Este tíz óra. Ezt az időpontot beszéltük
meg, vagyis inkább Jimin parancsolta azt, hogy ekkorra legyek kész. Egyetlen
szóval sem mondta, hogy hova akar menni, csak annyit kért, hogy egy dögös,
lehetőleg nagy kivágású ruhát vegyek magamra.
Eleget téve a kérésének a szekrényem legaljából előkerestem egy alig használt, vörös miniruhát, ami magamra véve talán kissé sokat mutatott, de idő szűkében voltam ezért már nem tudtam mást keresni. Nem volt sok időm a készülődésre, ezért a hajammal nem kezdtem semmit, csak hagytam, hogy a fürtjeim lágyan a vállamra hulljanak és a sminkemmel sem tudtam valami sokat foglalkozni, csak egy tízperces szemfestésre volt időm, egy mélyvörös rúzzsal párosítva. Az igazat megvallva nem tetszett amit végeredményként a tükörben láttam. Sosem hordtam erős, intenzív sminket és a ruha sem volt az én stílusom, azok a cicababák viseltek ilyent akik fel akartak szedni valakit egy kalandra. Ezzel a külsővel úgy éreztem, mintha egy más ember köszönt volna vissza a tükörből, talán ha valaki az ismerőseim közül lát, meg sem ismert volna.
Eleget téve a kérésének a szekrényem legaljából előkerestem egy alig használt, vörös miniruhát, ami magamra véve talán kissé sokat mutatott, de idő szűkében voltam ezért már nem tudtam mást keresni. Nem volt sok időm a készülődésre, ezért a hajammal nem kezdtem semmit, csak hagytam, hogy a fürtjeim lágyan a vállamra hulljanak és a sminkemmel sem tudtam valami sokat foglalkozni, csak egy tízperces szemfestésre volt időm, egy mélyvörös rúzzsal párosítva. Az igazat megvallva nem tetszett amit végeredményként a tükörben láttam. Sosem hordtam erős, intenzív sminket és a ruha sem volt az én stílusom, azok a cicababák viseltek ilyent akik fel akartak szedni valakit egy kalandra. Ezzel a külsővel úgy éreztem, mintha egy más ember köszönt volna vissza a tükörből, talán ha valaki az ismerőseim közül lát, meg sem ismert volna.
Végül tíz óra előtt pár perccel a lábamra
vettem az egyik ezer éve használt fekete magassarkúmat, amiben pár perc után
azonnal fájni kezdett a lábam, és beszálltam az általam hívott taxiba. Jimin
nem említett egyetlen pontos címet sem, csak egy utca nevét a város azon
részében ahová az átlag emberek nem járnak, ezért én is csak ezt az utcát
tudtam mondani a sofőrnek, aki úgy tűnt, hogy a nevet hallva eleinte
meglepődik, de szó nélkül indult el arrafelé. Szöul egy gyönyörű város,
mindenhol nagy épületek, rengeteg látnivaló a turisták számára, meseszép parkok
ezernyi színben pompázó virágokkal, ám a városnak vannak olyan negyedei, ahová
nem szívesen teszi be a lábát az ember. Én pontosan egy ilyen helyre tartottam,
egy olyan negyedbe, ahol virágzik a bűnözés, az ott lakók szinte mind illegális
üzleteléssel foglalkoznak és ez volt a szöuli maffia egyik közkedvelt helye is.
Sok olyan hírt lehetett hallani, hogy a rendőrség letartóztatott valakit onnan,
vagy elkapott egy kisebb bűnbandát, de a nagyobb szervezetekkel nem volt mit
kezdjenek. Veszélyes volt az a hely egy kívülálló számára. Valójában akkoriban
még nem tudtam, hogy mire is vállalkoztam és milyen nagy bajba sodorhattam
volna magam, csak vakon követtem Jimin utasításait, nem törődve a
következményekkel.
A taxi végül a negyed szélén az említett
utcánál állt meg. Nem volt ott senki, a hossszú, barátságtalan utca kihalt
volt, de így is sugárzott róla, hogy azon a helyen nincs minden rendben. Az út
két felét magas tömbházak övezték, melyekről az idő lemarta a festéket, s az
itt lakók nem sűrűn foglalkoztak az újításukkal. Mindenhol el volt húzva a redőny,
de előfordultak bedeszkázott ablakok is, az ajtókat vastag láncok és lakatok
védték a betolakodóktól.
