46.Fejezet - A bál éjszakája

  A napok egymást követve hetekké váltak. Az idő, az iskola padjait koptatva hihetetlen gyorsasággal telt.

  A bál éjszakáján, az iskola hatalmas tornatermében, egy giccsesen túldíszített asztalnál foglaltam helyet a duzzógó barátnőm mellett. Yoora egy csodaszép, gyöngyökkel díszített, ujjatlan vörös ruhában gubbasztott a mellettem helyezkedő színtén feldíszített széken.

A ruha vásárlás túlságosan is elnyúlt. Már a bál előtt két héttel ruhavadászatra indultunk és szó szerint letámadtunk minden egyes üzletet, ahol estélyi ruhát lehetett bérelni, vagy venni. Na nem mintha engem ennyire foglalkoztatott volna a tökéletes ruha felkutatása, én csak Yoorát kísértem el. Ő viszont annyira beleélte magát, hogy legalább száz ruhát felpróbált, ezzel lefárasztva engem és a kedves kisegítőket akik próbáltak a lány elképzelésének megfelelő ruhát előhalászni a hatalmas készletből. Yoorának már az első ruha amit felpróbált, jól állt, csak úgy mint az utána következő ruhák rengetege, de egyikkel sem volt elégedett. Hiába mondogattam egyik feléről én, a másik feléről pedig az eladó, hogy milyen elragadóan gyönyörű az aktuálisan felpróbált ruhában, a lány hajthatatlan volt. Muszáj volt megtalálnia a tökéletes darabot. Csak tudnám, hogy miért, ja persze... le akarta venni Taehyungot a lábáról.

  Már kezdtem feladni, hogy Yoora valaha is megtalálja a számára és a hatalmas elvárásai számára a megfelelő ruhát és beletörődve a helyzetbe ültem le a ruhás üzlet egyik sarkában elhelyezett székre, ami szinte ordította magából, hogy ide ülnek azok, akiknek már elegük van a vásárlásból. Az arcomt fáradtan a tenyerembe készültem temetni, mikor meghallottam, hogy elhúzódik a helyiség öltözőjének függönye, ahonnan egy gyönyörű, vörös ruhába burkolózott Yoora lépett elő. A szemkápráztató, pánt nélküli ruha minden egyes centije pontosan passzolt a barátnőmre. Alsó része lágy fodrokba rendezőtve hullt egészen a földig, míg mellrészénél apró kristályok díszítették a ruhát. Mintha csak Yoorára öntötték volna. Úgy sétált benne, mint egy hercegnő. Rögtön az volt a gondolatom, hogy hű, ezzel biztosan elcsavarja Tae fejét. Nem volt kérdés, gondolkozás nélkül megvette a ruhát.

  Az eltelt idő alatt Yoo még mindig nem volt hajlandó beismerni az érzéseit. Hiába utalgattam a lehető legtöbb módon arra, hogy adjon még egy esélyt V-nek, a lány tovabbra is makacskodott. Ebből kifolyólag sikerült abba a helyzetbe kerülnie, hogy a tudatán kívül minden egyes fiút visszautasított, aki elég bátor volt ahhoz, hogy felkérje táncolni, mégis azért puffogott, hogy nem képes őt egyetlen normális fiú sem táncolni hívni. Na ja, ha a normális fiú Tae-t takarja...

Így hát mindketten a székekhez láncolva eszegettük az irdatlan mennyiségben kipakolt ropikat és sós pálcikákat, mellé pedig túlcukrozott, diabéteszt biztosító puncsot kortyolgattunk. Szép kis helyzet, no de hol vannak a fiúk?

  Nos, a bálba Yoorával érkeztem, ahová belépve azonnal a dübörgő zene és a meglepően jól megoldott diszkofények áradata csapott meg. Azonnal Jimin szorító ölelése fogadott. Megdicsérte a viszonylag egyszerű, selyemből készült, nyaknál megkötős, fehér ruhámat, majd együtt a banda többi részéhez sétáltunk. A bál első felében a pörgős számokra táncoltunk, nevetgéltünk, szórakoztunk és annak ellenére, hogy Yoo viselkedése egyre csak romlani látszott Tae-vel szemben, mindenki jól érezte magát. Az erőteljes, bulis hangulat mindenkit átjárt, és áthágva a gátlásainkat adtuk át magunkat a rimtusnak. De tisztában voltam azzal, hogy ez a fiúk napja, az ő báljuk, ezért mikor Jimin a fülembe súgta, hogy elmennek a fiúkkal és megisznak pár sört, majd megpróbálnak becsempészni egy kis piát, az amúgy teljesen alkoholmentes buliba, megértően egyeztem bele. Sietünk vissza - mondta, majd egy gyors puszit követően rohant a fiúk után. Beláttam, hogy nem lehet állandóan velem, ezért fogtam a jól láthatóan csalódott Yoorát és a legközelebbi asztalhoz ülve próbáltam némi jókedvet lehelni belé.

