éreztem, hogy régóta ismeri Jimint, arra gondoltam, hogy talán valami távoli rokona lehet, esetleg a bácsikája, de ebben nem voltam biztos. Jung úr nagyon jól bánt a kártyákkal, sosem vesztett nagyobb összeget, ezzel ellentétben rengeteget nyert. Az úr mellett egy egészen fiatal férfi ült, talán huszonöt körüli lehetett, ám a sűrű szakálla többnek mutatta. Szemei kerekebbek voltak az átlag koreai szemeknél, talán félvér lehetett, szája vastag volt, melybe előszeretettel harapott bele, ha jó kártyák kerültek a kezébe, arcát pedig formára vágott szakáll övezte. Hullámos, gesztenyebarna hajtincsei szinte válláig értek. Jóképű férfi volt, kellemes hangzású mély hanggal. Végül, de nem utolsó sorban pedig Jimin következett, a legfiatalabb. Még viccből sem nevezném férfinek, inkább egy fiatal suhancnak. Arca gyerekes volt, s ezen komoly arckifejezései sem segítettek. Úgy tűnt, hogy hamar megtalálta a közös hangot a többiekkel, velem csak keveset foglalkozott, néha kért egy pohár italt, vagy éppen vizet. Ügyesen forgatta a lapjait, jól taktikázott és fiatal kora ellenére ő volt a terem legjobb játékosa. Bárhogy is számolgattam, végeredményként mindig az jött ki, hogy Jimin nyerte a legtöbb pénzt. Fel tudta mérni a helyzetet, tudta hogy mikor kell kiszállni és az összes játszmát megúszta nagyobb veszteségek nélkül.

  -Na és mond csak kislány, mi a neved? - mosolygott rám a hosszú hajú, szakállas férfi.

  -Hyerinnek hívják - szólalt meg Jimin, mielőtt bármit is mondhattam volna. Azonnal vettem a lapot, tudtam hogy nem adhatok ki magamról semmilyen információt.

  -Vagy úgy, manapság nem sok ilyen szépséget látni mint te. Biztosan miattad ilyen szerencsés ma ez a gazember Jimin - húzta mosolyra ajkait, amitól még helyesebb lett.

  -Ő az én kis szerencse hozó talizmánom - húzott magához közelebb Jimin, majd mindenki szeme láttára megmarkolta a fenekem. Kissé megszeppentem, s eplirulva huzódtam távolabb a fiútól.

  -Milyen szégyenlős valaki - szólalt meg Jung úr vigyorogva. - Jimin, mostanában az ilyen lányokat szereted?

  -Talán itt szégyenlős, de az ágyban egy igazi vadmacska - csapott bele nőiességembe, vigyázva arra, hogy ne okozzon fájdalmat. Tudtam, hogy nem szabad a félős oldalamat mutatnom, de képtelen voltam elengedni magam, csak elpirulva mosolyogtam tovább.

  -Uraim - állt fel az alacsony, jeggyűrűs férfi. - Talán mára elég lesz ennyi, még a végén kifosztanak a vagyonomból. Talán végre rá térhetnénk az üzleti ügyekre.

  -Rendben,  ahogy gondolja. Nem tenne jót, ha pont az egyik ügyfelünket kopasztanánk meg egy játékban - veregette meg a vállát Jung úr. - Hölgyeim, örültem a találkozásnak - tekintett felénk az úr, majd biccentett a fejével. A bent tartózkodó lányok összeszedték a holmijukat, majd az ajtó felé indultak. Nem tudtam pontosan, hogy mit kellene tennem, ezért én is a lányok után indultam, de Jimin elkapta a kezem, majd megrántotta, hogy lehajoljak hozzá.

  -Figyelj Hi - súgta a fülembe. - Ne menj sehová, maradj bent a klubban, ülj le a pulthoz, ne legyél túl feltűnő helyen. Ha végeztem majd utánad megyek. Csak pár perc lesz az egész, annyit kibírsz. Rendben?

  -Rendben - válaszoltam alig hallhatóan, majd hogy leplezzem a súgdolózást, egy apró puszit nyomtam Jimin arcára, s ezt követően kisietem a szobából, vissza a helyiségbe, ahol a buli zajlott.