Egy ideig tétlenül álldogáltam, majd pár perc
múlva kinyílt az egyik ház ajtaja, ahonnan Jimin lépett elő. Némileg
megnyugodtam, hogy tényleg megjelent a fiú és nem csak szivatásból hívott oda,
de izgultam is, hogy mit akar tőlem egy ilyen helyen, ebben az időben. A fiú
egy fekete farmert viselt egy sötét inggel, melynek felső két gombja nem volt
begombolva. Közelebb érve egy kellemes parfüm érződött rajta melyet elnyomott a
cigaretta füst erős illata.
-Késtél - szólalt meg, mellém érve. -
Pontosan öt percet.
-Sajnálom, a taxi...
-Nem érdekel a mentegetőzésed - vágott közbe,
majd hosszan végigmért. Szemeivel alaposan átvizsgálta a kinézetemet, arcáról
azonban semmi sem tükröződött. - Lehetett volna rövidebb is - szólalt meg végül a ruhámra utalva. - És a melledet is kitömhetted volna valamivel, így nem
keltenek túl csábító hatást.
-A francba már, elárulnád, hogy mi ez az
egész és miért kellett idejönnöm? - csattantam fel idegesen. Nem elég, hogy
idehivat egy ilyen ruhában, még kritizál is.
-Találkozóm lesz pár emberrel, kellett egy
csaj és te pont kéznél voltál. Ennyi - vázolta röviden a helyzetet. - Nem a
barátnőmet játszod el, csak az egyik ribancomat. Mosolyogsz, akkor is ha valami
nem tetszik, nem kérdezel, de mindenre válaszolsz és remélem, hogy jól tudsz
hazudni.
-Hozhattál volna helyettem mást is, nekem
semmi kedvem a haverjaiddal jópofizni.
-Engem nem érdekel, hogy mihez van kedved.
Megállapodtunk, a szolgám vagy, azt teszed amit mondok. Ja és még valami, itt
ne a szűzies jéghercegnő oldaladat mutasd, megértetted?
-Igen - válaszoltam sóhajtozva.
Ezt
követően Jimin megfogta a karomat, majd az egyik vasajtós épülethez vezetett.
Egy nagydarab ember nyitott ajtót, aki felismerve Jimint azonnal beengedett
minket. Olyan volt mintha egy zártkörű klubba mentünk volna, ám tartottam
attól, hogy milyen lehet ezen környéken egy ilyen buli. Egy hosszú és nyírkos
folyosóra értünk, ahol rengeteg ember sorakozott, talán arra várva hogy
beengedjék őket a helyre ahová mi is tartottunk, Jimin azonban átvágott a soron
és egyenesen előre ment, maga után vonszolva engem is. Újra egy ajtóba és
egy nagy fazonba ütköztünk, aki
feltehetően egy kidobó volt, de nemsokkal azután, hogy Jimin bemutatkozott, a
fickó átnézte a kezében levő listát, amin a meghívottak nevei szerepeltek, majd
egy bólintással jelzett, hogy mehetünk. Furcsa módón nem féltem, inkább
izgatottsággal keveredett kíváncsigágot éreztem, tudni akartam hogy mi lehet
bent, hogy milyen helyre visz Jimin.
Ahogy
az ajtó kitárult, azonnal megcsapott a hangos, zajos zene, az izzadtság szaga
és a mindent elnyomó, hatalmas mennyiségű füst. A bent levő rengeteg ember
miatt képtelen voltam teljesen átlátni az amúgy nem túl nagy helyiséget, de
azonnal felfigyeltem az apró színpadon táncoló félmesztelen lányokra. Arra
gondoltam, hogy vajon maguk választották ezt a munkát, vagy őket is kényszeríti
valaki. De nem volt időm tovább bámészkodni, Jimin megragadta a karom, majd
maga után húzott, át a tömegen, egyenesen a bárpultig.
-A szokásosat - kiáltotta oda a pult mögött
álló fickónak, majd a báros nemsokkal később két talp nélküli, kimondottan
vastag fenekű poharat félig töltött egy barnás-sárgás színű itallal és elénk
tolta.
-Én nem iszom alkoholt - löktem Jimin elé a
poharamat.
-Pedig muszáj lesz, legalább kóstold meg.
Finom - emelte saját poharát a szájához, majd nagyot kortyolt az italba. Némi habozással
ugyan, de végül követve a példáját, óvatosan a kezembe vettem a poharat majd
belekóstoltam az alkoholos italba. Az ízét megérezve azonnal könny futott a
szemembe és legszívesebben az egészet a padlóra köptem volna.