  -Figyelj, nemsokára visszajönnek - könyököltem a fejemet támasztva az asztalra.

  -Érdekel is az engem - rántotta meg unottan a vállát.

  -Akkor elárulnád, hogy mi bajod van? Mióta az a hét fiú, jobban mondva, Taehyung elment, mást sem csinálsz, csak duzzogsz - kaptam fel a vizet. Szörnyű volt látni, ahogy Yoora képtelen megvívni magában az érzései csatáját, de ezzel nem csak magát ingerelte, hanem engem is.

  -Ilyen ez a nap, egyszerűen nincsen jó hangulatom. Ennyi - nyúlt bele az egyik ropis tálkába.

  -Ne próbálj nekem hazudni - dobtam meg egy apró sós pereccel. - Ismerlek, oké? Látom rajtad, hogy nem ez a gond. Olyan régóta készülsz erre a bálra, most meg itt puffogsz mellettem. Van ennek egyáltalán értelme? Gyönyörű vagy, a vaníliás parfümöd minden fiút elcsábít. Tae odavan érted, ez ezer kilóméterről is tisztán látszik, te meg állandóan visszautasítod. Komolyan, nem értelek.

  -Könnyebb lenne ez az egész, ha békén hagyna. Hiába néz ki jól, hiába jóképű és hiába vagyok én is oda érte, ha egy seggfej - ingatta ide oda a fejét. Szinte kiabálva mondta ki az utólsó szavakat, de a hangos zene ezt kellőképpen elnyomta. - Elegem van belőle, nincs szükségem egy olyan kapcsolatra, ami csak a testi vágyakra épül. Egy aranyos, kedves fiút akarok, aki megnevettet és sokszor csak úgy random pillanatokban magához ölel. Aki magas és védelmező és annyi hülyeséget tud mondani, hogy a sok nevetéstől megfájduljon a hasam. Aki szeret minden problémámmal és butaságommal együtt és akit én is szerethetek. Egy ilyen fiúra vágyom - hajtotta elszontyolodva fejét az asztalra.

  -Miért érzem azt, hogy V-t írtad le? - simogattam meg a kedvesen vállát.

  -Szeretném, ha másmilyen lenne - sóhajtott. - Ha megváltozna. De nem fog én meg nem csinálok hülyét magamból. Nem fogom a szegény, meggyötört kislányt játszani, aki jobb híján visszamegy a régi szerelme karjaiba, annak ellenére, hogy az egy igazi idióta, agyatlan, pöcsfej és még sorolhatnám.

  -Na és mi van ha tényleg megváltozott? Mármint, én nem ismerem, de ő Jimin egyik legjobb barátja és Jimin azt mondta, hogy V-t még egyik lány sem kötötte annyira le, mint te és hogy hiányzol neki.

  -Na ne viccelj velem - szólt közbe.

  -És ez még semmi, nem is olyan rég, Taehyung engem kért meg, hogy beszéljek veled és valahogy vegyelek rá, hogy adj neki még egy esélyt - kezdtem egyre izgatottabban magyarázni. Szinte kibuktak belőlem a szavak, annak ellenére, hogy mindeddig úgy voltam vele, hogy ezt nem osztom meg Yoorával. - Úgyhogy ha én mondom, hogy megváltozott, akkor az tényleg úgy van.

  -Hazudsz - tekintett rám csodálkozva Yoo. - Ez mind csak hazugság. Te is az ő oldalán állsz, csak azt nem értem, hogy miért? Hát nem legjobb barátnők vagyunk, vagy ez neked csak ennyit ér?

  -Bármit is hiszel, én a te oldaladon állok és csak annyit szeretnék, hogy boldog legyél. Emlékszem a mosolyodra, amikor lent voltunk a parton és Tae bejelentette, hogy együtt vagytok. Szinte ragyogtál az örömtől. Nem akarod, hogy most is ez legyen, hogy olyan boldog legyél, mint akkor? - dobtam meg egy újabb darab sós pereccel.