Úgy tűnt, mintha a tömeg mégjobban megnövekedett volna, levegőt is alig lehetett kapni. Nehezen tudtam átgyúródni helyiség egyik végéből a másikba, az emberek lökdösődtek, táncolni próbáltak, de végül sikerült elérnem a pulthoz. Az egyik szélén foglaltam helyet egy magas bárszéken és egy alkohol mentes koktélt rendeltem. Lassan iszogattam az édeskés italt, arra várva, hogy Jimin utánam jöjjön, azonban hamarosan rájöttem, hogy hazudott mikor azt mondta, hogy csak pár percet kell várnom. Már a harmadik koktélom végét szürcsölgettem a pohár aljáról, amikor egy ismeretlen alak foglalt mellettem helyet. Magas, széllesvállú férfi volt, sötétzöld rövidújjú pólót viselt egy farmerrel. Haját rendre ujjaival fésülte ki a szeméből. Kellemes fűszeres parfümének illatát még a cigarettafüst ellenére is éreztem. Egy pohár martinit rendelt, majd határozottan felém fordult, mintha szándékosan ült volna mellém.

  -Mit iszol? - szólalt meg kissé rekedtes hangján.

  -Elnézést, de nem fogadhatok el idegen férfiaktól italt - utasítottam vissza. Próbáltam udvarias maradni.

  -Kim WooJin vagyok - mosolygott rám barátságosan, mintha már ezer éve ismerne. - Busanból érkeztem, átutazóban vagyok. - Ez megmagyarázta a különös akcentusát. - Csak láttam, hogy egyedül iszogatsz és arra gondoltam, hogy meghívlak valamire.

  -Köszönöm, de...

  -Ugyan már, csak egy ital - erősködött.

  -Legyen - egyeztem bele. Arra gondoltam, hogy egyetlen italtól nem eshet semmi bajom és talán így az idő is gyorsabban fog telni. Egyébként meg WooJin egy szimpatikus embernek tűnt, eszembe sem jutott, hogy esetleg akarna valamit tőlem és ezért hívott meg egy italra.

Egy vodka narancsot rendeltem és lassan, apró kortyonként ittam meg az italt, reménykedve, hogy Jimin végre feltűnik valahol. Ahogy elfogyott az italom a kedves férfi kérdezés nélkül rendelte a következőt, s már a negyedik pohár alkoholos italomat fogyasztottam el, mikor egy más fajta italt nyomott a kezembe. Ekkorra már kissé éreztem az alkohol hatásait, de úgy gondoltam, hogy még egy pohártól nem lehet semmi baj. WooJin bíztatására a kezemben tartott italt egy húzásra ittam meg.

Rossz döntés volt.

Fájdalmat éreztem, amely a fejem felől jött. Lüktetett és erősen fájt. Kezeimet a fájó ponthoz emeltem, majd erősen szorítani kezdtem. Fejfájás. Ritkán szokott fájni a fejem, de olyankor veszettül. Hideg levegő járt körül, szinte fáztam. Egy vékony anyagot éreztem magam körül, de ez nem volt elég, nem védett meg a hűvös szellőtől. A szemeim még csukva voltak és próbáltam elképzelni, hogy hol lehetek. Először azt hittem, hogy otthon, a szobámban, a saját pihe puha ágyamban, de aztán rájöttem, hogy amin fekszem az nem az ágyam, s nem emlékeztem arra, hogy hazamentem volna. Egyáltalán semmire nem emlékeztem. Hideg anyagot, bőrt éreztem magam alatt és erős, mentolos illatosító illatot. A szemeim azonnal kipattantak, de hirtelen semmit sem láttam. Sötét volt, percekbe telt amíg a szemem hozzászokott a vényviszonyokhoz, de így sem láttam tisztán. Aztán lassan kezdett kirajzolódni, hogy hol is vagyok. Bőr ülések, illatosító szag... Egy autó hátsó ülésén voltam és fogalmam sem volt, hogy hogyan kerültem oda.