-Ez szörnyű - törölgettem a számat.
-Inkább csak te vagy a hülye - nevetett ki,
majd a poharam után nyúlt. - Csak hogy ne menjen kárba - húzta be egyből a
számomra ihatatlan löttyöt, majd megtörölve a száját, komoly tekintettel nézett
rám. - Nem inni jöttünk ide és nem is bulizni, itt fontos üzletek folynak
titokban, zárt ajtók mögött. Soha, senkinek nem árulhatod el azt, hogy hova
megyünk , hogy kik vannak ott és mi történik. Ha mégis elszólod magad, tudd,
hogy az életeddel játszadozol.
-Miért engem hoztál ide, miért nem kértél meg
egy más lányt? - kérdeztem riadtan, kétségbe esve. Megrémisztett amit Jimin
mondott, nem tudtam, hogy mire is kellene szamítanom és a tudatlanság elültette
bennem a félelem magját.
-Tudnod kell, hogy ki vagyok valójában -
fogta meg újra a karom, s nem várva meg a válaszom, újra maga után kezdett
húzni a helyiség vége felé. Újra átgázoltunk a bulizó tömegen, s egy eddig
észrevétlenül maradt vasajtónál álltunk meg, melyet úgy tűnt nem sokat használnak.
A festék teljesen lepattogzott róla, egész felületét ellepte a rozsda és a
kilincse is le volt törve. Értetlenül álltam a fiú előtt, biztos voltam benne,
hogy ezen az ajtón nem lehet bemenni, ám Jimin ütemes kopogtatása után nem
sokkal a régi, rozsdás vasajtó kinyílt. Időm sem volt csodálkozni, a fiú gyorsan berántott maga után, s már csak
annyit hallottam, ahogy az ajtó becsukódik mögöttem.
Próbáltam
elrejteni a meglepettségem és higgadtan körbenézni. A helyiség sokkal kisebb
volt annál, ahol a buli zajlott, inkább lehetne szobának nevezni. A világítás
halvány volt, a vörös és burgundi színek domináltak. A szoba közepén egyetlen
nagy asztal volt, körülötte kényelmes bőr székekkel. Négy férfi helyezkedett
bent, akiket hiányos öltözékű lányok vettek körül. Kinézetre az összes ferfi
idősebb volt Jiminnél. Mind öltönyt viseltek és a nagyrészük valamilyen drága
márkájú bőrszivarat szívott, melyek vanília illatot árasztottak. Tetszett az
édeskés illat, sokkal finomabb volt az aromája mint a cigarettáké amiket eddig
éreztem. Egyetlen szék állt üresen, az volt Jimin helye.
A
fiú elengedte a kezem, majd magabiztosan sétált oda az asztalhoz, az egyetlen
szabad szék mellé, de nem ült le. Kissé megszeppentem, de ösztönöse követni
kezdtem Jimin lépteit.
-Már azt hittem a mai találkozót kihagyod -
állt fel egy alacsony, de kövér férfi. Az arca az alkoholtól piros volt,
nyakában vastag aranyláncok lógtak és jellegzetes nevetése betöltötte az egész
helyiséget. - Jimin fiam, rég láttalak.
-Jung bácsi, örülök, hogy újra látlak -
mosolygott a mellettem álló fiú.
-Foglalj helyet - mutatott az imént említett
úr a Jimin mellett helyezkedő bőr székre. A fiú meghajolt a többi bent levő
férfi előtt is, majd leült. - A többieket már ismered - nézett végig a
férfiakon, akik sorban felálltak és meghajoltak. - De ki ez a csinos ifjú hölgy
melletted? Csak nem az egyik barátnőd? - hangoztatta meg újra különleges
nevetését, majd alaposan szemügyre vett. Az úr tekintetétől a hideg futkosott a
hátamon, tetőtől talpig, minden porcikámat megfigyelte, majd egy meglepettséget
kifejező grimasz ült ki az arcára. - Egészen olyan, mint az édesanyád, SeRa
volt.
-Úgy gondolja? - nézett Jung úrra Jimin. -
Szerintem az anyám sokkal szebb volt - mosolyodott el.
-Adok egy tanácsot fiam - szívott bele a
vastag bőrszivarába. - Nagyon vigyázz erre a lányra, nehezen találnál még egy
ilyen szépséget - villogtatta meg a szivartól sárgás fogsorát egy széles vigyor
kíséretében. - De mire is várunk, kezdjük el a kártyapartit - tekintett végig a
férfiakon.