  -Az régen volt és azóta sokminden történt, na meg...

  -Ugyan már - szóltam közbe. - Nem történt régen és egyébként is, nem ismered azt a kifejezést, hogy második esély?

  -Csak annak adok második esélyt, aki megérdemli - rántotta meg a vállát, majd karba tett kézzel fordult el tőlem, ezzel véget vetve a beszélgetésünknek. Nem akartam tovább firtatni a témát, láttam Yoorán, hogy hajthatatlan. Kezdett zavarni a makacssága, hiszen ezzel nem csak Taehyungnak, de magának is ártott. Jól ismertem a lányt és tudtam, hogy ilyen egyszerűen nem lesz képes kiszeretni belőle, sőt ezt az ötletet egyenesen badarságnak tartottam. Ha lehet boldog, akkor miért választja a szenvedést?

  Egy óra telt el, mióta a Bangtan lelépett. Néhányszor felálltam és próbáltam táncra invitálni a barátnőmet, de az összes próbálkozásom kudarcba torkollt. Képtelenség volt egy kis jókedvet, vagy akár egy halvány mosolyt varázsolni Yoo arcára. Feladva a próbálkozásaimat, egyedül vetettem be magam a tömegbe. Rengeteg ismerős és ennél több ismeretlen diák, volt jelen az iskolánk nem éppen nagy tornatermében. Az eleinti csodálkozásom ellenére, erőt véve magamon kezdtem el táncolni a hatalmas tömeg miatt kialakult szűkös helyen. A zene ritmusára mozgattam a vállamat és a csípőmet, ügyelve arra, hogy még véletlenül se menjek neki valakinek, vagy éppen egy-egy személy ne ütközzön nekem. Percek elteltével, hirtelen két kezet éreztem meg a derekam körül. Már az érintéséből rájöttem, hogy ki lehet az, ezért viszonylag nyugodtam fordultam meg, szembe állva az eddig mögöttem helyezkedő Jiminnel.

  -Hogyhogy ilyen gyorsan vissza értetek? - színleltem meglepettséget, bár legbelül örültem, hogy visszajöttek.

  -Taehyungnak elég volt egy óra, hogy kiüsse magát - nevetett a hajába túrva, hogy félresöpörje a szemébe lógó tincseket. - Nehéz dolog lehet a szerelmi bánat, ha az ember képes meginni egyedül, egy óra alatt egy teljes üveg whiskey-t. Az utolsó kortyokat már nem bírtam végignézni, inkább kimentem cigizni, szóval nem tudom pontosan, hogy utána még mit és mennyit ivott. De mire visszaértem, már a bárpult mellett fetrengett, úgyhogy fogtam és elhoztam onnan. A többiek meg ott maradtak piálni.

  -És most hol van? Biztosan nagyon rosszul lehet, ugye haza vitted? - kérdezősködtem. Ugyan nem ismertem túl jól V-t, de aggódtam miatta.

  -Haza akartam vinni, de ő mindenképp látni akarta Yoorát. Hiába mondtam, hogy nem jó ötlet ilyen állapotban, őt ez nem érdekelte. Most éppen valahol a barátnőd körül van.

  -Azonnal oda kell mennünk - kaptam el Jimin kezét. - A végén mégjobban elrontja a helyzetet. Yoo már így is a pokolba kívánja - indultam el, majd nem törődve a tömeggel, löktem félre magam elöl mindenkit. Na jó, nem mindenkit, mert a társaság háromnegyede mellett én eltörpültem, de igyekeztem sietni és a leggyorsabban ahhoz az asztalhoz érni, ahol Yoo ült. Átverekedve magunkat a bulizó tömegen, már szinte ingerülten indultam meg a barátnőm felé, de Jimin váratlanul visszarántott. Csípőmre helyezve a kezét fordított az asztal felé, majd ujjával előre mutatott.

  -Nézd csak - irányította a figyelmem az asztal mellett áldogáló V irányába, aki szorosan magához ölelte Yoorát. A lány ez alkalommal nem tűnt ingerütnek, zavartalanul döntötte arcát a fiú mellkasának, belekapaszkodva Tae sötétkék zakójába. Úgy tűnt, hogy végre beletörődött az érzéseibe. Szinte láttam magam előtt, ahogy az alkoholtól bűzlő Taehyung reménytelenül próbálja meghódítani Yoorát, aki a sok ellenszegülés ellenére, megadja magát, és lassan odabújik a fiúhoz. Könnyek szöktek a szemembe a gondolat miatt. - Nekünk már nincs itt semmi dolgunk - folytatta Jimin. - Nem kellene elrontanunk a hangulatot.

  -Igazad van - bólogattam. - De akkor mi legyen? - kérdeztem tanácstalanul.

  -Lépjünk le - válaszolt egyszerűen.

  -De hát mégis hova? És te itt mered hagyni V-t, részegen?

  -Taehyungra majd vigyáz Yoora. Én meg csak veled akarok lenni. Veled szeretném eltölteni ezt az estét - bíztatott. Beleegyezve az ötletébe kulcsoltam össze az ujjainkat, majd kisétáltunk a buli helyszinéről, vigyázva, nehogy Yoora és Tae észrevegyenek. Mielőtt végleg elhagytuk volna az iskola területét, küldtem egy üzenetet Yoorának, hogy mindent bele és vigyázz arra a hülyére.

Tizenegy óra volt, hűvös és sötét. Nem vittem magammal felsőt, ezért a hideg szél könnyen bejutott, a lenge, fehér ruhám alá. Jimin hamar rájött arra, hogy fázom és a hátamra terítette a fekete zakóját. Hiába utasítottam vissza, arra hivatkozva, hogy ő egy szál ingben meg fog fázni, akaratosan bújtatta bele a karom, a ruhadarab ujjába, majd összegombolta a rajta található egyetlen gombot, nehogy a számomra hatalmas zakója útközben leessen rólam. Megadva magam folytattam a sétát a fiú mellett. Makacs emberekkel vagyok körülvéve - gondoltam magamban.

Ahogy lassan közeledni kezdünk a célpont felé, kezdtem rájönni, hogy merre is tartunk. Az utcák ismerősek voltak és a hely felé tartva egyre több fiatal tűnt fel. Befordulva az utolsó sarkon, a sikátorral találtam szembe magam. A megszokottnál kevesebben tartózkodtam ott, az iskolai bál miatt, de így is elegen ahhoz, hogy egy szép nagy tömeg összegyűljön. A legtöbben hangosan nevetve cigiztek és valamilyen alkoholt fogyasztottak. Kérdően tekintettem fel Jiminre.

  -Miért hoztál ide?

  -Nem állunk itt meg, a raktárba megyünk - válaszolt, majd még mielőtt feltehettem volna a következő kérdésemet, az ujját a szája elé emelve jelezte, hogy maradjak csendben. Sértődöttet szimulálva siettem Jimin lépteit követni, miközben az járt az eszemben, hogy mégis miért megyünk a raktárba. Akkorra már véglegesen eldöntöttem magamban, hogy nem szeretem azt a helyet. Hiszen a fiúk különböző illegálus árukat rejtegettek ott, nem volt biztonságos.

Belépve az épületbe, a helyet sötétség lepte be. Az apró ablakokon beáramló csekély fény nem volt elég ahhoz, hogy látni lehessen. A sötétben tapogatóztam, Jiminnel ellentétben, aki már jól ismerte a helyet. Végigsétálva a raktár alsó felén, a helyiség végében helyezkedő lépcsőhöz értünk. Bizonytalanul lépkedtem fel a nyikorgó vaslépcső fokain, majd a fenti folyosóra érve, Jimint követve, egy eddig ismeretlen szoba ajtaja előtt álltunk meg. A fiú előhalászott a zsebéből egy kulcsot, majd bedugva a zárba, kinyitotta az ajtót.

A szobában ugyancsak sötétség uralkodott. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a villanykapcsoló után kezdtem kutatni a falon.

  -Nincsen áram - gyújtott meg egy gyertyát Jimin. Hát persze, a helyiséget senki sem birtokolta, így az áramszolgáltatónak sem fizetett senki. Elvágták az áramot.

Ahogy a fiú lassan, egymás után gyújtotta meg a kisméretű gyertyákat, úgy kezdett kirajzolódni számomra a szoba kinézete. A helyiség nem volt túl nagy, talán egy kisebb hálószobának felelt meg. A kopott falakra polcok voltak erősítve, melyeken különbféle könyvek és dísztárgyak hevertek. Szemben, egy régi, megviselt íróasztal és egy kis szemetes foglalt helyet, mellette pedig néhány raklapból és egy matracból összetákolt ágy. A matracon egy gyűrött, zöld színű pokróc terült el.