Jimin és a négy férfi eleinte lejátszodtak
egy két próbakört, majd nemsokkal később érkezett egy osztó és megkezdődött az
igazi játszma. A kisebb tétek egyre nőttek, a férfiak rengeteg pénzben
játszodtak amit Jimin is követett. Azelőtt még sosem láttam egy helyen ennyi
pénzt, s egy két lejátszott kör után csodálkoztm, hogy honnan lehet Jiminnek
ennyi pénze. Furcsán éreztem magam, nem értettem, hogy mit is keresek én ott,
de a többi lányt követve, a kezembe vettem az egyik italos üveget, majd
töltöttem belőle Jimin poharába, s ezt ismételgettem minden egyes alkalommal,
mikor az ürülni kezdett.
A
kártyaparti már több mint egy órája tartott, s ezalatt alaposabban megfigyeltem
a jelen levő férfiakat. Az ajtóhoz legközelebb helyezkedő férfi egy magas,
vékony alak volt, rövidre nyírt sötétbarna hajjal, a huszas évei végén
járhatott. Bal kezén levő gyűrűsujján jeggyűrű ékeskedett. Házas volt, mégis
két igen fiatal nőszemély állt az oldalán. Kis tétekben játszott, úgy tűnt,
hogy különösebben nem ért a kártyához. A mellette ülő fazon egy kopaszodó,
valamivel alacsonyabb ember volt. Fehér inget viselt, ingujjai ki voltak
gombolva és könyökéig voltak tűrve, már a második szivarát szívta és egyre
feszültebben pakolgatta a lapokat egymás után, az előző körben sokat vesztett.
Jiminnel szemben helyezkedett Jung úr. Beszédéből kiderült, hogy jókora
vagyonnal rendelkezik és nem sajnálja szórni a pénzt. Arról áradozott, hogy
most készül megvenni egy méregdrága autót, amelyből a világon csupán hármat
gyártottak. Ő volt a legidősebb mindközül, ennek ellenére a kinézete ápolt
volt. Piros pozsgás arca melegséget, kedvességet árasztott, azonban volt egy
különös, tekintélyt követelő kisugárzása is. Valamiért úgy éreztem, hogy régóta
ismeri Jimint, arra gondoltam, hogy talán valami távoli rokona lehet, esetleg a
bácsikája, de ebben nem voltam biztos. Jung úr nagyon jól bánt a kártyákkal,
sosem vesztett nagyobb összeget, ezzel ellentétben rengeteget nyert. Az úr
mellett egy egészen fiatal férfi ült, talán huszonöt körüli lehetett, ám a sűrű
szakálla többnek mutatta. Szemei kerekebbek voltak az átlag koreai szemeknél,
talán félvér lehetett, szája vastag volt, melybe előszeretettel harapott bele,
ha jó kártyák kerültek a kezébe, arcát pedig formára vágott szakáll övezte. Hullámos,
gesztenyebarna hajtincsei szinte válláig értek. Jóképű férfi volt, kellemes
hangzású mély hanggal. Végül, de nem utolsó sorban pedig Jimin következett, a
legfiatalabb. Még viccből sem nevezném férfinek, inkább egy fiatal suhancnak.
Arca gyerekes volt, s ezen komoly arckifejezései sem segítettek. Úgy tűnt, hogy
hamar megtalálta a közös hangot a többiekkel, velem csak keveset foglalkozott,
néha kért egy pohár italt, vagy éppen vizet. Ügyesen forgatta a lapjait, jól
taktikázott és fiatal kora ellenére ő volt a terem legjobb játékosa. Bárhogy is
számolgattam, végeredményként mindig az jött ki, hogy Jimin nyerte a legtöbb
pénzt. Fel tudta mérni a helyzetet, tudta hogy mikor kell kiszállni és az
összes játszmát megúszta nagyobb veszteségek nélkül.
-Na és mond csak kislány, mi a neved? -
mosolygott rám a hosszú hajú, szakállas férfi.
-Hyerinnek hívják - szólalt meg Jimin,
mielőtt bármit is mondhattam volna. Azonnal vettem a lapot, tudtam hogy nem
adhatok ki magamról semmilyen információt.
-Vagy úgy, manapság nem sok ilyen szépséget
látni mint te. Biztosan miattad ilyen szerencsés ma ez a gazember Jimin - húzta
mosolyra ajkait, amitól még helyesebb lett.