  -Mi ez a hely? - csodálkoztam el, miközben végighaladtam a polcok mentén, az ütött-kopott iróasztalig.

  -Ide szoktam jönni, mikor pihenni szeretnék. Ha úgy érzem, hogy elegem van az emberekből, olyankor ide jövök, berakok egy zenét, hátradőlök az ágyon és kialszom magam. Én hordoztam ide mindent és én csináltam az ágyat is. Hiába néz ki rondán, legalább nem esik szét, sőt, tök kényelmes - sétált oda mellém, majd a telefonját a kezébe véve keresgélni kezdett valamit a készüléken.

  -Nekem inkább úgy tűnik, hogy ide hordozod fel a nőcskéidet - bukott ki belőlem a mondat, saját magamat is meglepve. Megszégyelve magam hajtottam le a fejem.

  -Olyan buta vagy - indított el egy halk, lassú zenét a telefonján, majd az íróasztalra helyezte. - Hiszen veled vagyok, te vagy a legfontosabb lány az életemben. Senki más nem érdekel, csakis te és ide eddig egyetlen lányt sem hoztam fel. Te vagy az első - ölelt át. - Szeretlek Hi, ezt el kell hinned.

  -Én is szeretlek - öleltem át a nyakát, majd lábujjhegyre állva, a vállába temettem az arcom, beszívva a jellegzetes parfümének illatát. Legszivesebben a föld alá süllyedtem volna, amiért az jutott eszembe, hogy lányokat horzod oda. Sokáig álltunk úgy, mire sikerült erőt vennem magamon, és a fiú szemébe néznem. A karjaimat lassan csúsztattam le a nyakából, ám Jimin elkapva a kezeimet, visszahelyezte őket a vállára, majd sajátjait a csípőmre irányította.

  -Táncoljunk - nézett bele a szemembe, majd a lassú, lágy hangzású dal ritmusára kezdett el lépkedni, magával rántva engem. A pár lépésig tartó ügyetlenkedésem után sikerült átvennem a zene ritmusát, s a fejemet Jimin mellkasának döntve adtam át magam a dalnak. A gyertyák lágy fénye nyugodt, romantikus hangulatott teremtett a szegényes berendezésű szobában, a zene pedig betöltötte az egész teret. Mindennek a közepén pedig ott voltam én, a lány, aki a bál éjszakáján, a szerelmével lassúzik. Beteljesült a vágyam és azokban a percekben leírhatatlanul boldog voltam. Hozzábújva Jiminhez, éreztem az ütemes szívdobogását, mely teljesen ellazított. A fiú közelsége által keltett érzések döbbentettek rá, hogy mennyire szeretem Jimint. Rájöttem, hogy mióta megismertem a Bangtan bandavezérét, az életem nem üres, tele van kalandokkal és hogy Jimin elhozta nekem a világ legcsodálatosabb érzését, a szerelmet. Hiszen az élet néha nem engedi meg, hogy eldöntsük, kibe szeretünk bele, csak úgy megtörténik és kész. Én beleszerettem ebbe a fiúba, aki szinte teljesen az ellentétem és elfogadtam, hogy ez így van rendjén. Talán igaz a mondás, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Dehát ez a szép a szerelemben, a vekmerőség, hogy gondolkodás nélkül ugrunk bele a mély vízbe. Sokáig hittem azt, hogy egy önző, gonosz, sőt, veszélyes fiú, de idővel rájöttem, hogy ez nem így van, hogy Jimin igenis tud kedves és segítőkész lenni. Hogy számára a Bangtan a családot jelenti és ebben a családban a tagok kiállnak egymásért. Hogy ez a fiú képes szeretni engem és hogy én is képes vagyok szeretni őt. Nem érdekelt Jimin másik fele, hogy illegális dolgokkal foglalkozik, hiszen ott lebegett a szemem előtt egy fátyol, ami meggátolt benne. Bíztam a fiúban.

  A lassú dal vége felé, távolabb húzódva Jimintől, néztem fel, egyenesen a szemébe. Kissé félve, mégis magabiztosan nyitottam beszédre a számat.

  -Le akarok feküdni veled - mondtam ki a szavakat halkan. Tekintetem továbbra is Jimin íriszeibe meredt. A fiú arca meglepettséget tükrözött, szemei megnagyobbodtak és ajkai alig észrevehetően, elváltak egymástól.

  -Biztos vagy benne? - kérdezte megilletődött hangvétellel.

  -Igen - válaszoltam félénken. Jimin elmosolyodva tekintett vissza rám. Nem tudtam, hogy miként kellene reagáljak, de éreztem, ahogy elpirul ar arcom.

  -Vigyázni fogok rád - emelte meg az arcom az államtól fogva, majd lágyan, egy nyugtató csókot lehellt az ajkaimra.

  Elválva tőlem, egy lépést hátra téve vette szemügyre a selyem ruhámat. A nyakamban levő masnihoz nyúlt, mely rajtam tartotta a vékony anyagot, s egyetlen mozdulattal oldozta ki. A hófehér, selyemből készült ruha lassan csúszott végig rajtam, s végül a földre hullva találta meg a helyét. A testemet csupán egy fehér melltartó és a hozzá passzoló csipke alsónemű takarta. Szégyenlősen kaptam a kezeimet magam elé.

  -Nem kell szégyenlősnek lenned, Hi. Már láttalak ruha nélkül - mondta, majd kezeimet gyengéden elhúzta melleim elöl, s szemügyre vette a testem. - Gyönyörű vagy - csókolt meg, majd a saját maga által összetákolt ágyhoz vezetett. Megvárta, amíg kényelmesen elhelyezkedem, majd fölém mászva vette újra hatalmába ajkaimat. Az egyik kezével fejem mellett támaszkodott, miközben a másik keze bejárta az egész testemet, s az egyik mellemen állapodott meg. Finoman kezdte masszírozni a vékony melltartón keresztül a nőiességemet, majd hamar megunta, hogy az anyag elválasztja a kezét a bőrömtől, ezért megemelve a hátamat, eloldozta a melltartómat tartó kapcsokat. Lehúzva rólam a fehérneműt, tekintetét melleimre szegezte. Elpirultam a látványtól, amikor Jimin arcán egy hatalmas mosoly jelent meg. Gyengéden kezdte el simogatni az egyik mellemet, miközben érzéki csókra invitált. Kéjesen játszadozott a nyelvével a számban, miközben érintése hatására bimbóim teljesen megkeményedtek. Miközben hüvelyk ujját, lágyan, körkörösen mozgatni kezdte mellbimbómon, ezernyi érzés öntötte el a testem. Éreztem, ahogy lassan felforrósodom, s bizsergő nőiességemből áradó spirális hullámok végigjárják egész mivoltomat. Kezeimmel Jimin ingéhez nyúltam, majd egyenként kezdtem kigombolni a rajta található gombokat. A fiú kisvártatva elkapta a kezem.

  -Most csak én kényeztetlek. Nem kell tenned semmit, csak élvezd - gombolta ki az ingét, majd megszabadulva a ruhadarabtól, a földre dobta. A halvány gyertyák kellőképp világították meg a testét, ahhoz, hogy kivehetőek legyenek az izmai. Végigsimítottam az alhasától kezdve egészen a mellkasáig, majd a tarkójától fogva húztam vissza magamhoz. Csupasz felsőteste az enyémnek simult. A szívünk egyszerre dobbant.

Karjaimmal a nyakába kapaszkodva próbáltam minél közelebb tudni magamhoz, miközben arra törekedtem, hogy viszonozzam émelyítő csókjait. A melleim kényeztetését követően, a kezét lassan végighúzva a hasam mentén, az egyetlen rajtam maradt anyagra irányította. Buján kezdte masszírozni a falatnyi, csipke anyag alatt lapuló nőiességemet. Az egyik lábamat reflex szerűen húztam fel, hogy a keze jobban odaférhessen az érzékeny területhez. Minden egyes alkalommal a hideg futkosott a hátamon, s erősen haraptam az ajkába, mikor elérte a gyengepontomat. Teljesen elkábított. Szinte vágyakoztam az érintése után. Lassan, apránként csúsztatta be a kezét a csipke alá, majd középső ujját szemérem ajkaim közé vezetve kezdte el határozott mozdulatokkal izgatni a csiklómat.

  -Milyen nedves vagy - súgta a szokottnál mélyebb hangon, majd a huncut mosolya kíséretében tapasztotta puffadt, vöröses ajkait az enyémekre. Az egyre növekvő inger hatására képtelen voltam visszafogni magam, a nyögések szinte előtörtek belőlem. Szégyenlősen kaptam a kezeimet a számhoz. - Ne legyél, félénk, hallani akarom a hangod.