-Ő az én kis szerencse hozó talizmánom -
húzott magához közelebb Jimin, majd mindenki szeme láttára megmarkolta a
fenekem. Kissé megszeppentem, s eplirulva huzódtam távolabb a fiútól.
-Milyen szégyenlős valaki - szólalt meg Jung
úr vigyorogva. - Jimin, mostanában az ilyen lányokat szereted?
-Talán itt szégyenlős, de az ágyban egy igazi
vadmacska - csapott bele nőiességembe, vigyázva arra, hogy ne okozzon
fájdalmat. Tudtam, hogy nem szabad a félős oldalamat mutatnom, de képtelen
voltam elengedni magam, csak elpirulva mosolyogtam tovább.
-Uraim - állt fel az alacsony, jeggyűrűs
férfi. - Talán mára elég lesz ennyi, még a végén kifosztanak a vagyonomból.
Talán végre rá térhetnénk az üzleti ügyekre.
-Rendben,
ahogy gondolja. Nem tenne jót, ha pont az egyik ügyfelünket kopasztanánk
meg egy játékban - veregette meg a vállát Jung úr. - Hölgyeim, örültem a
találkozásnak - tekintett felénk az úr, majd biccentett a fejével. A bent
tartózkodó lányok összeszedték a holmijukat, majd az ajtó felé indultak. Nem
tudtam pontosan, hogy mit kellene tennem, ezért én is a lányok után indultam,
de Jimin elkapta a kezem, majd megrántotta, hogy lehajoljak hozzá.
-Figyelj Hi - súgta a fülembe. - Ne menj
sehová, maradj bent a klubban, ülj le a pulthoz, ne legyél túl feltűnő helyen.
Ha végeztem majd utánad megyek. Csak pár perc lesz az egész, annyit kibírsz.
Rendben?
-Rendben - válaszoltam alig hallhatóan, majd
hogy leplezzem a súgdolózást, egy apró puszit nyomtam Jimin arcára, s ezt
követően kisietem a szobából, vissza a helyiségbe, ahol a buli zajlott.
Úgy
tűnt, mintha a tömeg mégjobban megnövekedett volna, levegőt is alig lehetett
kapni. Nehezen tudtam átgyúródni helyiség egyik végéből a másikba, az emberek
lökdösődtek, táncolni próbáltak, de végül sikerült elérnem a pulthoz. Az egyik
szélén foglaltam helyet egy magas bárszéken és egy alkohol mentes koktélt
rendeltem. Lassan iszogattam az édeskés italt, arra várva, hogy Jimin utánam
jöjjön, azonban hamarosan rájöttem, hogy hazudott mikor azt mondta, hogy csak
pár percet kell várnom. Már a harmadik koktélom végét szürcsölgettem a pohár
aljáról, amikor egy ismeretlen alak foglalt mellettem helyet. Magas,
széllesvállú férfi volt, sötétzöld rövidújjú pólót viselt egy farmerrel. Haját
rendre ujjaival fésülte ki a szeméből. Kellemes fűszeres parfümének illatát még
a cigarettafüst ellenére is éreztem. Egy pohár martinit rendelt, majd
határozottan felém fordult, mintha szándékosan ült volna mellém.
-Mit iszol? - szólalt meg kissé rekedtes
hangján.
-Elnézést, de nem fogadhatok el idegen
férfiaktól italt - utasítottam vissza. Próbáltam udvarias maradni.
-Kim WooJin vagyok - mosolygott rám
barátságosan, mintha már ezer éve ismerne. - Busanból érkeztem, átutazóban
vagyok. - Ez megmagyarázta a különös akcentusát. - Csak láttam, hogy egyedül
iszogatsz és arra gondoltam, hogy meghívlak valamire.
-Köszönöm, de...
-Ugyan már, csak egy ital - erősködött.
-Legyen - egyeztem bele. Arra gondoltam, hogy
egyetlen italtól nem eshet semmi bajom és talán így az idő is gyorsabban fog
telni. Egyébként meg WooJin egy szimpatikus embernek tűnt, eszembe sem jutott,
hogy esetleg akarna valamit tőlem és ezért hívott meg egy italra.