  -Rendben - markoltam a hajába. - Akkor hallani fogod - húztam közelebb, majd halkan felsóhajtva tapadtam újra a szájára. A hosszas, izgató masszírozást követve, Jimin lassan lennebb helyezte a kezét, majd óvatosan tolta be az egyik ujját a hüvelyembe. A hirtelen rámtörő fájó, feszítő érzés miatt megfeszültek az izmaim, s körmeimet Jimin vállába mélyesztettem.

  -Nagyon szűk vagy - jegyezte meg kihúzva az ujját a nőiességemből. - Sokáig fog tartani, amíg kellőképp kitágulsz. De ezen segíthetűnk - jelent meg az arcán egy játékosan pajzán mosoly. Ajkaival lennebb kezdett haladni, a nyakamra lehellt forró csókokat követően, melleim mentén, hasamra kezdett puszikat hinteni. Kissé felegyenesedve, lennebb mászott az ágyon, majd széttárva combjaimat nyúlt a falatnyi fehérneműmhöz. Lehúzva az anyagot, a földre dobta, a többi ruhadarab mellé, míg én szemérmesen zártam össze a combjaimat. Jimin felém fordulva, végigsimított a lábaimon, de továbbra is szorosan egymás mellett tartottam azokat.

   -Mire készülsz? - fordítottam oldalra az elpirult arcom.

  -Majd meglátod, vagyis megérzed. Csak engedd el magad - puszilta végig a lassan szétváló lábaimat, egészen a combom felső részéig. - Hagyd, hogy örömet okozzak - súgta, benedvesítve nyelvével az ajkait. Fennebb tolva a lábaimat, helyezkedett el kényelmesen a combjaim között. Fejemet hátra döntve hunytam le a szempilláimat, majd alig pár másodperc elteltével éreztem meg Jimin sikamlós nyelvét, amint készségesen nyal be a szemérem ajkaim közé. Hangos, már már sikolynak mondható nyögés hagyta el a számat, betöltve az egész szobát. Nyelvének minden egyes érzéki érintésére összerándultam, s a vágytól vezérelve markoltam bele mindkét kezemmel a fiú hajába. Éreztem, amint Jimin elmosolyodik, majd egy puszit nyomva a vénuszdombomra próbálkozott meg újra belém helyezni az egyik ujját. Ezúttal nem volt nyoma fájdalomnak, s a feszítő érzés is jóval elviselhetőbb volt. Először lassan kezdte ki-be mozgatni bensőmben az ujját, majd ezt felváltva egy ütemesebb tempóra váltott. Rögvest átjárta minden porcikámat az inger által keltett elragadó érzés, s egy pillanatban hangos nyögéssel és egy hirtelen rándulással jeleztem a fiúnak, hogy eltalálta a legérzékenyebb pontomat. A kéj küszöbén kihúzta belőlem az ujját, majd nyelvével segített rá, hogy eljussak az öröm érzetének legmagasabb fokára. A mámor teljesen magába kerített, s szinte magamon kívüli állapotban, ívbe feszült háttal éltem át az orgazmust. Elnyúlt pillanatokon keresztűl, zihálva feküdtem a matrac szélét markolászva, miközben hangos lihegésem betöltötte a helyiséget.

Jimin elégedetten mosolyogva mászott fölém. Az arcán csillogott a nyálával keveredett nedvem. Rám engedve a teljes testsúlyát hajolt közelebb, majd a nedvességtől csillogó ajkaival kért bebocsátást számba. Különös, mégis izgató ézrés volt érezni a saját nedvem csekély ízét. Végül egy puszinyomot hagyva a homlokomon állt fel, majd az íróasztalán helyezkedő pénztárcájából vett elő egy kisméretű műanyag zacskót. Visszatérve az ágy mellé, nadrágjával együtt rántotta le a bokszerjét. A látványtól megszeppenve, vöröslő arccal fordítottam el a fejem, ágaskodó férfiassága elöl, ám még így is éreztem, amint felgörgeti magára a biztonságot nyújtó, vékony óvszert.

Újfent fölém mászva, a combjaim közé helyezkedve simított végig az arcomon. Izgatottan, némi félelemmel vezettem tekintetem a mélyfekete íriszeibe.

  -Minden rendben? Készen állsz? - kérdezte, miközben kisöpörte az arcomból az izzadtság áztatta tincseimet.

  -Igen - válaszoltam szűkszavúan, majd egy mosollyal jeleztem, hogy minden a legnagyobb rendben van.

  -Nagyon óvatos leszek - csókolt meg, s ezt követően egyik kezével rámarkolt férfiasságára és egyenesen hüvelyemhez irányította. Egy apró biccentéssel jeleztem, hogy mehet, s nemsokára, egy feszítő, szúró érzés kíséretében éreztem meg Jimin hímtagját, amint belém furakodik. Szemeimet összeszorítva, erősen kezdtem markolászni a fiú vállát, miközben a testem minden egyes izma megfeszült a fájdalomtól. Alsó ajkamba harapva próbáltam enyhíteni a kínba áthajló érzésen. - Ennyire fáj? - húzódott ki a lehető leglassabban belőlem.

  -Kibírom - fújtam ki megkönnyebbülten a benntartott levegőt. - Csak egy kicsit feszít.

  -Megpróbálom lassabban - adott egy puszit az ajkaimra.

Az egyik combomat kissé fennebb húzva nyomult újra belém tagjával. Jimin nagyon lassan mozgott, centinként megállt, a fájdalom mégis a hatalmába kerített. Kínkeserves nyögéseimbe folytottam a kellemetlen érzést. Láttam az arcán az aggodalmat, de nem akartam, hogy abbahagyja. Sokkal többet ért számomra a tudat, hogy mindezt Jiminnel élhetem át, mint maga a fájdalom. A tarkójától fogja húztam magamhoz közelebb, majd egyenesen a fülébe lihegve adtam tudtára, hogy a gyötrelmes érzést, lassan megszokom, s mindez kellemessé válik. Hosszadalmas percek után sikerült teljesen belém hatolnia. Magamban éreztem Jimin teljes, lüktető férfiasságát. A lélegzetem szakadozott, a szívem a torkomban dobogott és az égész lényem remegett. Izzadtság borította mindkettőnk testét. Időt hagyva szoktatott meg a méretével, majd lomhán kezdett el mozogni. A szúró, hasogató impulzus minden egyes lökés után alább hagyott, s egy egyre kellemesebb érzés vette át a helyét. Felfigyelve az enyhülő fájdalmamra, Jimin egy gyorsabb, mindkettőnknek megfelelő tempót vett fel. Elmélyült, férfias nyögése zene volt füleimnek. Boldogsággal töltött el, hogy miattam hallatja a jóleső hangokat, hogy én okozhatok neki örömet.

Lábaimat a dereka köré fontam, hogy minél közelebb érezzem magamhoz. Láttam rajta, hogy nincs sok hátra, s alig pár lökést követően egy mély nyögés közepette jutott el a csúcsra. Hangosan szuszogva, szinte a levegő után kapkodva engedte el magát, ezzel rám nehezedve a teljes súlyával. Szorosan magamhoz öleltem, majd lehunytam a szemeimet, hogy az emlékezetemben örökre megmaradjon ez a pillanat. Még mindig éreztem a bizsergést az ágyékomban, a szívem erőteljesen lüktetett én pedig boldog voltam.

Jimin kihúzódva belőlem, a használt óvszerre egy csomót kötve dobta el az íróasztal melletti szemetesbe, amíg én magamra húztam a vékonyka zöldes színű takarót. Nyakig belebújtam a biztonságot nyújtó anyagba, s az ágy egyik felébe húzódva helyet csináltam a fiú számára. Sietve foglalt helyet mellettem, én meg azonnal rádobtam a takaró szabad felét, eltakarva a csupasz testét. Túlságosan szemérmes voltam ahhoz, hogy akár véletlenül is féfriasságára pillantsak.

  -Nagyon fájt? - ölelt magához.

  -Csak az elején - támasztottam meg a kezem a mellkasán. - A végére már csak éppen egy kicsit szúrt.

  -A következő már jobb lesz. Idővel megszokod. Addig pedig nagyon lassú és óvatos leszek - puszilt meg, majd szorosabban magához szorítva hunyta le a szemeit. A kimerítő nap után mindketten fáradtak voltunk, ezért nem kellett sok. Egymás karjaiban ért utol mindkettőnket az álom, s bár nem emlékszem tisztán, de szinte biztos vagyok benne, hogy egy hatalmas mosollyal az arcomon aludtam el.