Egy
vodka narancsot rendeltem és lassan, apró kortyonként ittam meg az italt,
reménykedve, hogy Jimin végre feltűnik valahol. Ahogy elfogyott az italom a
kedves férfi kérdezés nélkül rendelte a következőt, s már a negyedik pohár
alkoholos italomat fogyasztottam el, mikor egy más fajta italt nyomott a
kezembe. Ekkorra már kissé éreztem az alkohol hatásait, de úgy gondoltam, hogy
még egy pohártól nem lehet semmi baj. WooJin bíztatására a kezemben tartott
italt egy húzásra ittam meg.
Rossz
döntés volt.
Fájdalmat
éreztem, amely a fejem felől jött. Lüktetett és erősen fájt. Kezeimet a fájó
ponthoz emeltem, majd erősen szorítani kezdtem. Fejfájás. Ritkán szokott fájni a
fejem, de olyankor veszettül. Hideg levegő járt körül, szinte fáztam. Egy
vékony anyagot éreztem magam körül, de ez nem volt elég, nem védett meg a hűvös
szellőtől. A szemeim még csukva voltak és próbáltam elképzelni, hogy hol
lehetek. Először azt hittem, hogy otthon, a szobámban, a saját pihe puha
ágyamban, de aztán rájöttem, hogy amin fekszem az nem az ágyam, s nem
emlékeztem arra, hogy hazamentem volna. Egyáltalán semmire nem emlékeztem.
Hideg anyagot, bőrt éreztem magam alatt és erős, mentolos illatosító illatot. A
szemeim azonnal kipattantak, de hirtelen semmit sem láttam. Sötét volt, percekbe
telt amíg a szemem hozzászokott a vényviszonyokhoz, de így sem láttam tisztán.
Aztán lassan kezdett kirajzolódni, hogy hol is vagyok. Bőr ülések, illatosító
szag... Egy autó hátsó ülésén voltam és fogalmam sem volt, hogy hogyan kerültem
oda.
Ohhhh baszus na nee ez eszméletlen lett :D ezért nagyon meg érte várni :D jaj csak ne legyen semmi baja Hi nek :/ remélem Jimin vitte ki és nem az a WooJin ..... :) alig várom a kövit ;) ♡
VálaszTörlésKöszönöm szépen! Örülök, hogy tetszett!♡ :) A következő részből kiderült, hogy kinek a kocsijába került Hi.
TörlésRemelem lesz valami Jiminnel 😊 Imadom a tortenetet, varom mar a kövi részt.
VálaszTörlésKöszönöm szépen! ^^
TörlésIstenem itt abba hagyni! Imádom még mindig azt a jellegzetes írásod! Ma olvastam el kb. 3-4 fejezetet és sokat tudtam meg a blogról. Már mi az, hogy Jimin csicskása Hyeri? Remélem így békén hagyják Yoot. Mondjuk igaz barátnők mindenben segítenek egymásnak. Remélem még együtt lesz Jimin Hivel.
VálaszTörlésSiess a következő résszel! 😍
Köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy tetszik az írásmódom (amivel persze én messze nem vagyok elégedett).
TörlésA két főszereplő kapcsolata a jövő titka:D
Már kint is van a rész.
Ne haragudj, hogy ilyen későn válaszolok! ♥
Szia!
VálaszTörlésOmo! Jimin akármennyire is bunkó akar lenni Hivel, azért néha-néha kedves is tud lenni. :D
Meg "Tudnod kell, hogy ki vagyok valójában"? hm... magának sem hazudhat sokáig. ;)
Hi unalmában nem kicsit engedte le a védelmét. Jimin szívbajt fog kapni, amikor nem találja ott a lányt.
Aigo! Remélem, nem lett/lesz nagy baja Hinek!
Nagyon izgalmas volt. Tűkön ülve várom a folytatást! ^^
Szia!:)
TörlésAzért még ott van Jiminben egy porszemnyi kedvesség, csak nem akarja kimutatni. Hát abban teljesen igazad van, hogy Jimin szívbajt fog kapni:))
Ne haragudj, hogy ilyen későn válaszolok!
Nagyon örülök, hogy írtál! ♥
Nanananana.....ezt nem szabad...neee....miert itt.lett vege? :O
VálaszTörlésAhhjj...nagyon de nagyon jo resz lett :))
Na haragudj hogy csak ennyit irok de most nimcs erom tobbhoz...:/
Siess a kovivel^^
Hááááát igazából azért itt lett vége, mert.... itt kellett vége lennie (indoklás level99)
TörlésKöszönöm szépen! Nagyon nagyon örülök, hogy tetszett! Egyáltalán nem haragszom, én megelégszem egy 'jó lett' -el is :D ♥